Mi van bennünk, mi marad utánunk?

Németh Anikó - Neked a divat

A mostani Design hét mottója: SLOW DIZÁJN – ÉLJ LASSABBAN! Az a gondolat van mögötte – amiben én nagyon bízom – hogy a felületes és gyorsan elfogyasztott életből egyre többeknek lesz elege. Hogy megpróbálunk egy kevésbé felületes életet élni és ennek érdekében lassítunk.

Nagyon erős a nyomás: fogyasztani, a kész dolgokat gyorsan megemészteni, pörögni, túl lenni mindenen. Az ilyen átbulizott életek után csak romok maradnak. És ugyanilyen nagy baj, hogy ez az élet nem elégíti ki az embert – legfeljebb csak ideig-óráig. Szépen látszik ez az ételek példáján. Ha eléd raknak egy púpozott tálat, majdnem biztos, hogy annak nagy része csak értéktelen ballaszt. Ha megeszed, csak az űr nő benned. És ez mindig így történik, valahányszor mennyiséggel próbáljuk pótolni a minőséget. Egyre nagyobb az űr, ezért egyre többet fogyasztunk – egy ördögi kör. Vagy előbb-utóbb elegük lesz ebből az embereknek, vagy ha nem, akkor sosem ismernek meg egy tartalmasabb dolgot, egy minőséget. És ha sosem ismerik meg a minőséget, ez lesz az életük.

Próbálok kimaradni ebből, és mivel veszélyesnek tartom, szeretnék tenni ellene, sőt az embereket arra serkenteni, hogy ne ezt az utat válasszák. Szerintem az a valódi élet, amelynek minősége van. Vannak benne kérdések és válaszok, melyek értelmet és tartalmat adnak neki. Mindez lehet, hogy nem megy olyan gyorsan, idő kell hozzá. De talán a végén inkább fogjuk érezni, hogy éltünk és nem csak szemetet hagyunk magunk után.

Nem szeretem a szemetet. Amikor ruhát szabok, szoktam mondogatni, hogyha egyszer lesz a Guiness Rekordok könyvében olyan kategória, hogy egy anyagból ki tud a legkevesebb hulladék felhasználásával ruhát szabni, azon indulhatnék. És elkezdtem azt is, hogy a maradék anyagokat újabb ruhákhoz használom fel. Készült is már két ilyen ruhám.

Gyűjtöm azokat, akik az élet minden területén így gondolkoznak. Az életük a művészet, és művészet az életük – ezt mondom róluk. De nem kell alkotónak, művésznek lenni, bárki dönthet így, bármi is a munkája, hivatása.

A ruháim is igyekeznek ezt kommunikálni: elutasítják a legkönnyebb megoldásokat. Ha valaki szembe kerül a ruhámmal, és szeretne egy könnyebben fogyasztható dolgot, akkor a kettő el fogja taszítani egymást és nyilván ezért nem is vagyok annyira piac-kompatibilis rövidtávon. De hosszútávon csak azok a dolgok maradnak fönn, amik valamiképpen időtállók. Inkább kevesebb ruhámat vásárolják meg, minthogy szezononként ruhák tömegeit parancsoljam a szeméttelepre, csak hogy új, egyszezonos ruhák tucatjait ajánljam fel az embereknek. Ez galádság lenne, méltatlannak tartanám magamhoz.

Néhány érdekesség a Budapesti Design Hétről – szeptember 28-október 7.

Finnország az idei kiemelt vendég, a finn design központja a Fiskars Design Village többek között gasztronómia kínálattal, pop-up show-val kedveskedik a látogatóknak.

A www.designhet.hu/slowdesign oldalon letölthető programfüzettel egyedi tervezésű ruhákat, bútorokat, ékszereket, cipőt, táskát, dísztárgyakat vásárolhatnak az abban felsorolt partnereknél

A Design Terminálon (Bp.V. kerület, Erzsébet tér 3. a volt buszpályaudvar épülete) a lassúság dizájnkultúráját ismerhetik meg

A Magyar Formatervezési díj átadásához kapcsolódó kiállítás nyílik az Iparművészeti Múzeumban

Fabio Novembre egyedi tálcakollekciója, mely a Driade számára készült, a Xenia Galériában tekinthető meg (Olasz Kultúrintézet, Bp. VIII. Bródy Sándor utca 8.)

 

 

 

2 hozzászólás a(z) “Mi van bennünk, mi marad utánunk?” bejegyzéshez

  1. Kedves Anikó!
    Sokkal jobban szeretem, becsülöm, ha valamilyen minőségi termék van körülöttem, és akkor kevesebb is elég. Itt nem feltétlenül a sznob márkákra gondolok, mert ez gyakran nem esik egybe.
    Hogy mennyire igaz amit írsz, én is így érzem, a kommersz nem elégíti ki az embert, azért akar többet belőle, és hamarabb megszabadul tőle,”könyörtelenül hűtlen” lesz. Vagyis megint vásárolni indul… Valóban ördögi kör.

    • Kedves Macsek, érdekes, hogy behoztad a “hűség” fogalmát: igen, a tömegességgel nehezen fér össze. Csak ahhoz tudunk hűségesek lenni, amiről érezzük, a mi választásunk, nem csak “lenyomták a torkunkon”. Köszönöm! NA

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.