Francesca és Alizé

 

Nis

A szoba feltűnően nagy, külön egy helyiség asztallal, két fotellel, és heverővel, mellette a háló és fürdő, és mindez 18 euro. Hirtelen megöregszem, bevánszorgok a városba, veszek ivójoghurtot, kenyeret, sajtot, szerb sört, visszafelé utcán át egy pitát, amibe csevabcsicsit raknak, és salátát, már ismerem, egyszerűen fenséges. Végre, újra a hotel, fürödhetek, alhatok.

Viszont a fridzsi mellett egy feltűnően nagy tévét raktak a falra. Otthon se nézek soha tévét, és a szállodákban se, ha néha bekapcsolom, mindig megbánom. De ez a tévé feltűnően nagy, és ha túl hamar elalszom, túl korán ébredek. OK, kalandra fel!ű

Eurosport, valami open Katowicéből, következő meccs Francesca Schiavone – Alizé Cornet női egyes.

A tenisz valójában nem modern sport, nem küzdelem az ezredmásodpercekért, nincs egymásnak feszülő testek látványa, ami simán eladható, a labdamenetek nagy része rutin, erőnlét, idegek, visszafogottság, vélhetőleg az egészet valami régi angolszász rajongás tartja életben, és díjazza busásan.

Francesca, az esélyes

A rövid lábakhoz furcsa, hosszú törzs tartozik párhuzamos élekkel, a mellei kicsik, laposak, az arca inkább latin-amerikai őslakos és latin keverék, darabos. Nem fiatal, az izmok szálasok, kontúros bicepsz, hatalmas combizmok, de nem aránytalanok.

Gyötrelmes csúnya lányként egy olyan országban felnőni, ahol egy gimiben is hetven-nyolcvan szépségkirálynő billeg a folyosókon. Nem hagy ki egy edzést se, megszokja, hogy ő egy fiú, és küzdenie kell az elfogadtatásért. Rabszolgája saját magának, de nincs más út. És meg is jönnek az első sikerek, Francesca tehetséges, hirtelen észreveszik, hogy él, helye lesz a bulikban. Lenyúlja az egyik szépszemű fiúját, majd néhány hét múlva eldobja.

– Látod, nekem ezt is lehet, már híres vagyok, te pedig soha nem is leszel.

Ámde nem lesz belőle igazi nagy név, Francescánál beáll a tehetségplafon, és már túl koros ahhoz, hogy esetleg mégis sikerüljön.

Alizé, az esélytelen

Szép, arányos test, nem igazán vékony, de a manökenalkat, az nem is jó semmire, tudjuk jól. Az arca kimondottan szép, érdekes, a félig nyitott, szép formájú ajkak erotikusak, a szemek sötétek, nagyok. A mozgása nem csábító, vagy nőies, inkább gyakorlatias, kissé feszült. Pont nem fiatal, de még fiatal, sima bőrrel, és izmokkal.

A tenisz nem tetszik a családnak. Apa nem érti, a jog fontosabb, az a jövő, de hajlandó kifizetni az edzéseket. A barátoknak tetszik ez a teniszes dolog, de a túl sok energia, amit Alizé beleöl, már fárasztja őket.  Alizé megtanulja felosztani a világot, tanulás, edzés, Pierre. Az ablakon át a kertet nézi, miközben Pierre nyelve lassan végigcsúszik a testén.

Pierre-nek ennyi kevés, már több kell, értsd meg, hogy nem lehet, edzenem kell, most ebből nem lehet kiszállni, folytonos veszekedések, Pierre lelép. Alizé sír, és dolgozik, és hazamegy, és sír, és nem jár sehova, és levizsgázik, és sír, és beleveti magát, és sír, és az edzője örül, Alizé kész van.

Már csak egy dolog van hátra. Le kell győzni Francescát.

 

A meccs

 

A játék előtti bemelegítés általában teljesen érdektelen. Hosszúakat ütögetnek egymásnak, sima rutinozás, de közvetlenül a játék előtt Alizé befut a hálóhoz, kemény lecsapásokkal lepi meg Francescát, aki szinte földre támasztott ütővel védekezik, majd a bemelegítés végén hirtelen sarkonfordul, és egy kis mosollyal elindul az alapvonal felé.

