Ki jön hozzánk karácsonyra? – Lovak és angyalok

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Soha így még nem éltem az Adventet, soha nem vártam így, egész valóval, teljes testtel, önfeledt gyereklélekkel. Soha? Máris hazug a mondat. Hiszen két gyerekem van. Legalább kétszer vártam hát így: egész valóval, teljes testtel…

Az egyiket ugyan forró nyárban: kíváncsisággal, aztán félelemmel, újonnan ébredt felelősséggel – hiszen az első volt. De a másik, a kislány éppen karácsony előtt fordult fejjel a szülőcsatornába. Akkor lett súly, akkor pocakot, lábat nyomó valódiság, amikor kétéves leendő-bátyja után rohantam volna, birkóztam, hancúroztam volna, de bent a gyermek-teher kint a tél súlya nyomasztott – nehéz voltam, idétlen, esetlen, vánszorogtam az idővel: „Ó, jössz-e már?”

Igen, ehhez a régi várakozáshoz hasonlított a mostani. Megint gyermeket, igaz, azóta már felnőtt gyermeket. És a második után megint az elsőt vártam.

Olyan kor ez most, olyan ország, hogy sokan vagyunk így, anyák. Olvastam, megkönnyeztem Török Monika írását külföldre induló gyermekéről http://nepszava.com/2012/09/velemeny/torok-monika-elment.html Ugyanez volt a motívuma az íróiskolánkban készült egyik műnek Csikós-Török Zsuzsától. Nem tudok egyikük szavainál sem többet, sem jobbat: mindent megírtak, éppen úgy, ahogy én érzem. Ahogy mi érezzük, anyák, akiknek húszéves reménységei most a távolban próbálnak szerencsét, igyekeznek megkapaszkodni.

De Simon visszajött. És nekem róla szólt az Advent. És a versek, melyeket csokorban akartam átadni nektek, hogy továbbfényesítsék a karácsonyt – most a versek is róla szólnak. Róla és a többiekről – akik visszajöhetnek. Mert vannak.

Ha másban nem is, az angyalok szerencséjében bízhatunk. Nehéz időkben kicsire húzzák magukat – takarékos lángocskák, láthatatlanok szinte, de a meleget és a fényt őrzik azért.

Fogadjátok hát szimbolikusan és a maguk valós vers-formájában is a jóság és az emberség egyszerre éteri és materiális megnyilvánulásait: Nemes Nagy Ágnestől a lovakat és az angyalokat. Nekem kellettek ők ehhez a karácsonyhoz, hátha nektek is. Szentestéig elküldöm őket itt, a ’mimind’-en sorban. Négy vers, négy cím: Jönnek, Mennek, Út…és végül A lovak és az angyalok.

Képet, szót, gondolatot és reményt – remélem – mindenki talál bennük. Örömet meg – bárcsak így lenne! – találjunk az ittvalókban. Legyen közel mindannyiunkhoz a szeretet!

Nemes Nagy Ágnes

A LOVAK ÉS AZ ANGYALOK
Jönnek

Isten hozott, szép angyalok.

Elvermelt almát adhatok.

Ki küldött vajon vigaszul?

Itt egy jonatán, egy batul.

Féltem nagyon, hogy a szemöldök-

fában homlokkal összetörtök,

és tört angyalt hogy ápolok?

Be szerencsével jártatok!

Mint a petróleumlángot, kicsinyre

húztátok angyalságotok.

 

Kondor Béla: Az angyal megjelenik Lóthnak

(magyarvagyok.com)

Az áldott vendégek talán tapintatból „húzzák kicsinyre angyalságukat” – mint a petróleumlángot – hogy ne ijesszenek minket. Vagy azért, hogy fenséges mivoltukkal ne keltsenek fölösleges feltűnést, irigységet.

Akárhogy is: olyan magától értetődő természetességgel népesítik be a költői teret, hogy mi felnőttek csak ámulunk. Egy gyermek meséjében természetes, hogy ilyen az angyal: bentlakó, odatartozó. Nekünk erőfeszítéseket kell tennünk, hogy az ünnep ilyen intim, ilyen őszinte, bensőséges – ilyen gyermeki – legyen.

Nincsenek fényes kellékei. Egy egyszerű otthon, ahol a vendéget almacsemege várja. Az alma szimbolikáján túl a “batul”, a szó is olyan ízes-zamatos, mint lehetett az ősi magyar almafajta, melyet Biharban, a Batur apátságban termeltek az 1100-as évektől, s mely a jonathan megjelenéséig uralkodó volt nálunk.

A versbeli vendégség egyszerű ugyan,nem fényes, nem csillogó, mint a mai karácsonyok, a sürgő-forgó háziasszony azonban nagyon is tudatában van a kegyelemnek. Csuda-áldás, ha meglátogat egy angyal minket manapság! Kicsit ugyan kételkedünk: „Ki küldött vajon vigaszul?”

Kicsit sopánkodunk, aggodalmaskodunk, mint az anyák szoktak, vagyis mint az emberek, ha megijednek, hogy nem tudnak megfelelni a feladatnak. Hiszen micsoda ellentmondás: a semmi kis földi lény hozza rendbe az elrontott égi tökéletességet?
„…tört angyalt hogy ápolok?…”.

Legvégül marad a nyugodt öröm: ha másban nem is, az angyalok szerencséjében bízhatunk. Nehéz időkben kicsire húzzák magukat – takarékos lángocskák, láthatatlanok szinte, de a meleget és a fényt őrzik azért. És ha betérnek hozzánk, talán felismerjük őket. És reménykedünk, hogy egyszer fölmagasodnak és messzire, messzire hagyják itt a mélyben szűkös látóterünk szemöldökfáit.

 

Egy hozzászólás a(z) “Ki jön hozzánk karácsonyra? – Lovak és angyalok” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Nyári rajz az örök jelenről | mimind.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.