Ma Kulkával ebédelek

Molnár Gabriella - Kultúrsaláta

 

Ha  most nyár lenne, kitűznék egy időpontot – mondjuk szombat délutánra – és meghívnám néhány barátomat, akikkel már régen beszélgettünk. Péntek reggel, fejemben a készülő menüt forgatva bevásárolnék. Másnap főzés: valami „a Kulkából”, majd a találkozás: jó ízek és ízes beszélgetések. Hát ilyen kísértésbe visz Kulka János Önételrajza…

Tudom, hogy ő az egyik legkedveltebb magyar színész, mert emlékszem sok címlap-agyalásra a Nők Lapjában, amikor az az igény merült fel, hogy ne legyen már tévés, hogy ne legyen már celeb, de legyen már művész, és legyen már egy pasi! Mindig az első volt, aki beugrott. De hogy fotózzuk? Hogy legyen hívogatóan barátságos még a borostája is? Hogy ezt nem tudtuk!? Hogy főzés közben kell fotózni!

Kulka János a konyhában – Fotó Pintér Árpád, Pixeltaster

Ilyen barátságos, szerethető Kulkát még mentőorvos-korában sem láttunk. Az a vidám fény a szemében, az az odafigyelés a vonásain… az a barátságos meghívás az arcán! Mostantól azt gondolom –legalábbis ha lecsót eszem túrós csuszával (nem próbáltam, megpróbálom!), vagy paprikás csirkét petrezselymes galuskával (miért nem tettem ebbe eddig petrezselymet? Kipróbálom!) vagy gyümölcsös paleo-tortát… ha ezeket főzöm-sütöm-eszem, azt fogom gondolni: ma Kulka hívott vendégségbe, ma vele ebédelek!

Hisz a könyv is egy vendégség nyomán született. A Good Food, a már magyarul is megjelenő világhírű gasztro-magazin stábja nála vendégeskedve készítette az első számok egyikének “sztárfőzős” cikkét.

–         Olyan öröm volt főzni nekik, jó volt látni, hogy úgy élvezik a fotózást, írást, ahogy én a főzést és a vendéglátást – mondja Kulka János – Azt gondoltuk, miért ne folytatnánk?

“Azért írtam, mert szeretek főzni és még annál is jobban szeretem, ha megeszik, amit főztem – Kulka János Önételrajz című könyve bemutatóján – fotó Szkárossy Zsuzsa

Jó, hogy folytatták, mert én, mint olvasó, két ajándékot is kapok az Önételrajztól. Egy csomó klassz receptek és egy nagy adag Kulkát…

Mert a koncepció ez: helyek és emberek fölvillanása a színész életéből, amelyek és akik régóta fontosak … és sejthetjük, fontosak is maradnak számára. Még akkor is, ha csak emlékük él már szívében, ahogy édesapjáé, a szegedi orvosprofesszor, Kulka Frigyesé, vagy az őrségi házé, ahol kaposvári színész korában megpihenhetett, úton Budapest felé. És élete mai színterei – gasztronómia és vendéglátás szempontjából. Mert az Önételrajz legalább annyira a vendéglátás könyve, mint a főzésé.

 

Egy nevetős, nyitott, az életet élvezni képes embert látunk, akinek közelében a többiek is láthatóan jól érzik magukat.

–         Enni szeretek és még ennél is jobban: vendégül látni embereket – mondja aszínész, és hogy milyen őszintén, azt a könyv képei és szövegei egyaránt bizonyítják. A szövegek egyszerűek, mesterkéletlenek. Nem akar bújtatott önéletrajzot eladni recepteknek álcázva. Nyoma sincs annak, hogy fényezze, vagy magyarázza magát – nincs rá szüksége. Egy nevetős, nyitott, az életet élvezni képes embert látunk, akinek közelében a többiek is láthatóan jól érzik magukat. A többiek… A könyv azért is élmény számomra, mert nagyon finoman, nagyon ízlésesen, mégis erőteljes vizuális hatással mutatja a közeget, melyben Kulka János él. Városok és tájak, közösségek és emberek mintha Kulka szemében tükröződnének Pintér Árpád fotóin: szeretnivalók mind.

 

A civil- és művészbarátok, akikkel egy-egy hihető beszélgetős-evős szituációban látható a színész, vagy a családtagok, akik úgy szerepelnek a képeken, hogy minden manír nélkül megmarad az intimitás érzése – mintha a fényképész csak lekapta volna őket egy szülinapi vacsorán. Az ételfotók pedig inkább ennivalóan gusztusosak, mint trendik. Érvényesül Kulka saját instrukciója, amit a főzéshez használ: csak semmi fakszni.

„Közel hozni az embert” – ez az ambíciója a művészekről, ismert emberekről szóló cikkeknek, könyveknek. A főzés ennek egy egyszerű és hiteles eszköze. De csak akkor, ha az illető a vendéglátás és az ételalkotás terén maga is hiteles. Láttam Kulkát kínálni és kóstolni, de bevallom, azért kételkedtem. Hátha mégis kirakat, szerep ez is: hiszen színész, miért ne játszaná el jól a kiváló szakács, a nagyszívű vendéglátó hálás szerepét.

Pártatlan bíráló elé vittem az ügyet. Megkértem hat évtizede a konyhában is élvezettel alkotó anyámat, nézzen bele a receptekbe, hitelesek- e abból a szempontból, hogy meg is csinálta, tudja is őket, aki leírta.

„Ez a pacák tud főzni!” – e szavakkal adta vissza anyám a könyvet. És bár e mondat látszólag nélkülözi a hazánk egyik legismertebb színésze iránti respektet, viszont tökéletes elismerése szakácsművészetének. Kulka már megfőzött minket – többféleképpen isJ  – most már mi is „főzhetjük őt”!

És jut eszembe: miért kéne nyárig várnom azzal a bizonyos baráti főzős-evős találkozóval?

Kulka János kínálja paleo-tortáját Czobor Margitnak (Vígszínház), Geszti Margitnak, lemezei menedzserének és Molnár Gabriellának – fotó Szkárossy Zsuzsa

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.