Középkor No.1

 

A faluban élt egy javasasszony és sok paraszt, minden egyéb jó messze volt, a falusiak nyugalmát nem zavarta semmi. Amikor egy paraszt, vagy annak gyereke, asszonya, tehene, estébéje megbetegedett, akkor elment a javasasszonyhoz, és az a főzeteivel meggyógyította. Persze volt bőven, amikor nem sikerült, de azért sokszor igen.

Egyszer az egyik paraszt azt mondta, hogy ő ugyan nem biztos benne, de lehetséges, hogy a javasasszony az ördöggel cimborál. A többi paraszt elgondolkodott, amennyire futotta tőlük, és elismerték, hogy ők sem biztosak benne, de lehet.

Levelet írtak tehát a közeli püspökséghez, hogy küldjenek ki egy szakértőt, hogy megállapítaná, hogy a javasasszony az ördöggel cimborál, vagy sem.

A püspökség kiküldött egy hivatalos egyházi személyt, aki ott helyben elvégezte a szakértői vizsgálatot, és megállapította, hogy a javasasszony az ördöggel cimborál, azonnal el is szállíttatta a városba, ahol rövidesen máglyán elégették.

Egy riporter érkezett a faluba, és megkérdezte a parasztokat, hogy nem bánják-e, hogy most már senki se fogja gyógyítani őket.

– Nem gondoltuk, hogy ez lesz a vége – mondták a parasztok.

 

 

A délolasz, ahol tud, segít – magyar anyák délolasz útinaplója

8., azaz utolsó előtti rész

Híveim, akik olvassátok ezt az útinaplót!

Lassan lecseng a délolasz nyaralás, hiszen egy hete már dolgozom, ezért kerekítem a történetünket a vége fele.

Először is tartozom a hazaúttal a Cozze/Hányás/Fekete kagyló nevű strandról. A Train Timetable Italy nevű alkalmazást mindenképp javaslom letölteni a telefonra, ha a délolasz kalandos utazást választjátok a nyáron, ez ugyanis sokat segít a vonatok menetrendjére vonatkozóan. Egyszerű, érthető, és működik. Sose adott rossz információt.

8buszmegálloBari utolsó előtti

A buszok viszont – ahogy többször említettem – teljesen zavarosan közlekednek. Egy városban több társaság fordul elő, és nekünk úgy tűnt, hogy csak véletlenek összjátékaként sikerülhet a megfelelő időben és helyen a megfelelő buszt megtalálni. Hiába mutogatja mindenki, hogy innen vagy onnan lehet visszajutni a strandról a városba, nem jön BUSZ, vagy nem AZ a busz jön, vagy NEM busz jön, hanem autó, de neki semmi köze a tömegközlekedéshez.

Folytatás

   Ablakfélfa

 (Emlék a múlt századból)

függöny mögül

A budai Várba vezető utca földszinti lakásának ablakait szélesre tárja az idős hölgy. A késő délutáni langyos szellő meglengeti a függönyöket. Minden nap ebben az időben locsolja a virágokat.

A külső párkányok ládáiban dúsan futnak le muskátlik, szorosan egymás mellé ültetve. A szélsőkön halvány rózsaszínűek, a középső ablakban vérvörösek lógnak fejjel a járda felé. Szép a látvány. Kevés a járókelő. Néhány mindenre kíváncsi, kalapos, japán turista lépked fölfelé a megállóból, a lejtőn. Nem fértek a zsúfolt buszra. Az ablak előtt lassítanak, a virágokat is fotózzák, sűrűn bólogatnak az asszony felé.

Micsoda fura emberek, nem láttak még muskátlit? – csodálkozik az ősz hajú hölgy és eltűnik a függöny mögött. Hamarosan locsolókannával tér vissza. Többször fordul. A permetező vízből kevés a járdára is kerül.

Folytatás

Rongyszőnyeg, fekete kagyló és fecske – magyar anyák délolasz útinaplója, amit nem lehet abbahagyni

7.rész

Debora – a szállásadónk – fehér törülközőjét kezdi megviselni az olasz aszfalt, a szikla és a homok, ám mivel nem hoztunk strandos gyékényt, és nem bérelünk kényelmes nyugágyat sem napernyővel, ezen a kis, koszosodó fürdőlepedőn töltjük napjainkat, egymás fenekéhez izzadva. Monopolin – a homokoson – majdnem vételeztem egy afrikai óriásrongyot, egzotikus mintával, volt belőle száz szín, méreteit tekintve lehetett vagy négy négyzetméter. A szenegáli fiúra rá se néztem, épp csak egy pillantást vetettem a fején tornyosuló kupacra, és máris ott volt kiterítve előttünk, mögöttünk, mellettünk több darab szőnyeg, egyet meg a fejünk felett lobogtatott. Húsz euróról indultunk, csak a Flóra szerint hülyeség ilyet venni, egyébként szép, de mi ez? Nem tudom, de tényleg szép volt, nagy teknősök, meg elefántok voltak rajta, és láthatóan több hely, mint a Debora törülközőjén. Megköszöntük, ugyan hiába, még ott lobogtatta a kollekciót fél óráig, majd megszakadt a szívem egy narancssárgáért, mégse vettünk, nem vagyunk mi hülye turisták, és legalább a Flóra se vett “Ducci” napszemüveget tőle.
jóBari7fürdőnacis

Szóval, a kis koszoson szemléltük a körülöttünk fürdőzgető, pizzázgató, cseverésző olasz ifjúságot, mivel láthatóan Cozze/Hányás az ő helyük volt.

Folytatás