Eszembe jut a vers:
A Dunánál*,
Úgy ülünk most itt
A lépcső aljánál.

Van- e dinnyehéj?
Nem tudom.
Az éles szelet még
Lehunyt szemmel hallgatom.

Szebben beszél a vers,
A Folyó.
A szívdobbanásnál
Halkabb most a szó.

Tűz a Nap, de nincs meleg,
Gyenge még a Lét.
Árnyékunk fázósan
Terül mögöttünk szét.

Együtt ébred a Város is
És a természet,
S köztünk a kapocs friss,
Mit egy szél még eltéphet.

Egyedül ketten.
A nyüzsgő város közepén,
Ebben a percben
Te meg Én.

Két híd közt ülünk
Döntenünk kell
Hogy melyikre megyünk
Kéz a kézben fel.