Kő-papír-olló, játék a korokkal, stílusokkal, textilekkel

Németh Anikó - Neked a divat

 A Kő, papír, olló cím, amit az őszi kollekciómnak adtam, árulkodik a játékosságról. Ez a játékos, kísérletező módszer pedig jellemző rám, az egész tervezői munkámra. Többé vagy kevésbé minden ruhámban jelen van – itt most hangsúlyozottan.

Az persze mindig elsődleges szempont marad, hogy ezeket a ruhákat hordani fogják, hogy aki viseli, jól érezze magát benne. Fontos az is, hogy egy-egy ilyen ruha praktikusan beilleszthető legyen az öltözködés mindennapjaiba. Ehhez a szerkesztésnek, a szabásnak precíznek kell lennie, hiszen nem látványruhákat tervezek, melyeket csak egyszer lehet fölvenni.

A ruhákkal tulajdonképpen láthatóvá és hordhatóvá teszem mindazt, amit a történelmi ruhastílusokról, a tradíciókról, az anyagokról, textilekről, a formákról és felületekről, a ruhákról és az ezeket viselő emberekről gondolok.

Manier, Németh Anikó divatfotó 2012 ősz, fekete kisestélyi

Ida barokkos sziluettje a zöld-bordó kisestélyiben messzire látszik az Opera tetejéről

Játékra, kalandra szeretnék hívni a ruháimmal. Hogy ebből a rám jellemző látásmódból mi kerül át a ruhákba, az évente kétszer, ezeken az ünnepi alkalmakon derül ki, a friss kollekció bemutatásakor.

Már többször hozzákezdtem, és jövőre, a Manier húszéves születésnapján szeretném valóban összefoglalni, mik a jellemzői a tervezői munkámnak, mik azok a dolgok, melyek inspirálnak. Nagyon fontosak számomra a történelmi korok öltözködési tradíciói. A barokk és rokokó anyagkezelése – mondjuk ki: pompája – közel áll hozzám. A dúsan redőzött kelmék, köpenyek, abroncsok, szalagok, tollak – mindez a feltűnésen, a teátrális tobzódáson kívül jelezte viselője fontosságát: annál nagyobb a súlya, minél nagyobb teret foglal el a személye – az öltözék segítségével is. Ma ezt sokaknál a hatalmas irodák, lakások, luxus-terepjárók fejezik ki: de az üzenet lényege ugyanez. Ha a kor női ruháit nézzük, ezek a gömbölyűbb, teresebb formák úgy ölelik át az alakot, hogy szinte egy új, textil- anatómiát építenek köré, puhán, érzékenyen és teátrálisan. Ez mindenkiből kihozza a benne megbúvó királykisasszonyt – nincs nő, aki nem vágyna erre.

Manier 2012 Fekete nagyestélyi

Luca,mint egy fekete hattyú, a pöttyös, hernyóselyem nagyestélyiben!

 

Manier2012őszZöldgyöngyornamentalkruh

Az ősz pompás színei tündökölnek Ida gyöngyhímzett koktélruháján

Ami ebből, a barokk sugallta tartalomból a mostani ruháimba költözött, az elsősorban a hangulat, a sziluett- és anyagkezelés. Hiszen nem korhű jelmezek ezek, hanem a huszonegyedik század ruhái. Mindig átírom, idézőjelbe teszem kicsit az eredeti gondolatot, kikacsintok a racionális formavilágból. A tervezői játékosságom azt is jelenti, hogy hagyok teret a ruhát viselő egyéniségének és annak, hogy érvényesüljön az anyag karaktere. A felület dús, minták, csipkék, színek tobzódnak, különös harmóniáinak jönnek létre – de kicsit átírom, viszonylag szabadon kezelem ezeket. Lehetőséget akarok adni a látásnak, hogy újraértelmezze, teret adni a taktilitásnak: hogy akarjuk megérinteni az anyagot, fölhajtogatni, beleturkálni…

Ezt úgy érem el, hogy a kidolgozott, míves részletek mellett van, ami befejezetlennek hat, csak jelzésszerűen jelenik meg, hogy maradjon esélye a képzeletnek, az érzékeknek, a vágynak, hogy hozzátegyen még valamit, kiegészítse.

