Itt van például Celesztina néni, akinek a látogatása megúszhatatlan, ha az ember gyengélkedik, mert hét határon túlról is hírét veszi, ha lehet jönni tanácsokat osztogatni. A legtöbben a környéken csak vajákos vénasszonynak tartjuk, aki halálra unja magát, és boldog, amikor rászabadulhat valakire a pletykáival, sőt jó alapanyagot csikarhat ki az áldozatából az újabbakhoz. Szidike persze bedől a mendemondának, hogy Celesztina különleges aurával bír, bioenergiát termel és pozitív örvényt tud előállítani a szívcsakrában. De lehet, hogy pozitív csakrát a szívörvényben, ebben nem vagyok biztos. Azt is beszélik, hogy teliholdas éjszakán ki szokott ülni a háztetőre, a csípőjét csavargatva spirituális himnuszokat énekel, és ilyenkor feltöltődik. Talán a mobilantennáktól, nem tudom. De ahogy elképzelem az öreglányt a csípőjét csavargatni, ráadásul énekelni, nekem ez elég is ahhoz, hogy inkább meggyógyuljak, mint alávessem magam az energianyalábjainak.

Azt is beszélik, hogy teliholdas éjszakán ki szokott ülni a háztetőre, a csípőjét csavargatva spirituális himnuszokat énekel, és ilyenkor feltöltődik.

Szidi szerint vegyem komolyan, az unokahúga például járt relaxációs tanfolyamra Celesztina nénihez, igaz, hogy meg kellett fizetni az árát, de azóta nem bántják a szelek. A szomszédjuk, egy amúgy rátermett fiú pedig egy csúnya balszerencse-sorozattal küzdött hónapok óta (nem elég, hogy becsípte a khm… tehát odacsípte őt a kapu, aztán rádőlt a lábára egy kuka, végül ronggyá ázott egy randevún, ahová nem jött el az imádottja)… Szóval, állítólag Celesztina néni valami titkos módszerrel elhessegette a feje fölül a felhőket, és azóta nem csak hogy beújított egy barátnőt, de úgy kell leráznia magáról a lányokat.

Nekem Celesztina néni két napja vagy négyféle gyógynövényköteget hozott, hosszan magyarázta a használatukat, majd elhevert a pamlagon, és megkérdezte, van-e valami harapnivalóm idehaza, igazán csak valami kis nyim-nyám. Mivel úgy ítélte meg, hogy elég étvágytalan vagyok, felajánlotta, hogy elviszi a maradék rostélyos-ropogtatós készletem, mert úgyis csak rám száradna, bár amennyit egyáltalán meghagyott belőle, már nem volt jelentősége, elviszi-e vagy sem. Amikor nem rágott nagyon hangosan, megkérdezte, tudok-e róla, ki költözött ide pár hete ide az Ezredesbe. Nem tudom, Celesztina néni, nahát, ez bizony hiba, kislányom, akkor elmesélem. Csak nincs-e még egy kis rostélyos. Nincsen, Celesztina néni, ennyi volt. Egy igazi nagymenő, kislányom, egy überdzsentlmen. Te szoktál gondolkodni a jövődről? Csak a közeliről, Celesztina néni, az egészen közeliről, például, hogy bárcsak most rögtön lenne, amit kívánok. Ó, akkor remélem, azt kívánod – húzódott közelebb az öreglány, és dőlt a szájából a ropogtatós szaga, ezt még náthásan is éreztem –, hogy megismerd mielőbb Zsült. Gyula, egyébként, de én Zsülnek hívom, mert annyira elegáns. Fénylik a bajusza. Talán bajuszfix, záksón. De minden más fix körülötte. Fix napi időbeosztása van, fix háttér, fix vagyon. Szándékai mindenben komolyak. A rezidenciája egy felújított kastélyépület. És autóval hordjá-á-ák!!! – húzta fel Celesztina néni a hangját meg a szemöldökét, valahogy úgy, mint amikor valaki megüti a főnyereményt.

Ekkor esett le a tantusz, hogy én már láttam ezt a Zsült. Fényesre kefélt bundában kerülgette a pocsolyákat az utcájukban, és ha véletlenül belelépett valamelyikbe, akkor felváltva rázogatta a lábait, és hangosan szentségelt.

Kirázott a hideg. Talán a láz. Meg kell szabadulni az öreglánytól, most rögtön. Celesztina néni, most el kell búcsúznunk. De hát még a legjobbat nem meséltem, várj egy csöppet. Celesztina néni, muszáj. Meditálnom kell. Micsodálni? – majdnem leesett a pamlagról, jól számítottam. Beadtam neki, hogy percre pontosan be kell tartanom a meditációs időpontokat, különben elszökik a csí, de még attól is, aki a közelemben van. Fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek, de azt legalább felmérte, hogy ő van a közelemben, és jobb, ha nem kockáztat. Összekapkodta a motyóját, és megígérte, hogy másnap még benéz. Az ég óvjon tőle, akkor inkább meggyógyulok.