BALÁZS, A BALOGDARÁZS

1.fejezet

Figyeljétek csak, mi történik a darázsfészekben!
A gondos királynő épp most ébresztgeti a világra szendergő kicsinyeit.

1

Madárfüttyös erdő szélén,
darázsfészeknek legmélyén,
meglapulva már nyolc hete
várakozik százegy pete.

Fészkükből még ki sem szálltak,
csak odabent szunyókáltak,
de ma mocorogni kezdtek,
szendergésből felébredtek.

Darázskirálynő az anyjuk,
büszke, míg végignéz rajtuk,
magyarázza nekik szépen,
hogy azt mindig tartsák észben,

dolgozóvá válni,
fontosabb, mint bármi!
Figyelik is jól a peték
a nekik zsongott tanmesét:

a dolgozók napjairól,
a darazsak nagyjairól,
a darázsraj őseiről,
a királynő hőseiről.

Ők is hősnek készülődnek,
darázsszárnyaik pörögnek,
mikor felvirrad a nagy nap,

először kiképzést kapnak.

Indulna már mindegyik…
…de hol a százegyedik?

2.fejezet

Épp csak kikeltek, máris tanárukhoz reppennek mind…
… azaz majdnem mind.

Balázst nem bírja el a szárnya - Firnigel Kristóf illusztrációja

Balázst nem bírja el a szárnya – Firnigel Kristóf illusztrációja

Napkeltekor nyomban,
előbújnak sorban,
kiképzőjük Tamás-darázs
Int, hogy „Erre, darázs-bagázs!”

Egy perc bele sem tellett,
kis serege fent termett.
Ott lent csak egy vacakol,
a fészkében kacatol.

Gyökeret vert tán a lába,
hogy nem reppen fel a fára?
Őt nézi az egész raj,
látják rajta, nagy a baj:

A repülést megpróbálja,
de nem bírja el a szárnya.
Százszor nekiveselkedik,
teste mégsem emelkedik.

Kénytelen mást kitalálni,
megpróbál hát fára mászni.
Így éri el a tölgy ágát,
megveti rajt hat bal lábát.

Felkiált a bagázs:
„De hiszen ez Balázs!”

Csóválja a fejét Tamás:
„Balázs…, aki balogdarázs!”
Körülzsongják mind a százan
jót nevetnek valahányan.

3. fejezet

Felsorakoznak a kisdarazsak, hogy tanáruk megszámlálhassa őket, ám közben meglepő dolog történik.

Tamás, a tanár névsorolvasást tart.

Tamás, a tanár névsorolvasást tart.

A kiképzés első napján
darázsnévsor-olvasásnál
sorba állt az egész raj,
mégis akadt egy kis baj:

Tamás tanár előlépett,
számolta a zsongó népet,
már a vége felé haladt,
mikor a szó torkán akadt.

Csak bámulja ostobán
tanítványa potrohát.
Felnevetett serege:
Az ott Balázs feneke!

Ki fordítva állt a sorba,
így eshetett azon csorba…
Balázs mire szétnézett,
testvére mind szétszéledt,

úgy kacagtak százfelé,
az erdő is zeng belé.
Nincs semmi baj, kuncog Tamás:
akárhogy áll, mégis darázs.

A kis balog mit tehetett,
tévedésén jót nevetett.

4. fejezet

Első estéjükön fáradtan bújnak fészkükbe, ám egy lyuk üres maradt.
Vajon ki ábrándozott el odakint?

Balázs ábrándozik - Firnigel Kristóf illusztrációja

Balázs ábrándozik – Firnigel Kristóf illusztrációja

Későre járt, esteledett,
hold ragyog az erdő felett.
Pihenni tér száz darázs,
egy bóklászik kint, Balázs.

-Hová tűnt el mindenki?
Miért nem szólal meg senki?
Nem lát, csak az orráig,
így kesereg órákig.

Éji bogár, Szentjános
lámpást tart az árvához.
Nem bújtál el?! – neveti,
míg fészkéhez vezeti:

-Azt mindenki tudja jól,
nap elbújik, kél a hold.
Éjjel neked darázsgyerek,
a fészekben van a helyed!

Balázs darázs bólogat,
ásítozva szót fogad.

5. fejezet

melyből megtudjuk, mit esznek a darazsak,…
és hogy a mi Balázsunk ezt is másképp gondolja.

Balázs a darázs-kiképzésen - Firnigel Kristóf grafikája

Balázs a darázs-kiképzésen – Firnigel Kristóf grafikája

A második óra
Miért lett csupa móka?
Gondoskodott róla Balázs,
az értetlen balogdarázs.

Ő az órát átaludta,
míg a többi megtanulta,
a darazsak dolgát,
zsákmányszerzés módját:

Nem ismerve félelmet
gyűjteni az élelmet,
lárvát, legyet, pókokat,
gyorsan végezd dolgodat!

