THOMAS HOOD (1799 – 1845)

 Ben ifjú volt, vállas, derék,

Ács volt mestersége.

Szerelmese Sally Brown volt,

Egy hölgy kis cselédje.

 

Sétán, egy nap találkoztak

Vad matróz-fogókkal;

Míg Sally rögtön elalélt,

Bent fogták, marokkal.

 

A Főmatróz úgy hazudott,

Szent is hitte volna,

Bár Sally valónak látta,

Játék volt ez, móka.

 

„Kislány” így szólt, „emeld fejed,

Oly jól lesz ő, mint én,

A legényed hajónkon majd

Főlegény lesz, szintén.”

 

Eljátszották játékukat,

Foglyuk lett a párja,

Mikor Sally magához tért,

Csak magát találta.

 

„Odalett ő, elrabolták?”

Sírt, „Seholsem látom,

Lemegyek a tengerpartra,

Hátha megtalálom!”

 

Egy hajós jött, hozzá lépett,

„No lány” szólt az ember,

Ha így sírsz még, tele lesz majd

Könnyeddel a tenger.”

 

„Ó jaj! Elvitték a szép Bent

Benbow-hoz, tengerre;”

És jajszava újra áradt,

Ben nem volt semerre!

 

Szólt a hajós: „Jó helye lesz

A Gyöngédség hajón!”

„Gyöngédség?” sírta Sally Brown

Keserv lesz az, nagyon!

 

Ó, bárcsak most sellő lennék,

Úgy tudnám követni;

De nem lettem sellő s úszni

Sem tanított senki!

 

Ó, jaj! Sajnos nem születtem

Szűz vagy Mérleg jegyben,

Így hát, szidva rossz csillagom.

Bolyonghatok Walesben.”

 

Nos, Ben eztán csak hajózott

Világ minden táján,

Két év telt el, míg hazatért

A vitorlás hátán.

 

Ám, hogy kereste Sally Brownt,

Hogy merre ment vajon,

Megtudta, talált másik Bent,

Akinek neve John.

 

„Ó, Sally Brown, Ó, Sally Brown,

Hogy tetted ezt velem?

Sok vihar ért már eddig is,

De nem fájt így nekem.”

 

Dohány-dobozára nézve

Keserűt sóhajtott,

Aztán a pipáját nézte,

Míg a könnye csorgott.

 

Majd próbálta énekelni :

„Minden így jó” … Nem ment;

Eztán csak pipáját rágta,

Míg örökre elment.

 

A halál, hajós-fekhelyén

Negyvenesen érte,

Szóltak hát az egyházfinak,

Harangozott érte.

 

Fordította: Sinóros-Szabó György