Egy barátnőm, akivel anyagokat szoktunk válogatni, elmesélte, hogy egyszer egy ismert és tekintélyes férfival utazott egy liftben, aki egy kasmírkabátot viselt. Az anyag, az illata, a textúrája annyira vonzó volt, hogy a barátnőmnek komolyan erőt kellett vennie magán, hogy ne tegye azt, amit minden érzéke diktált: ne bújjon hozzá a nagy emberhez – azaz inkább a kabátjához.

A viseletünk rólunk szól, árulkodik, és értelmezi, akár újraértelmezi a tartalmainkat. És ezt érdemes használni. A ruha a legintimebb terünk: belülről hozzánk ér, és kívülről másokhoz. Egyfajta közvetítő ember és ember között.

Manier2012őszpelerin

Idát ez a cashmere, öves pelerin repíti az őszbe

Én inkább olyanoknak csinálok ruhát, akik nem bánják, hogy feltűnnek benne, a trendnek nem a minimalista irányát erősítem – azt sokan csinálják jól. Bizonyára az én tervezői habitusom is ilyen: úgy akarok hatással lenni a dolgokra, hogy láthatóvá teszem őket – és ezáltal önmagamat is.

Hogyan hat rám a hagyomány és mi az, amit magamból és a mából hozzáadok? Például gyakran használom a keleties, mondjuk geometrikus formákat– a mostani modellek között is vannak ilyenek. Ha ehhez a formavilághoz nem olyan anyagokat használok, melyekkel eredetileg párosultak, máris keletkezik valami feszültség és egy új minőség születik.

A „Let’s Misbehave” című kollekciómban a férfias jellegű klasszikus angol szabászat elemeit nőkre adaptáltam. A ruhákkal fejeztem ki azt, ahogy a nők a társadalomban elfoglalják az addig hagyományosan férfias pozíciókat. Nem férfiruhát adtam tehát nőkre, hanem az alapoknál, a húszas évek szabásvonalainál kezdtem a változtatást. A zsakettek, öltönyök, mellénykék átlényegültek a nők alkata és igényei szerint.

Egyik kedves „szakmai játékom”, hogy a klasszikus szabászati metódust szétbontom, vagyis máshogy szabok, nem a hagyományos szabásvonalak mentén. Másképp „szeletelem fel” a szabásmintát: spirálisan, sréhen, fedésben, parkettamintában, vagy a szövési metódusokat követve – ezt gyakran alkalmazom a Kő-Papír-Olló kollekcióban.

Nem is csak játék, inkább kísérlet ez. Kipróbálunk valami újat, s közben tévutakra, zsákutcákba is tévedünk, és vállalnunk kell annak is a kockázatát, hogy nem minden kísérlet eredménye ültethető át a gyakorlatba. Többes számban beszélek erről, hiszen a munkatársaimmal együtt folynak ilyenkor ezek a kísérletek. Nem könnyű munka és elveszi az időt attól, hogy eladásra dolgozzunk, ami a megélhetésünket jelenti. De szerintem enélkül nem tudunk újat teremteni, ezt a kockázatot vállalni kell, és akik szeretik a szakmájukat, így is tesznek.

Amikor pedig az emberek a szalonban megnézegetik a ruháimat, melyekben benne van ez a sok-sok gondolat, törekvés, kísérlet és munka, nagy öröm látnom, hogy észreveszik az izgalmas szabásvonalakat, a különlegességeket és örülnek annak, ami más, felfedezik, ami új, nem a megszokott.

Manier2012őszbordótapétaalkalmi

A raffolt koktélruhában a burgundi, a bor, a tapéta, a vér vöröse – palackozott nőiesség

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.