A ’mimind’ látogatóitól szívesen várunk kérdéseket, témákat ezekhez az írásokhoz, akár a kommentekben, akár a Facebook oldalunkon. De még mielőtt elkezdődne a disputa arról, mitől és mikor érezzük magunkat szépnek és miért nem, ismerjük meg Lynt egy kicsit jobban a vele készített interjúmból.

Magyarország a választott hazád. Mikor, hogyan történt ez a választás?

1990-ben jártam először Magyarországon a férjemmel, aki magyar, de akkoriban Amerikában élt. Itt töltöttük a vakációnkat és meglátogattuk a gyerekkori barátait.

Amikor a hegyeshalmi határátkelőhöz értünk, érdekes élményben volt részem. Mivel a férjemnek amerikai útlevele volt, nem derült ki, hogy ért magyarul. Én bemutattam a Fülöp-szigeteki útlevelemet, mire az útlevélvizsgálatot végző tisztviselő minden ott dolgozót odacsődített és mutogatott, hogy „Nézzétek, egy Fülöp-szigeteki!”. Azt hiszem, akkor láthatott életében először filippínót… Erre én elmosolyodtam és azt mondtam a férjemnek: „Azt hiszem ez lesz az én jövőbeli hazám, beleszerettem, imádok itt lenni!”

Tetszettek az épületek, ízlett az étel (igaz, mindenhol hatalmas adagokat adtak és sehol sem lehetett elcsomagoltatni akkoriban, pedig én csak csipegettem, mint egy kismadár). A férjem barátainak feleségei agyonkényeztettek és – etettek, ami nagyon jól esett, úgy éreztem, máris befogadtak, idetartozom. Később megkaptam a magyar állampolgárságot is, ám nem volt egyszerű megtanulni a nyelvet, ismerni a történelmét és az ország alkotmányát.

Egyik kedvencemmel, Bobbi cicával

Mi az, amit itt élve a legjobban szeretsz? Volt-e valami, amit furcsállottál?

Örömmel láttam, milyen szépek itt a lányok, így mondtam is a férjemnek, hogy hajlandó vagyok ideköltözni, ha csinálhatom azt, amit szeretek. A hivatásom smink- és imázstervezés.

Amit furcsa volt megszokni, hogy eleinte, amikor bevásároltam, sok kis boltból kellett összeszednem mindent. Nem foghattam meg semmit, nem válogathattam úgy, mint Kaliforniában. Ráadásul fizetésnél az eladó nem csomagolt be semmit, nekem kellett bajlódnom a szatyrokkal. Azután pár év alatt itt is minden megváltozott, és most már, ha Amerikába látogatunk, alig várom, hogy hazajöhessek Magyarországra!

Mesélj egy kicsit, kérlek, a gyerekkorodról!

Nagy családban nőttem fel, tíz testvérem közül én voltam az ötödik. Ötéves lehettem, amikor a bátyám és a nővérem azzal csúfoltak, hogy csúnya vagyok, mert a Fülöp-szigetekiekkel ellentétben magas voltam és vékony. Emlékszem, ültem a tükör előtt, és „megbeszéltem magammal”, hogy ha majd nagy leszek, csak azért is szép leszek. Tízéves voltam, amikor elkezdtem kivagdosni a szép nők képeit az újságokból, női arcképeket rajzoltam, álmodoztam. A mamám fülön csípett, amikor egyszer pirosra rúzsozott szájjal tértem haza a barátnőmtől.

Lyn ötévesen, családjával (jobbról a harmadik)

Nagylányként persze már bátran kenceficézhettem magam, de nem volt senki, aki megmondta volna, milyen smink illik legjobban a bőrszínemhez, az arcformámhoz és az egyéniségemhez. Engem viszont izgatott a szépségszakma, ezért beiratkoztam egy modelliskolába és egy személyiségfejlesztő tanfolyamot is elvégeztem, ahol megtanultam, hogy a szép külső belső kisugárzás nélkül mit sem ér. Miután befejeztem a tanfolyamokat, modellként dolgoztam Manilában, ahol találkoztam egy amerikai-magyar üzletemberrel, aki speciális ajándéktárgyak után érdeklődött. Én akkoriban pont egy ilyen vállalat háziasszonya voltam egy kiállításon, így amikor találkoztunk, megkért, hogy legyek a tolmácsa. Az együttes munkából szerelem lett, majd feleségül mentem hozzá és rövid időn belül Amerikába, Los Angelesbe költöztünk.

Mivel foglalkozol a munkád mellett?

A férjemmel nagyon meg vagyunk elégedve az életünkkel, boldog harmóniában élünk. Szerencsére mindenben támogat, az imázstervezési munkámban éppúgy, ahogy a hobbimban, ami a díjnyertes feng shui kertem napi ápolását jelenti. Fontos számunkra a két cicánk, és a barátainkkal is szívesen összejárunk. Szeretek főzni, magyaros ételeket (töltött káposzta, csirkepörkölt, lecsó, zöldbabfőzelék, mákos guba) és persze fülöp-szigeteki ételeket is szoktam készíteni.