Így hangzott a feladat,
Balázs erre felriadt:
– Bogarakat enni?!
No még ilyet tenni?!

Barátjának lenni,
nem kenyérre kenni!
Eledelnek ott a körte,
azt zsongja a sereg körbe!

Alma, szőlő, őszibarack,
éhes attól sosem maradsz!
Szürcsöld ki a gyümölcs levét,
aztán hagy ott a hűlt helyét!

Így gondolta Balázs darázs
jót nevetett rajt a bagázs.

6. fejezet

Balázs darázsnak forradalmi ötlete támad.
Vajon működik a terv?

Balázsdarázs és a Pókgyerek - Firnigel Kristóf grafikája

Balázsdarázs és a Pókgyerek – Firnigel Kristóf grafikája

Balázs darázs tátott szájjal
figyeli a szomszéd ágat:
pókék kicsi csemetéje
hálót tanul fonni éppen.

Pókanyóka nyúzza:
szálát szebben húzza,
körbe-körbe haladjon,
lyuk rajta ne maradjon!

Balázs darázs lelkesen
gondolja: ezt ellesem!
Darázshálót fogok fonni,
gyümölcs lesz benn, nagy halomnyi.

Kis pókocska sürgő lábát,
hálószövés tudományát,
megfigyelte gondosan,
munkához lát szorgosan.

Hat ballábbal nehezebb,
kis pók nyolccal ügyesebb,
mégis együtt lesznek kész,
mindkettőjük hátranéz:

pókcsemete büszkén látja,
tökéletes a munkája,
Balázs darázs keresi,
de hálóját nem leli.

Fonál nélkül szőtt Balázs,
rajta kacag száz darázs.

Kattints! Még van 11 fejezet!

7.fejezet

Ügyes kisdarazsaink máris készen állnak a harci kiképzésre.
De… mi ez a szipogás?

Balázs a tanulás mellett dönt - Firnigel Kristóf grafikája

Balázs a tanulás mellett dönt – Firnigel Kristóf grafikája

 

Az újoncok sorakoznak,
nyüzsögnek és tolakodnak,
izgatottan arra várnak,
végre harcosokká válnak.

Tamás máris számba veszi,
tananyagát ismerteti:
Szárnypróba és repülés
felszállás és merülés.

Elbújás és lapítás,
védelem és támadás.
Véget ért a darázs-móka,
rengeteg a sereg dolga!

Balázs darázs szája görbül,
a tanárnak háttal pördül,
ijesztő a feladat,
aggódik, hogy lemarad.

Szárnyat lóbál, szökni próbál,
ő inkább már most tovább áll.
De a szökés kiderül,
még mielőtt sikerül,

visszatartják a rendbontót,
feladatokat elrontót.
Hibáit nem firtatva
minden darázs biztatja:

nem sülhet el balul,
ha mégis továbbtanul.

8. fejezet

A mi balogdarazsunk mégsem szökött meg a feladat elől, vállalja a harci kiképzést, és a kezdő gyorsrepülés-gyakorlatnál máris elsőként ér célba.
De vajon miért nem tapsolnak a többiek?

Nagy a kavarodás Balázs körül - Firnigel Kristóf grafikája

Nagy a kavarodás Balázs körül – Firnigel Kristóf grafikája

Tamás darázs előlépett,
kis csapatán végignézett,
összecsapta mellső lábát
a felbolydult sereg láttán:

Darázsosztály, figyelem!
Legyen végre fegyelem!
Gyerünk hamar sorba állni,
gyakorolni gyorsan szállni!

A fészektől indulunk,
és ugyanitt landolunk,
kerüld meg a faágat,
szárnyat használj, ne lábat!

Százegy fej mind bólogat,
tudják ők a dolgukat,
türelmesen várja mind,
Tamás tanár mikor int.

De Balázs nem gondolt erre,
hogy várnia kell a jelre,
ahogy Tamás befejezte,
a repülést el is kezdte:

Suta szárnya gyorsan vert,
ilyen jól még sosem ment!
Meg sem állt a fáig,
a kiszemelt ágig,

csak azért néz mégis hátra:
elsőként szállt rá az ágra!
Furcsállotta szerfelett,
hogy győzött a raj felett,
de felreppent lelkesen,
s visszafelé verdesett.

Megrettent az egész raj,
látják már az újabb bajt,
Balázs száguld feléjük…,
Becsapódik közéjük.

Nem fékezte szárnyait,
elsodorta társait,
felborult az egész bagázs,
a bűnbak, ki más? Balázs!

Ki győzelmére büszkén,
trónol fészke csücskén

9. fejezet
Vendégségben az ellenség

Vajon miért mérges Tamás tanár? - Firnigel Kristóf illusztrációja

Vajon miért mérges Tamás tanár? – Firnigel Kristóf illusztrációja

Hatot üt a napóra,
kezdődik a tanóra.
Seregünk már rajzik,
(…kivéve, ki alszik…)

Tamás hozta szóba,
jöjjön most egy próba!
Elmondja a tanár,
játékból ő madár,

rátámad a fészekre,
királynői részlegre,
darazsaknak célul tűzte,
ellenséget messze űzze.

