Eljönnek érted

zuIvettfelelem4

Egész nap őket vártam. Tudtam, hogy jönnek. Hogy jönniük kell. Már délután láttam a listát, láttam, hogy rajta van a nevem. Nem kellett volna azt kérdeznem. Mást kellett volna választani. Nem tehetem meg nem történtté.

Már sötétedik. Még pár óra és jönnek. Elvisznek, és ki tudja, mikor jöhetek újra haza. Olyan jó itt ülni. Most valahogy szép a leomló vakolat a sarokban. Olyan a formája, mint egy virágnak. És ez az ezeréves hófehér csempe is gyönyörű, minden kis hajszálrepedésével és lepattanásával is kellemes. Órák óta bámulom, s ha majd behunyom odabent a szemem, emlékezni fogok minden négyzetcentijére. Itt ülök a konyhában, mióta hazaértem, a kabátot is magamon hagytam, így gyorsabb lesz. Így talán könnyebb lesz, ha jönnek. Nem mentem be a szobába, ne lássák azt, hogy már itthon vagyok, ne fájjon nekik, ne kérdezzenek. Szó nélkül eltűnni könnyebb, mint tudni az igazat. Úgy megmarad nekik a remény.

Úgy érzem, újra gyerek vagyok, és várom a büntetésem. Várom, hogy megbüntessenek a napi csínytevésemért, amit valójában el sem követtem. A különbség csupán annyi, hogy nem a szüleim jönnek, hanem idegenek, akikben nincs meg a nevelő szándék, vagy a jóindulat. És azt sem tudják, mit vétettem, vajon vétettem-e bármit is. Csak a munkájukat végzik, parancsot teljesítenek. Valaki olyannak a parancsát, aki azt sem tudja, hogy a világon vagyok, nemhogy azt, hogy vétkeztem-e ellene.

És akkor megszólal a csengő.

Itt vannak. Megérkeztek. Gépiesen felállok a székről, elfújom a gyertyát és az ajtó felé lépek. Kezem a kilincsen, nagyot nyelek, nem lélegzek és nyitom az ajtót. Pöttöm hölgy áll előttem otthonkában, szemüvegesen és papucsban. Rám néz, és száján szakad a szó. Úgy érzem, meghallotta szapora szívdobogásomat, és látta a döbbenetet az arcomon, mert dolgavégezetlen továbbsétált. Visszanézett a folyosó közepéről, de akkor sem szólt semmit sem, eltűnt a házmesteri lakás ajtaja mögött. Becsuktam az ajtót és visszaültem oda, ahol eddig vártam sorsom.

Kopogások.

Nem tudom a fejem koppant-e az asztalon előbb vagy az ajtón kopogtattak és arra keltem-e fel, de hirtelennek és álomszerűnek tűnt. Elsőre nem is mentem el az ajtóig. Csak az ismétlés tette bizonyossá, hogy valaki bekopogott. A gyomrom újra összeszorult, és zsibbadni kezdett a lábam, de odaléptem, hogy ajtót nyissak. Két feketeöltönyös, kabátos és kalapos ember állt az ajtóban. Hóhérjaim. Az éjszaka misztériumát használják fel még mindig, ha félelmet kell ébreszteni.

Nem szóltak egy szót sem. Csak elém rakták a papírt. Ismertem azt a lapot. A rajta lévő írást. Ez volt a bizonyítékuk bűnömre. Rájuk néztem, majd bólintottam. Ők eltették a papírt, s intettek, hogy menjek velük. Kiléptek a folyosóra, én halk léptekkel követtem őket. Gyászmenet volt ez. A szabadságot gyászoltuk mind, ki tudatosan, ki tudattalanul. Ki akarattal, ki akaratlanul. Így eshetett meg az, hogy egy kijavított iskolai dolgozat tiltott kérdést tartalmaz, és véget vet egy Életnek.

„Kiemelt 1-es számú bizonyíték:

– Iskolai felmérő dolgozat, kiemelt színnel 6. kérdés: Soros vagy párhuzamos (kapcsolási) terv látható a következő ábrán?”

 

 

2018-03-05

 

 

 

 

 

 

Kategória: Novella | Címke: , , , | Szerző: Máthé Ivett | Közvetlen link a könyvjelzőbe.
Máthé Ivett

Máthé Ivett névjegye

Bemutatkozás Gyerekkorom óta foglalkoztatott az versírás, az írás mibenléte. Nagypapám is írt verseket, cikkeket, és az ő biztatására én is azt tettem gyerekfejjel. Kezdetben csak a versek, később egyre inkább a novellák is érdekelni kezdtek. Később ez a szenvedély a háttérbe szorult, és a képzőművészet felé vitt az Élet. Jelenleg is iparművész (kerámia) szaktanárként dolgozom. Majd 2013 májusában jelentkeztem egy nyári Kreatív írástechnikák kurzusra, majd mikor véget ért, egy azonos tematikájú szabadkörbe is csatlakoztam. Ez volt a MIMIND csapata, amellyel ma is havi egy alkalommal összejárunk tapasztalatcsere, ötletbörze és néha könyvbemutató alkalmából. Profi szakmai vezetővel, kreatív feladatok megoldásával, saját, egyéni hangvételű írásokkal töltjük el az időt, amelyhez mindenki kap szóban szerkesztési korrekciót, és egyből olvasói visszajelzést is. A „kis csapat” minden tagja más korosztályból, az élet más területéről érkezett, és más írói világban mozog otthonosan, így sokat tanulunk egymástól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.