Revans

rode_klara

Szikrázott a feszültség közöttük, mikor a férje belépett az ajtón késő este, az üzleti vacsora után. Egyik kezével a mobilját tapasztotta a füléhez –  látszólag nagyon fontos telefont bonyolított – a másikban táskáját szorította, hóna alatt pedig a lepedőnyi Times-t. Alig hallhatóan köszönt. Az arcra lehelt, megszokott üdvözlésnek sem adott esélyt.

Az asszony nem bánta. Azon gondolkozott, hogy mit felejtett ki a bőröndökből. A charter járat késő éjjel indult, egy hétre Portugália déli csücskébe utaztak.

Mikor az utat lefoglalták, még csak apró jeleket fogott ösztön-antennája. Mostanra azonban megváltozott a helyzet. Hetek óta a végtelenbe nyúltak az üzleti vacsorák, és utána  férfiprogram kezdődött valamelyik híres revü -bárban.

A kérdései bosszantották a férjét, szűkszavúan válaszolt, mellébeszélt. Egyre ritkábban szeretkeztek. Legtöbbször fáradtan,a férje gyorsan elaludt.

ruzs-foto1

Most végre letette a telefont, és csak annyit mondott, hogy az elegáns, méregdrága seefood étteremben voltak, megy pakolni. A nő érezte, hogy most sem mond igazat, de nem bánta. Volt egy csalhatatlan módszere, amivel ellenőrizni tudta, hogy melyik étteremben járt.

A férje szokása, hogy a szalvéta sarkát a nadrágja övébe gyűrte, mindig elárulta. A papírszalvéta csücske leszakadt, és az a nadrágszíjában maradt emlékbe. Ő persze soha nem vette észre.
Most, hogy átöltözött az induláshoz, az emlékeztető vörös papírdarabka a földre esett a gardróbban. Egyértelműen a közeli kínai étterem terítékéhez tartozott – állapította meg. Az elegáns tengeri halasnál fehér damaszt szalvétával terítettek, annak pedig nem szakad le a sarka…
Tovább kutakodott férje holmija közt. Az enyhén parfüm illatú fehér ing nyakánál elmázolt bordós rúzsfoltot talált.  A nő magasabb lehet nála, ő csak a férfi válláig ér tűsarkú cipőben is.  A nadrágja zsebébe is belenyúlt, benne gyűrött papír zsebkendő maradt, ugyanolyan bordóval.
Gyomra összerándult. a szíve kalapált, de uralkodott magán. Utazni akart minden áron.

Egész úton  kerülték a beszélgetést mindketten, csak praktikumokról esett szó: becsekkolás, csomagok, ülőhely, autóbérlés…. A ház, a Faro melletti tengerparti villa tágas volt, gondozott kerttel, sok virággal, medencével. Reggel volt még, de máris langyosan meleg fuvallat borzolta  a víz tetejét az udvaron.

Gyorsan kiszórták a legfontosabb holmikat, tusoltak és aludtak pár órát a fárasztó éjszaka után.

Később, mikor már a vodkát itták narancslével, és friss gyümölcsöt, joghurtot ettek, amit a hűtőben találtak, lassan elindult a zsigereikben a szabadság jóleső érzése. Még aznap fel akarták fedezni a legszebbnek vélt partszakaszt. Nem csalódtak, a látvány páratlan volt. Ameddig a szem ellátott, kis homokos öblök és kiugró sziklák váltakoztak a parton. A sziklákon idő vájta nyomok, lapos teraszokkal. Néhol éppen csak összeértek. Ezeket dagálynál ellepte a tenger, és a kis lagúnákon keresztül ki lehetett úszni a végtelenbe.

A sziklaterasz éttermében a választék fenséges volt.  Királyi eledelt választottak, langusztát, hozzá könnyű fehér bort. Hamar megrészegültek, nemcsak az italtól, hanem a csillogó, smaragdzöld tenger látványától is.