Hogy lett belőled imázstervező?

Évekkel ezelőtt, amikor Los Angelesben laktunk, közel Hollywoodhoz, lehetőségem nyílt arra, hogy a legjobbaktól tanuljam a mostani szakmámat. Beiratkoztam Victoria Jackson hollywoodi sminkiskolájába, ahol megtanultam, hogy az ún. no-smink sminktechnikával hogyan lehet ízlésesen, szinte észrevétlenül átvarázsolni az arcot. A színekről egy lakberendező tanfolyamon, az öltözködésről pedig egy imázsiskolában tanultam.

Több diplomával a tarsolyomban úgy éreztem, hogy készen állok elkezdeni a pályafutásom. Elkötelezettje vagyok a női szépségnek, eleganciának, és a nők érvényesülésének, legyen az szakmai, erkölcsi vagy társadalmi. Azért is választottam az imázstervezői munkát, mert így minden nőnek, korosztálytól függetlenül tanácsokat adhatok.

Amikor bejelentkezik valaki hozzád, mi történik az első tíz percben, amiből kiderül az ő számára, hogy rád van szüksége, számodra pedig, hogy mi a teendőd?

A legfontosabb, hogy megismerjem a személyiségét, azt, hogy milyen problémája van önmagával, min szeretne változtatni, és csak ezután jöhet a smink – hajviseleti és öltözködési tanácsadás. Együtt végezzük a színanalízist, együtt próbálgatjuk a tükör előtt, hogy melyek a kiemelendő vagy inkább kendőzendő testrészek, az előnyös vagy előnytelen ruhák, milyen a helyes testtartás és mozgás.

Alkotó munka ez, kreativitás kell hozzá elsősorban, vagy empátia, azonosulás?

Igen, alkotónak kell lennem, ami kreativitást igényel. Nagy a konkurenciaharc az élet minden területén, ahol természetes dolog, hogy minden nő szeretné megállni a helyét. Akár munkáról, akár a magánéletről van szó, hihetetlenül fontos az első benyomás – vagyis a kifogástalan külső. Később persze ezt még számos dolog árnyalja, de mindenképp nagy előny az ápolt, alkathoz és alkalomhoz illő megjelenés.

Csupán egy napra nem érdemes átváltozni, hosszú távra határozzuk meg a megfelelő smink, a hajviselet és a ruhák stílusát. A smink, akármilyen jó is, önmagában kevés, ha nem tudjuk, hogyan kell öltözködni. Azt szoktam kérni, hogy ügyfeleim hozzák magukkal néhány ruhadarabjukat, hogy együtt nézzük meg, mi hangsúlyozza szépségüket, és mit kellene apró trükkökkel, sminkelési és öltözködési technikákkal elrejteni.

Mindez biztonságérzetet ad a nőknek, önbizalmat, melytől szárnyalni kezdenek a munkában és a magánéletében. Boldog vagyok, ha sikerélményhez juttathatom őket.

Lyn, budapesti Feng Shui kertjében

Van olyan szakmai sikertörténeted, amire nagyon szívesen emlékszel?

Egyszer felhívott egy kellemes hangú, udvarias férfi, aki egy tanácsadásra szóló ajándék utalványt akart venni a feleségének. Pár órával később, amikor eljött az utalványért, egy igazán kellemes külsejű úriemberrel találkoztam személyében. Néhány nap múlva megjelent a felesége, akinek láttán meglepődtem. A hölgy úgy nézett ki, mint aki egyáltalán nem törődik azzal, milyen benyomást kelt másokban és kimondottan elutasító modorban tudtomra adta, hogy neki igazan nincs szüksége erre az ajándékra, de ha már itt van, essünk túl a tanácsadáson minél előbb. Az első beszélgetés után biztos voltam benne, hogy sosem fog többet felkeresni, ennek ellenére a második alkalomra már a sminkkészleteit is magával hozta – amelyeket a férje vett neki, de ő addig sosem merte használni. Amikor vége lett a tanfolyamnak, barátnőkként váltunk el, amit hitelesített is a vendégkönyvemben.

A’mimind’ portálon időről időre megosztod velünk azokat a tapasztalataidat, melyeket a szépség, az imázs, a női önbizalomfejlesztés terén szereztél. De ki az, akinek érdemes téged személyesen is megkeresnie?

Aki szeretne változást látni az életében! Szerintem szépek a magyar nők, nagyon jó adottságúak, azonban a megjelenésük nem mindig tökéletes. Segítek a hozzám forduló hölgyeknek, hogy előnyösebbé, illetve a foglalkozásuknak, társadalmi helyzetüknek megfelelővé alakítsák külsejüket. Ez egy komplex dolog, ami magában foglalja az egyéniségnek megfelelő smink, ruhatár, frizura, viselkedés kialakítását. Mindenkinek igyekszem segíteni, aki nyitott a változásra és hajlandó megfogadni a tanácsaimat.