Budapest a gyerekszobám.

Utcái, öreg polcaim, azám!

Legfelül Állat-plüssök,

Kisautó, Repcsi, Körhinta.

Alatta Legó–Kastély,

Erdő, műanyag fáival.

Padlón a kiömlött

Juice-Duna.

Hangyahad sereglik oda.

Színescerka-híd felettük

Szanaszét,

Nincs ott mind, csak hét.

Fél papucsom Sziget,

A folyam közepén.

Ólomkatonák a Hősök.

Körötte Szőnyeg-gyepek

Puhán zöldellenek.

Szekrény-felhőkarcolók,

Ruháim: elnyűtt dolgozók.

Ágyam alatt Metró szalad.

Dunna könnyű hegyeken,

Láthatatlan Vár.

Ott Álom-Echo kiabál:

Alkoss!

Rajzaim a falakon.

Ha tetszik, kiállítom,

A Művész s a néző is én leszek

Egyedül játszom a tömeget.

Előadok:

Kitárt ablakomba állok

S Érzem a színpadot.

Majd kiszaladok a Szabadba,

Elteszem az emlékeket.

Maradok Örökké:

Pest-Budai.

Gyerek.