Magyar filmek kép-mesékben

A magyar filmgyártás aranykorának nemcsak tanúja volt, hanem aktív részese is. Filmforgatásokon fotózott – úgynevezett „standfotósként”, s képei a dokumentáció, és reklám kategóriából lassanként átkerültek a művészet kategóriába. Inkey Alice képeivel ír filmtörténetet, mely No de Alizka címmel jelent meg könyv formájában.

Tizenéves, amikor némi gyakorlat után, amit a Filmgyár fotólaborjában szerez, odacsöppen a forgatásokra, a magyar filmtörténet későbbi film nagyságai közé. És rögtön helytáll: a Mici néni két élete nemcsak mint film, hanem mint ikonikus fotók sora is bevésődött a köztudatba.

Kiss Manyi és Páger Antal a Mici néni két élete jelenetében - Inkey Alice felvétele

Kiss Manyi és Páger Antal a Mici néni két élete jelenetében – Inkey Alice felvétele

Persze egy kis csúsztatás van abban, ahogy a történetet felvezettem: hiszen Inkey Alice talán sosem volt igazi kezdő, beleszületett a fotózásba. Édesapja, Inkey Tibor művész-fotós, portréin olyan ifjú művészek szerepelnek az 50-es években, mint Bara Margit, Darvas Iván, Gábor Miklós, Bessenyei, Ferenc, Házy Erzsébet… Tehetséges lánya az ő közelében technikát és szemléletet is elsajátít – ahogy előző könyvében, az Alsógödi Amarcord című fotós családtörténetben megírta.

Van azonban valami, ami nem tanulható. Az a különleges adottság, amit Alice tökéletesen birtokolt: egyszerre tudott jelen lenni és láthatatlanná válni. Egy standfotósnak ugyanis erre is képesnek kell lennie. Inkey Alice elkezdi sorolni, kiknek a munkáját nem szabad zavarnia a forgatáson, és a negyedik-ötödik után már nem is mondja tovább. Mert valóban úgy kell exponálnia, mintha ott se lenne, hogy ne lássák, és ne hallják. Ahhoz azonban, hogy valóban a legjobb pillanatokat kapja el, önmagát legalábbis exponálnia kell: méghozzá a leghatásosabb pillanatokban. Kell, hogy legyen valaki  – olyan ember, akiben az érzékeny művészek megbíznak. A bizalom alapja persze a közös produkció, a fotó. És ez a fotó rendre olyan jól sikerült, hogy újra és újra hívták rendezők, operatőrök, színészek. Ezért lehetséges, hogy Illyés György, a magyar operatőrök doyenje tíz filmben is vele dolgozik, ezért lehet, hogy Bujtor Istvánnak első, még amatőr filmszerepétől a Csöpi filmekig ő a standfotósa. Ezért, hogy Hintsch Györgyöt még Gyuri korában, az Égigérő fűben fotózza, majd rendező korában is vele dolgozik az Égető Eszter című filmben. És ezért van olyan sok fontos fotója Ruttkai Éváról és férjéről, a szintén halhatatlan Latinovits Zoltánról.
Talán a legmeghatóbb Latinovits kép, ami valaha készült az, amint Bagóval, kedves pulijával látható. Van történet is a képhez: az ugatós kutyát Az öreg forgatásán Inkey Alice-nak kellett elhallgattatnia. Mivel a forgatásokon élesben nem fotózhatott, ilyenkor fogta a kutyát és játékosan messzire szaladt vele. Tízszer-hússzor is megcsinálta ezt egy nap, meséli. Bagó megszerette a játékot és már szívesen ment vele – szerencsére, mert egyébként nem tágított a gazdája sarkából. A Latinovits-Bagó fotón látszik ez a szerelem, és e különleges ember-kutya kapcsolathoz hozzátehetem egy személyes élményemet is.

Latinovits Zoltán Bagó kutyájával Az öreg című film forgatásán - Inkey Alice fotója

Latinovits Zoltán Bagó kutyájával Az öreg című film forgatásán – Inkey Alice fotója

A színészre emlékező Latinovits-színház című műsorban szerepeltem én is 1977-ben az Egyetemi Színpadon. Egy voltam a kórus leányai közül, és csak egy mondatnyi lehetőségem volt „kiragyogni a karból”, egy felkiáltás a Ködszurkáló című Latinovits írásból: „A pulik, a drága pulik!” Míg ezt mondtam, lehajoltam, hogy fölemeljek és magamhoz szorítsak egy képzeletbeli kiskutyát. A mozdulatom önkéntelenül is ahhoz hasonlított, amit Alice lefotózott ezen a képen, nagyon büszke voltam, hogy Török Tamás rendező megdicsért. Ráismerek az Inkey fotóján látható örök mozdulatra: ugyanígy ölelem magamhoz ma a saját pulinkat, Kósza kutyát.

Molnár Gabriella

2 hozzászólás a(z) “Magyar filmek kép-mesékben” bejegyzéshez

  1. Az Örkény könyvtár galériáján jó volt látni ezeket a színész portrékat. Az írásoddal teljesebb, tudni a fotóművész hivatásáról, munkáiról. Köszönöm, egy élménnyel megint gazdagabb lettem…
    Rodé Klári

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.