Fotó:Andy Rothwell, Flickr.com
Aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarnia kell – jutott eszébe Stendhal a móló végén.
Csak ketten voltak, körülvette a férfi várakozó csendje.
Néhányszor találkoztak csupán, de mindannyiszor jólesett a másik odafordulása, közeledő szívdobbanása. Egyre részletesebben rajzolódtak ki egymás szemében, beszélgetéseik körvonalazták kettejüket. Együtt.
FOTÓ:flickr.com
Megmérte a távolságot, éppen tizennégy lépés volt a két ajtó között. A folyosó egyik végén lakott ő, a másik végén a férfi.
A kopott szőnyeg a szocreál időkből maradt még, a szoba berendezése nemkülönben. Valahogy mégis nagyszerűnek tűnt…
A férfi minden este megtette azt a tizennégy lépést, fényt adva a silány berendezésnek. De nem egyedül jött, vele tartott a barátja is. Nem lehetett tudni, melyikük is küzd a nő kegyeiért, mosolyáért. Vicceket meséltek, hangosan nevettek, iszogattak. Az utastársak sem tudták eldönteni, vajon melyikük lesz a nyertes? Mert mindenhová hármasban mentek, egy asztalnál ültek a vacsoránál, reggelinél.
A nő ragyogott. Senki sem mondta volna meg a valódi korát, évtizedeket is letagadhatott. De nem akarta letagadni. Úgy érezte, vonzereje legyőzi az évek szülte távolságot.
A korban hozzáillő udvarló szentül hitte, ő lesz a kiszemelt. Aztán egy árulkodó mozdulat, egy pillantás világossá tett mindent. Attól kezdve egyedül hagyta őket, nem volt titok a nő választása.
De a hangulat nem lett a régi. Kettesben már nem volt tétje az egésznek. És a férfi minden este visszament a szobájába, nem maradt a nővel.
Az utolsó estén a nő utánament, úgy fél óra múlva. Tizennégy lépés a másik szobáig. Bekopogott, néma csend. Lenyomta a kilincset, az ajtó zárva volt. Megfordult, és lehajtott fejjel ment vissza a szobájáig.
– Érdekes – gondolta –,visszafelé sokkal többnek tűnik, mint tizennégy lépés. Minden lépésével egy évvel távolodott a másik ajtótól.
Az ajtó a folyosó túlsó végén már alig látszott ilyen távolságból. A kulcsa hangosan
csattant a zárban, amikor ráfordította.
Másnap már egy szomorú szemű, középkorú nő keresett magának másik helyet a
reggelinél. Háttal a régi asztalnak.
Tóth Gyöngyi 2018. 01. 16
A január hosszan rémes – húzta el a száját, mikor kinézett a téli reggelbe a puhán meleg vackáról. Nem akarózott nekikezdeni a szerdának. Aztán persze előmászott, lemosta magáról az álommasszát, vitamint adagolt, evett-ivott, légcserélt. Ajtón-ablakon dőlt be a ropogós hideg, a télszag kiseperte a lusta langyot a szobasarkokból is. A pókok morcosan húzták magukra hálójukat.
Kabát-sapka-sál, s kilépett mikrokörnyezetéből.
Szürke-barna, fekete-fehér (igen-nem) – nézett körül, s örült, hogy legalább a kesztyűje piros.
Nincsenek színek. Rutin van. Még ez a szó is élettelenül fakó. Szürke járda, fekete aszfalt, tetszhalott fák, szigorú varjak, vijjogó sirályok, a ruhát vékonyan szeletelő hideg, míg el nem ér a húsig.
Hogy még ne munkával foglalkozzon, zongorafutamot dugott a fülébe, s ráfordult a patakpartra. A zene elszigetelte a város sürgető zajától, s hogy saját párája se homályosítsa a képet, visszatartotta lélegzetét. A felfelé araszoló nap lassan bontotta ki a patakot a jeges hó alól. Odébb aranyfóliával vonta be a zúzmarás sétányt.
Kifújta a levegőt, s könnyed léptekkel irányult a nap felé. Mellkasát kitárta a fény felé, s hagyta, hogy újra beinduljon a létkeringése.
Czékman Kata
Inkey Alice fotóján Szerencsi Hugó és Garas Dezső (a Kísértet Lublón forgatásán)
Az őrmester az autójából látta meg a csoportosulást.
– Utat, kérem utat, ne akadályozzák a rendőri szervek munkáját. – dörmögte a bajsza alatt.
Gizike, a javakorabeli hajadon megörült az őrmesternek, talán ő majd megmondja hová lett a szerinte hiányzó harmadik árny. Kérdés nélkül el is kezdte magyarázni neki, hogy a Dümáék házának oldalában van két árny, de szerinte egy hiányzik, mert a könyvben három testőrről írnak, nem pedig kettőről.
Az őrmester néhány perc alatt megértette a tényállást, és csendre intette a tömeget. Gyorsan kordont húzott az árnyak köré, és elővett egy jegyzetfüzetet, amibe a következőket írta fel: a helyszín: Dümáék háza, árnyak: darabra kettő, az árnyak kapcsán Gizike azt állítja, hogy egy hiányzik, időpont: kedd 17:45.
Nos, kérem, szólalt meg az őrmester újra, akinek van még információja az ügyről, az jöjjön és mondja el. Jöttek is a bejelentők, és szaporodtak a bejegyzések.