Zénó, a tábornok

névvel Petikép

Szokás szerint sakkozni kell a jó helyért. Guszti a hátamon nyerít, miközben én kellő rutinnal ló-lépésben haladok a cél felé. Ugrás a törülköző felett, manőver a labda mellett, kanyar a csúszda alatt és máris királyi trónon érzem magam. Sakk matt! De ma Guszti a király, én pedig a tábornok. Diadalmasan szétterítjük a kockás lepedőt, majd várunk. Guszti jelt ad, én füttyentek, a hadsereg pedig reszketve masíroz elő a hátizsák mélyéről. A kekszkatonák csatasorba állnak, és további parancsra várnak. Jobbra fordulj! Irányi a királyi száj. Lépés in… dulj!

Ma Guszti a király, én pedig a tábornok. Diadalmasan szétterítjük a kockás lepedőt, majd várunk. Guszti jelt ad, én füttyentek, a hadsereg pedig reszketve masíroz elő a hátizsák mélyéről.

Guszti jóllakottan ráncigál a zátony felé, ahol aranyszínű a homok és úgy csillog, mintha őrölt drágakővel szórták volna fel. A víz csodálatosan lapos, úgy látszik, ebben a melegben ő sem képes többre, én pedig alaposan belemerítem a vödröt. Guszti kijelöli a helyet, ahol a vár fog állani, és már túrja is gőzerővel a védelmi árkot, melyben hamarosan vegetáriánus krokodilok várnak az ellenségre. Miért pont vegetáriánusok? Hiszen az ellenség nem répából van! Guszti a fejét rázza és méltóságos hangon ennyit mond. Ne beszélj zöldségeket, amikor az ellenség csupa káposztafejű! Ennek tudatában látok hozzá a várfalak tapasztásához, mint tapasztalt építész, amikor a szomszéd királyságból óriási hangzavar érkezik. Nem csoda, hiszen összedőlt a rivális vár, és ráadásul az udvari bolondot is maga alá temette. A bolond mérgesen a hűtőtáskához lép, majd egy behűtött dobozos sörrel túléli a helyzetet. Guszti rögtön megsajnálja a szomszéd királyt és önzetlenül felajánlja neki a segítségemet. Az én hű tábornokom világhírű várépítő, és ha kell, még saját magát is beleépíti a falak közé! A bolond nagyokat kortyol, jóízűen megtörli a száját, és hangosan felnevet. Úgy látszik, ő már tud valamit, amit én nem.

Az én tábornokom, ha kell, még önmagát is beépíti a falakba Fotó: David Siu, flickr.com

Az én tábornokom, ha kell, még önmagát is beépíti a falakba
Fotó: David Siu, flickr.com

Folytatás

Kérek két egészet

névvel Petikép

A táskával együtt dagadok. Ő a nyári holmiktól, én pedig a büszkeségtől, hogy egyedül pakoltam be. Mert az nagy dolog! Nem elég ám kézbe venni Guszti túlélő listáját, elő is kell kotorni a strigulákat. Az egész egy régészeti kutatáshoz hasonlít, ahogy a ruharétegek alatt feltárom az értékes legó leleteket, majd tovább ások, és a mélyben megtalálom mindazt, amire a parton szükségünk lehet. Fürdőnadrág, pipa. Lejárt szavatosságú naptej, sebaj, pipa. Vízi pénztárca, ami ereszt, pipa. Vízipipa, pipa. Indul a fürdő járat.

A hőség ma igazán barátságos. Csupán 41 fokra saccolom. Biztosan ez az oka annak is, hogy a busz késik. Végül is húsz perc semmittevés, árnyék nélkül, egy halommal a hátamon. Ugyan már? Talán elolvadtak a kerekei, talán szétfolyt a pumpa és a buszsofőr talán elpárolgott mérgében. Talán, talán, talán… Úgy látszik tévedtem, mert valami pufogó fémdoboz éppen előttünk áll meg, és már készítem is a bukszát. Az ajtó erőlködik, majd felsóhajt és nyílik. Jó napot! Egy egészet kérek, le a partig! A napszemüveg miatt nem látom a sofőr szemét, ahogy pötyög a géppel. Hirtelen rám néz, és Guszti iránt érdeklődik. Áh, ő még csak gyerek! Az idős úr leveszi a szemüvegét, és egyenesen rám néz. Hat év alatt? Azt hiszem, bajban vagyok, mert Guszti pont két hete töltötte be a hatot. Végül is két hét nem számít. Attól még tiszta maradok, mármint azt hiszem. Így legalább egy gombóccal többet nyalhatunk. Még mielőtt meggondolom magam, válaszolok. Oh, hát persze. Még csak alatta. A gép sípol, ahogy a jegyeket préseli ki magából, én pedig fizetek. Sőt, megfizetek, mert Guszti büszkén mutatja a karórát, amit a nagyitól kapott. Bácsi, kérem, ez az óra 500 méterig vízálló, és azért kaptam, mert most már hat éves vagyok, és egyébként én is buszsofőr szeretnék lenni, mert én is ilyen napszemüvegre vágyom.

Áh, ő még csak gyerek! Az idős úr leveszi a szemüvegét, és egyenesen rám néz. Hat év alatt?

