
fotó: Eric Huybrechts, flickr.com
Balázst már gyerekkorában is lenyűgözték a szentek életei. Rajongással gondolt arra, hogy az ő élete sem lehet más, mint valami ilyesmi, csak egy kicsit másképp.
Reggelente riadtan meredt meredező fütykösére, mely mintha egy távoli horizontra mutatott volna, amely felé ő nem akar elindulni soha, soha.
Édesanyja Ezotéri Erzsekt mindennap körbeszaladta a fél falut, hogy elmondja, az ő fia imádkozik, és tanul, amiért a negyed falu utálta, a másik negyed meg leszarta.
Ámde a szép barázdált paradicsomairól híres helyi plébános felfigyelt Balázsra, és az apát figyelmébe ajánlotta.
– Nem egy nagy guiness, de vak benne a hit.
– Meglátjuk – szólt az apát helyett apát, akinek madártollakból kirakott képeiért valósággal rajongtak az osztrák vadászok, és befogadta Balázst a bentlakásba.
Balázs nem tudott beilleszkedni a kis növendékek életébe, nem vett részt a közös macskavadászatokokon, nem érdekelte a fingóverseny, és nem akarta megdugni a kertész unokahúgát. Az is igaz, hogy míg a többiek fújták a matematikát, skolasztikát, morális addikciót, kognitív disszonanciát és az illegitim pénzügyi transzfereket, addig ő nem fújta.
Magányosan teltek bizony, de hamar elrepültek.
Egy napon az apát helyett apát összerántotta a brancsot, és így szólt:
– Fiúk! Mielőtt szárnyra kapna titeket a mindennapi megélhetés, engedélyezek egy szabad estét. Húzzatok a vérbe!
A többiek hamar letrappoltak a dombról, de Balázs tétován ténfergett lefele. Hirtelen egy kocsma előtt talált magára, ahol eszébe jutottak a buddhista speckolon tanultak. A mozdíthatatlan tudat nem mozdul!
– Böcong mardzsabé kajszi barrdhu – szólt, és bedobott egy felest. Felfigyeltek erre a helybeli nagydarab tésztaarcúak, és megszólították.
– Fentről jössz? Gyere velünk!- Balázs elmozdult tudata némán bólintott, és ment amerre a horda hordta. És elkezdődött az éjszaka kukaborogatással, sikoltozó csajokkal, bunyóval és hányással, és amikor másnap reggel felébredt egy agyongyötört kis kurva mellett, Balázs elégedetten vigyorgott a plafonra.
Gyürkész Balázs végre hazaért.
Nem semmi,bár ez egy kicsit más mint a többi,de egy próbát megért.Gratula!!!!!!!!
Elég markáns írás, mint Károlyé mindig 🙂
Köszönjük!