fotó: Roudoudou Hirons, flickr.com

Mit nézzek kék szememmel?
Kristálytó partján
Néma köd.
S a furcsa vidék
Vad, sűrű báján
Elalélt emlék
Mely összeköt.

Egy kis piros bogyó most
Lenge lelkem
Egyedül ott az ág tövén.
Levélként remeg
Ádvent éjszakáján.
Ha rátalál
A gyertyafény.

Homok szitál
Most szép szemembe,
Lilás-rózsaszín
Álmodás.
Míg kéz a kézben
Ülnek ottan
Lány, fiú
S intim suttogás.

Kis zöld növény
Mily puha, édes
Három levélke
Finom, halk remény
Hogy nyúlik, omlik
Fel a fénybe,
Ahogy pilláim
Remegése,
S kis szarvacskáim
Öklelése
Csal fáradt vándort
Most kéjes lépre.

Székek közt
Könnyed női lábak
Mértani bagoly
Csak rámered,
Reflektorfényben
Úszik itt a tájék
Japán az!
És a tengerek.

Mit nézzek kék szememmel?
Angyalkát, virágot?
Lombkoronában
Lenyugvó napot?
Elhagyott helyek
Nosztalgiáján
Révedő, ringó
Csónakot?

És e varázsos
Péntek éjjelen
Mi a szar legyen?