Visszasétáltak a partra.  Távolabb szélvédett fekvőhelyeket vájtak ismeretlenek a homokba, az asszony választott egyet közülük. Ledobta bikini felsőjét és kényelmesen elhelyezkedett a gyékényén, szemét lehunyva a napsugarak gondjaira bízta testét. Férje a szeme sarkából figyelte. Most, hogy más nem vonta el a figyelmét, kifejezetten kívánatosnak találta. Meg akarta érinteni. Szó nélkül elővette a naptejet és finoman, lábától felfelé haladva a nyakáig, gondosan belemasszírozta a bőrébe.  A nő láthatóan beleborzongott, de nem nyitotta ki a szemét. Nem akarta látni férje sóvár tekintetét. Nem felejtette el az otthon történteket. Még büntette.

A kis öbölben, pár méterrel arrébb egy olasz pár rendezkedett be. A férfi nem volt több harmincnál, a nő jóval idősebbnek látszott. Mindkettőjük csokibarna nyakán megcsillant az aranylánc.

Megszomjazott, a férje pedig örült, hogy tehet valamit érte, lelkesen indult italért a sziklák túloldalára, ahol a helyi boltok sorakoztak.

Egyedül maradt a furcsa párral a miniöbölben.  Az olasz széles mosollyal, kedvesen köszönt neki. Micsoda hófehér fogsor! Csak most vette jobban szemügyre igazán sportos alakját. A napolaj minden izmos porcikáját még izgalmasabbá tette. Úszónadrágja vizesen tapadt a testére.

Nem kellett olaszul tudnia ahhoz, hogy megértse, a szomszédok valamin összekaptak, s végül a nő dühösen összeszedte holmiját és elrohant.
Az olasz fekve maradt, de közben félreérthetetlen mozdulattal simított végig testén, és egy erőteljes fejmozdulattal mutatott a sziklafal irányába.

A nő tudta, most kell döntenie. Hiszen bár rajtuk kívül most senki nem volt az öbölben, bármelyikük párja visszatérhetett. A férfi most sem szólt, de lassan elindult a sziklavár felé.

A nőnek hirtelen bevillant a piros szalvéta darabka a gardróbban és a rúzsfolt az ingen. Felállt, és gyorsan lépkedve a vizes lábnyomokban, eltűnt a sziklafal mögött.

Kategória: Novella | Címke: , , , , , , , , , , , , , , | Szerző: Rodé Klára | Közvetlen link a könyvjelzőbe.
Rodé Klára

Rodé Klára névjegye

Magamról csak ennyit… Igazság, hogy az írás örömforrás, és nincs korhoz kötve. Én magam is rátaláltam, igaz túl az életem delén. Érlelte az idő, a vég nélküli tapasztalás és az olvasók lelkes bíztatása. Mozgalmas utam, marketinges végzettséggel, karrierépítéssel, hivatással, versenytánccal, szerelmekkel, később lányaimmal, unokámmal, elveszített férjekkel és szülőkkel, kiapadhatatlan forrásnak bizonyult. Valóságos történeteim szomorú, néha ironikus vagy humoros, sőt pikáns mozaikjait novelláskötetbe gyűjtöttem. A Hatfejű sárkányfemina, 2014-ben jelent meg. Előző évben készült el az Életre keltek mini album, a tárgyak „személyének” egypercesei. Első kisregényem, Az arcnélküli férfi (2016). Írásaim helyet kaptak az Őszi varázs és a Kézen-fogva antológiákban is. Jó megfigyelő vagyok, meglátom a szépet és a groteszket egyaránt. Mindenről írok, amit érdekesnek találok a mindennapi életben, versekkel is próbálkozom. Szerencsés vagyok, az írás a hobbim, az életem része lett. A Mimind portálon összeszokott írótársaimmal együtt, Molnár Gabriella szerkesztő irányításával és mentorálásával publikálunk. Sokszínű, érdekes, de mindenképpen változatos verbális és képi anyagot ígérünk minden kedves leendő látogatónak, olvasónak. Szeretettel: Rodé Klára

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.