Miközben Guszti szónokol, én azon gondolkozom, milyen jól jönne most nekem is egy napszemüveg. Vagy egy napernyő! Legalább lenne hova elbújni. Azt se tudom, merre fordítsam a fejem, annyira szégyellem magam. Fő, hogy a sofőr úr tudja. Felém. Megköszörüli a torkát, nyitásra tartja a száját, de nem mond semmit. Ehelyett fogja, és megnyom egy gombot a műszerfalon. Az ajtó csukódik, mi pedig jeggyel a kezünkben lehuppanunk. Elindult a fürdő járat. Zeno fürdőjáratkicsi

Folytatás

Zénó három-kívánság-listája

névvel Petikép

Guszti nem packázik, ha valamit tudni akar, vagyis kiköpött én. Állunk a pult előtt, és várjuk a szívélyes kiszolgálást. Egyelőre csak egy görnyedt hátat látunk, mely éppen egy nagyító fölé púposodik. Látványosan megköszörülöm a torkom, de a hát meg se moccan. Kopogtatok, jó nevelt kuncsaft módjára, ám a púp tartja magát. Sejtelmesen jó reggelt dobok a levegőbe, majd sajnálatosan nyugtázom, hogy hiába. Ekkor Guszti közbelép, legalább úgy, mintha én tenném, és hangosan kérdez. Bácsi kérem, maga tetszik kifaragni aranyból az aranyos halakat is? A bácsi felkapja a fejét, és bozontos szemöldöke alatt mosollyal válaszol. Sajnos nem, mert akkor most nem itt lennék, hanem… A mondat végét egy pisszenéssel lenyeli, és tovább mosolyog. A szívélyes kiszolgálás ezek után megérkezik, még ha nyikorog is, anya gyűrűje pedig elkészül. Szebb, mint újkorában. Fizetni készülök, miközben a bácsi közel hajol Gusztihoz, és valamit a fülébe sutyorog. Guszti, csak egyet szól. Tényleg? Kezemben a kobaklista, és a napi feladatok közül a gyűrű küldetését kihúzom. Haladjunk tovább, irány a hentes.

A sor szépen kígyózik előttünk, és azon gondolkozom, hogy csípős legyen a kolbász vagy sem. Guszti keze mindenesetre csíp, ha megszólal a kíváncsiság. Apa! Igaz, hogy hármat kívánhatunk, ha kifogunk egy aranyos halat? Észreveszem, hogy rám kacsint egy füstös libacomb, ezért csak félvállról jön a válasz. Hát persze! Guszti felsóhajt, és újból csíp. És apa, csak az aranyos halaktól szabad kívánni, vagy bármelyiktől? Egy jól öltözött úriember előttem hadonász, éppen az én libacombom felé, ezért most a másik vállamat használom. Igaz, igaz, bármelyik haltól! Nekik mindegy, hogy aranyosak vagy sem. Úgy látszik, plátói marad a szerelem, mert a vágyott libacomb a jó öltözött úriember aktatáskájában landol. Ezúttal ő nyert!

Goldfish Jelene Morris

Kissé lehorgasztom a fejem, és látom, hogy Guszti töpreng. Nem szól semmit, csak töpreng. Na, ilyen is ritkán fordul elő. Semmi csípés, semmi kerepelés. A halakat nézi áhítattal, melyek mozdulatlanul gubbasztanak a jégkockák között. Egy ponty éppen rám bambul, bár közel sem olyan szépen, mint a libacomb. De hagyjuk a múltat, már megtörtént.

Folytatás

A bajnok

 

 névvel Petikép

Ott áll velem szemben és én riadtan, telegombócozott torokkal kérdezem. Ön kicsoda? Ő pedig vígan válaszol, szilvalekváros vonalvezetéssel a száján. Én vagyok a bajnok!

A nadrág fénykorában vasalt volt és tiszta. Most nem az. A póló fénykorában vasalt volt és majdnem tiszta. A jó öreg Most azonban hallgat és szomorúan elkullog. Ha ezt anya meglátja! Hogy még rongynak is csapnivaló! Hogy egy hete vette, és máris átalakult! És mindez semmi ahhoz képest, ahány ízben Guszti megsebesült. Én, én, én… ilyet még nem pipáltam.

Gyors fejszámolással harminckettő. Apa tévedsz! Az ónéni az óvodában azt mondta, hogy harminchárom, és azt is mondta, hogy bajnok vagyok! Hát igen. Ha valaki bajnok, akkor azon meg is látszik. Mert az igazi bajnok nem törődik azzal, hogy még nem tud biciklizni. Ő teker. Nem törődik azzal, hogy nincsenek szárnyai. Ő mégis repül. És nem számít, hogy sóderban gurulni kényelmetlen. Ő csak azért is bepanírozza magát.
Előkerülnek a mentőtapaszok, a vatta, a kimondhatatlan nevű kenőcsök és a Zénó-féle szaktudomány. Nagy levegőt veszek, és éppen elkezdeném a bajnok restaurálását, amikor felém fordul, és kérdez. Apa, büszke vagy rám? Azt hiszem erre szokták mondani, hogy a kutyafáját, és hű meg ha. Én még ennyit sem mondok. Inkább megállítom az időt és rágódom. Magamban. Magamon. Ha azt mondom, hogy igen, akkor a harminchárom legközelebb kétszer annyi lesz. Ha nemet mondok, akkor megfosztom őt a bajnoki címtől. Guszti továbbgörgeti az időt és újra kérdez. Apa, büszke vagy rám? Természetesen a legokosabb válasz buggyan ki belőlem. Hát… hát… hát! És ezzel meg is oldottam.

Zeno a bajnok

Azonban újabb kérdés következik, ami már nem kegyelmez. Apa, az ott mi a kezeden?

Folytatás