Így táncolunk mi – az “Egymilliárd…” budapesti szervezése

Reméljük, minden résztvevőnek élményt szerez majd a nők február 14-i tánca, mely demonstráció a világszerte nőket érő erőszak ellen. De maga az esemény szervezése is sok élménnyel és tanulsággal teli, ahogy arról Juhász Borbála és Jaksity Kata beszámolnak.

Jaksity Kata szerkesztő-műsorvezető, ATV  

Show a jó ügyért

Még tavaly ősszel találkoztam egy videóval, amelyen Robert Redford fejtette ki a véleményét a nők ellen világszerte folytatott erőszakról és arról, hogy szerinte ez ma az első számú humanitárius katasztrófa, ami mellett már nem lehet elmenni. Akkor azonnal utánanéztem, hogy milyen szervezettel közösen készítette ezt a “társadalmi célú” hirdetést és így találtam rá a One Billion Risingra, illetve a felhívásukra, hogy február 14-én minél többen táncoljunk együtt a nőkért, magunkért és így fejezzük ki, hogy nem hagyjuk tovább az erőszakot. Azonnal megfogott az ötlet, hogy nem táblákkal vonulunk az utcán és lázadozunk, tüntetünk, hanem tánccal fejezzük ki nemtetszésünket. A tánc a legerősebb kifejező eszközeink egyike, miközben nem széthúz, hanem épp ellenkezőleg összehoz embereket. Olyan ereje lehet, amelyre végre még többen odafigyelhetnek.

Azt gondoltam, ebből nem maradhatunk ki mi sem. Aztán egyik reggel megszólalt a telefonom és Bombi barátnőm azt kérdezte: Hallottál a One Billion Risingról? Én pedig azt feleltem nagyjából, hogy: Igen, csináljuk meg itthon is.

Azóta a NANE, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és sok önkéntes is összeállt és gőzerővel dolgozunk, hogy igazán figyelemfelkeltő, nagy durranást hozzunk össze. És innentől már előjöhetett a korábbi szakmám. Modellként rengeteg show-ban vettem részt, és később magam is rendeztem. Ha lehetne, a mai napig szerveznék ilyeneket, de más irányba terelődött az életem. Most viszont itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy ez irányú kreativitásomat és fantáziámat is kiéljem. És ráadásul mindezt egy jó ügy szolgálatában. Szóval az én felelősségem alá tartozik a teljes “flashmob”, dalostul, táncostul…és mondhatom nagyon ki fogunk tenni magunkért, mi magyarok!

Juhász Borbála, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség  

 Kaotikusan, kreatívan, lelkes izzásban…

Már régóta szerettem volna, ha a Női Érdek (a szervezetem, teljes nevén Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség) előadja a Vagina monológokat, V-Day szerűen, vagyis február 14.-én (Valentin nap, de ez szójáték, a Victory-Dayre is utal, a második világháborús amerikai győzelemre, meg persze a vaginára), amikor azokra a nőkre emlékeznek, akiknek a partnerkapcsolat erőszakot hozott, nem piros rózsát. Vagy előbb azt, aztán erőszakot, esetleg ciklikusan őrjítő módon, hol ezt, hol azt. Na, az ilyen V-Dayen amatőrök, néha híres, celeb vagy politikus amatőrök, néha csak egyetemista aktivisták, un. „Vagina királynők” mondják el a monológokat színházban, s a bevételt egy női menedékotthonnak adják. 2009-ben csináltunk is egy kis felolvasást egy kávéházban, erről kisfilm is készült, fent van a Youtube-on. Én mondjuk akkor nem bírtam bőgés nélkül felolvasni a háborús sor-megerőszakolásról a fejezetet. Nem csoda.

