Saját suttogó hangjára riadt fel hajnalban. Szeretlek, mondta ki lassan még egyszer. Takarója a földön hevert, hálóinge felcsúszott a derekáig. A hajnal fülledt volt a szobában. Hosszú sötét haja kócosan szétterült a párnán, elől a homlokára tapadt, szája kiszáradt. Nyugtalan érzékei nem hagyták tovább lustálkodni, ahogy máskor sem reggelente. Kisietett egy pohárért, mielőtt a fürdőszobában a tus alá állt. A hűvös víz némiképpen megnyugtatta, de nem tudott másra gondolni csak a félbe maradt álomra, az elképzelt folytatásra. Belenézett a tükörbe. Formás tinédzser alakja nézett vele szembe, már szépen, nőiesen domborodó idomokkal. Még mindig magán érezte a fiú kezét, mely álmában simogatta. Kilépett a kádból. Vizes haját összefogta, és hosszan a tükörre tapasztotta a száját. Becsukott szemmel erősen a szerelmére gondolt. A csókolózás az valami fantasztikus új élmény volt tizenhat évesen.

A nála pár évvel idősebb, tapasztalt férfi tudta, hogyan keltse fel a lány érdeklődését. A házibulira, ahol először találkoztak, a lány barátnője hívta. Mindannyian habzsolták a rockzenét, és rajongtak az elmaradhatatlan gitármuzsikáért, ami a közöttük lévő korkülönbséget  teljesen kiegyenlítette. Mert a fiú jól játszott. És mikor táncoltak, szorosan egymáshoz tapadva, lúdbőrös lett a karja, érezte a félhomályban. A majdnem-párkapcsolatban hetente kétszer találkoztak. Bejárták a környék parkjait. Órákig ismerkedtek egymással a sokat megtapasztalt padokon. A fiú megkedvelte a lányt, a lány pedig fülig belezúgott, de még nem akart lefeküdni vele. Emlékezetes helyet és körülményeket álmodott az első igazi szexuális élményhez. A macsó gitáros türelmetlenül várakozott…

A fürdőszobában ideje volt átkapcsolni a valóságra, a féléves beszámolóra történelemből. A középiskolában a legszigorúbb tanárnő gondolatára máris kijózanodott, a maszatos tükröt gyorsan letörölte.

A család idővel megelégelte az esti randevúkat. Szerették volna megismerni a fiatalembert, aki észrevehetően nagy hatással volt a lányukra. Hamarosan vasárnapi ebédre, amolyan közszemlére hívták, hogy mindnyájuk megnyugtatására végre bemutatkozzon. Várták, különösen a lány. Készültek ünnepi terítékkel, három fogással, márkás borral.

A lány kiment a fiú elé a buszmegállóba, pontban délben. Menetrend szerint félóránként jött busz. És menetrend szerint félháromig, de a fiú nélkül. Az ebéd kihűlt, estére a könnyek elapadtak, és a szülők is elcsendesedtek.  Vigasztalanul múlt az idő és nagyon lassan kialudt a beteljesületlen szerelem lángja.

A belvárosi reklámiroda vezetője jó érzéssel nézegette saját portréját, a frissen megjelent magazin címlapján. Alatta ez a szöveg állt: „A szépség nem akadály”. Belelapozott, hogy elolvassa a róla szóló cikket, mikor megcsörrent a telefon. Felvette a kagylót, köszönt. Aztán a meglepetéstől szóhoz sem jutott, csak hallgatta a vonal túloldalán beszélő férfi ismerős hangját, és saját egyre szaporább szívdobogását. Az „elveszett” nagy Ő hívta, aki meglepve ismerte fel őt az újságárusnál, a magazin címlapján. Már nagyon sajnálta azt a könnyelműen elmulasztott vasárnapi ebédet. Magyarázott valamit a szépségről, bocsánatról, megbánásról, a szerelemről és újrakezdésről. A felnőtt nő nem is értette, hogy mit akarhat hat hosszú, elszalasztott év után…

Egy pillanatra maga előtt látta a sötétbarna szempárt. Miközben csillogó, cizellált jegygyűrűjét bámulta, lassú mozdulattal, szó nélkül letette a kagylót.