– Nocsak, Francescát akarsz ebédelni, kis liba?

Alizé két másodpercig utánanéz, majd ő is indul felkészülni.

Első szett

Alizé elszánt és iskolás. Szervánál úgy emeli az ütő mellé a kezével a labdát, mint aki ötösre akar vizsgázni adogatásból. Keményeket üt, repül a labdákért, a hálónál próbál mattot adni Francescának. Francesca figyel, de hanyag. A rontásainál bohóckodik, képeket vág, mutogat, egyszer az ütőjét, mint mandolint pengeti, és a fejét ingatva dudorászik hozzá. A rontásai feltűnően egyformák. Mindig ugyanannyira hosszúak, mindig ugyanazon az oldalon.

Miért szurkolok Alizénék? Azért, mert esélytelen? Vagy azért, mert szép? Vagy, mert Francesca packázik vele, megnyereti vele az első szettet, hogy a másodiktól földbe döngölje? Alizé szenvtelennek látszik, nem érdekli Francesca műsorozása, szép arca fáradt, és elszánt. Gyönyörű ütések forehanddel, meglepő keresztlabdák, no lám!

Az eredmény érdekesen alakul, nagyon is fej-fej mellett. Bármi is volt Francesca terve, itt az ideje búcsút mondani neki. Francesca rájön, hogy Alizé ezt most nagyon akarja. És elkezdődik a zen-teniszezés. Nagyon gyors, feszült menetek, valami lebegtetett tudatállapotban. Megmarad a teljes erőegyensúly, felváltva szerzett pontok, Francesca arca megszépül, egy perui madonna arc hihetetlen koncentrációval, szó sincs már könnyed latinkodásról.  Alizé fárad, a saját maximumán teljesít, tudja, hogy nem olyan invenciózus, mint Francesca, de megpróbálja a fölényt a profizmusával ellenpontozni. Úgy néz ki, hogy soha nem lesz vége, már 7-7 az állás, minden teljesen szokatlan, a nézőkre is átragad az izgalom, sokan állnak, és kiabálnak, mint egy focimeccsen.

Végül is Francesca elviszi az első szettet.

A szünetben Alizé komoran eszik és iszik, Francesca viszont bekéreti a gyúróját, törülközőkre hasal, miközben a hátát, vállát, karját gyúrják. Az arcán meglepően nagy a fájdalom.

Második szett

Francesca-férfi most már nem kíméli Alizé-nőt. Látszik, hogy neki dűlőre kell vinnie ezt a dolgot, nem akar, nem tud sok szettet játszani Alizé ellen. Nagy erejű elütések, most már mind a vonalra megy, befoghatatlan ejtések a háló mögé, Alizé vitatkozik a vonalbíróval, dühösen toppant a lábával, Francesca oldalról figyeli kissé előrehajolva. Sok húrtologatás a menetek végén, Alizé lábmunkája darabossá válik, Francesca most már sorozatban pontot szerez.

Egyszercsak egy gyenge Francesca – visszütést Alizé felemelt ütővel közvetlenül a háló mögé pottyant, igazi grund-tenisz, mindketten elnevetik magukat, a hálóhoz mennek, belecsapnak egymás tenyerébe, Alizé még mondana valamit, de Francesca rögtön bont, sarkon fordul, amúgy Francescásan, és indul az alapvonal felé.

Francesca nyeri a szettet és a meccset, gyors kézfogás a hálónál, nincs ölelkezés, beszélgetés, vagy közös séta a padokig. Francesca röviden körbeforog feltartott kézzel, ennyit az ünneplésről. Alizé némán teleaggatja magát az összes holmijával, nagy táska, kis táska, törülköző a nyakban, és keresztülvág a pályán. Arcán keserűség és csalódottság. Nem történt meg a csoda.

 

2 hozzászólás a(z) “Francesca és Alizé” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.