Mikor 2012-ben kollégám, Keveházi Kati azzal jött haza anyaszervezetünk, az Európai Női Lobbi (EWL) őszi elnökségi üléséről, hogy lesz ez a Onebillionrising (Egymilliárd nő ébredése) tánc s hogy ők már Brüsszelben fényképezkedtek is, rögtön tudtam, ez olyan, ami nekem nagyon be fog jönni. Imádom Eve Enslert, imádok táncolni, mindig kritizálnak minket, hogy a feministák csak ilyen borzasztó témákkal tudnak jönni, mint a nőbántalmazás, nem csoda, ha megkeserednek (nem tudom, akkor a történészek, nyomozók, utcai szociális munkások vagy az onkológusok is mind keserű emberek és ne is foglalkozzanak a szakmájukkal?), s lám, itt egy vidám, megerősítő, zenés-táncos felkiáltás valamiért, ami tényleg szörnyű. Ez nem keserűség. S mindenki szívesen néz egy táncot, s az egymondatos üzenet (Nők elleni erőszak STOP) így könnyebben eljut az emberekhez. Egy Női Érdek képzésen a tagszervezetek azonnal belelkesedtek, pedig mindenki ezer munkája mellett, önkéntesként csinálja ezt (20 tagszervezetünk van). Azonnal fényképezkedtünk, agyvihart kavartunk. A NANE szokásos éves néma tanús felvonulása előtt novemberben, a nők elleni erőszak elleni 16 akciónapon már vetítettük a híres Eve Ensler Onebillion rövid reklámfilmet, amitől még a mozis technikus fiúkban is megállt az ütő. Mondtuk nyilvánosan, hogy csatlakozunk, hát mennünk kellett magunk után…

Januárban derült ki, nemcsak vagyunk egyedül….A jó ötletek egyszerre születnek meg, ha megérik rá az idő. Megkeresett minket a CEU egy kis csapata, az itt élő amerikai Janet Kelley, és két neves újságírónő, Bombera Krisztina és Jaksity Kata, hogy Onebilliont szerveznek. Valami hihetetlen együttműködés indult meg. Véghajrában, szokásos magyar módra, kicsit kaotikusan, de kreatívan, és nagyon gyorsan, s egyelőre nulla pénzzel hoztunk össze olyan embereket, akikben közös, hogy mind értik a nők elleni erőszakot, az fölháborítja őket, és tenni szeretnének ellene valamit. Feminista aktivisták, ismert nőjogi szakértők, női civilek, egyetemisták, NIA- táncosok, újságírók, autóversenyzőnők (sic!) on-line blogolók, tánctanárok, világhírű táncosok, kereskedelmi tévések, gótikus feministák, hirtelen mindenki ott ült a kis kecskelábú irodai asztalunk körül, vett részt az internetes levelezésben, skypeolt velünk. Hát, végül is forradalmakat már kirobbantottak a FB-on, akkor mi is szervezhetünk egy egymilliárdot…ami Eve Ensler szerint egy forradalom lesz. Ha egymilliárd nő és férfi egyszerre táncol.

Azt hiszem könnyebb lett volna, ha egy kis szervezet vagyunk (vidéken pl. így csinálták), amelyben 10 ember eldönti, hogy megcsinálja, betanulja a koreográfiát, bejelenti a városi plázában, hogy lenne ott egy kis zenés flashmob, csinál egy FB oldalt, és eltáncolja. Nekünk azonban sokféle ember, sokféle nézőpontját és ötletét, és szempontját kellett összegyúrni a fővárosban.

Az volt a szép, hogy sikerült, nem vesztünk össze, pedig elvileg vannak konkurensek az egy témában utazók között, mint minden szakmában. Olyan jó értelemben vett kompromisszumokat kötöttünk -tanulhatnának a politikusok! – hogy csak na, s mindezt nagyon jó hangulatban, lelkes izzásban.

Egymilliárdszor is újrakezdeném….

 

 

 

 

 

2 hozzászólás a(z) “Így táncolunk mi – az “Egymilliárd…” budapesti szervezése” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.