Megkezdte a támadást,
sereg ellen lázadást.
Ifjoncoknak több se kellett,
harci kedvük máris meglett,

felvértezték magukat,
megvédik a rajukat!…
…Mégis megállt minden darázs,
mert a színen feltűnt Balázs.

Potroha már épp kilátszott,
amint fészkéből kimászott,
csodálkozva nézett körül,
tanárának de megörül!

Épp erre járt, azt hitte,
a fészkébe bevitte,
meghívta a kedvencére,
jó ragadós körtelére

– Ajjaj, Tamás miért mérges?
Miben lehet Balázs vétkes?
Még csak nem is sejtette,
ellenségét etette.

Testvérei nevették,
de körtéjét megették.

10. fejezet

Tamás tanárt hiába várja egy reggel a raj; bajba kerül szegény, úgy tűnik semmi remény. Vagy mégis?

Kedves tanárukat hordágyon hozzák a darazsak - Firnigel Kristóf grafikája

Kedves tanárukat hordágyon hozzák a darazsak – Firnigel Kristóf grafikája

Újabb napra virradt,
s amikor már pirkadt,
kiképzésre vár a sereg,
de tanáruk merre lehet?

Mindenfelé keresik,
égen-földön nem lelik.
Berepülik körletük,
nincs épkézláb ötletük:

Mindhiába fáradoztak,
tehetetlen várakoznak…
Látják ám a messzeségben,
a dolgozók nemzetsége,

levelekből kosárt fonva,
a sebesült Tamást hozza.
Ifjak elé leteszik,
a fejüket leszegik.

A kis sereg megrémült,
hogy tanáruk megsérült.
Könnyes szemmel nézegetik,
szólongatják, ébresztgetik.

Szemernyit sem mozdul szegény,
elfogyott hát minden remény.
Összegyűlt a darázscsalád,
elsiratni a jó tanárt.

Tamás körül sorba álltak,
már csak egyvalakit vártak:
Megint eltűnt ez a darázs!
Kiáltottak érte: Balázs!!!

A tanárnak több se kellett,
meghallva ezt, rögtön felkelt.
Kipattant egy csapásra,
hogy rágondolt Balázsra.

Így tehát a balogdarázs
megmentette a jó Tamást.

11.
De merre járt eközben Balázs, az életmentő darázs?

Csodálatos darázsderék .... Firnigel Kristóf illusztrációja

Csodálatos darázsderék …. Firnigel Kristóf illusztrációja

Erdő füttyös zajában,
Ágon ülve magában,
Hat ballábát lóbálja,
Halkan zümmög nótája.

Ám a dongás torkára fagy,
tán  a szíve is kihagy,
mert a szomszéd fánál,
egy gyönyörű lány áll…

Melléreppen bátyja,
kacagva kiáltja:
Mi az komám? Mit bámulsz?
Sápadt vagy! Épp elájulsz?!

Aztán ő is észrevette,
s a szedte-vette-teremtette
küldetését elfeledte,
szemeit kimeresztette:

-Tökéletes, formás csíkok,
Magammal már nem is bírok!
Nádszál-karcsú darázsderék,
fullánkrejtő apró fenék,
vékony, hosszú ízelt lábak,
és azok a pici szárnyak!

Balázs persze morgott:
testvére bezsongott,
a darázslányt ő találta,
bátyja menjen a dolgára!

Ezen aztán összekaptak,
a szárnyaik összecsaptak,
a darázslány rájuk pillant,
s azon nyomban el is illant.

Így a csíkos mellény alatt,
Balázs szíve majd meghasadt.

12. fejezet

Tamás esetének hírére Dorongó a hadvezér is ellátogat az ifjak táborába. Elégedetten néz végig ifjú seregén…
… míg az egyiken meg nem akad a szeme.

Tamás tanár mentegetni próbálja Balázst a fővezér előtt - Firnigel Kristóf illusztrációja

Tamás tanár mentegetni próbálja Balázst a fővezér előtt – Firnigel Kristóf illusztrációja

Nagy Dorongó bevonul,
minden darázs leborul,
fővezérük szemlét tart,
bejárja az egész rajt.

– Minden újonc felkészült?!
Tamás tanár megrémült:
Feje búbját vakarássza,
mentegetőn magyarázza:

  – Van egy, aki kicsit más,
döcögős a tanulás,
de hogy mentse, hozzáteszi:
biztosan a hasznát veszik!

Körülnéznek, keresik,
a sorban persze nem lelik.
Belebújt egy virágba,
odaragadt a lába,

jobbra, balra tekereg,
nyögdécselve kesereg.
Ki szeretne gyorsan szállni,
a szemlére sorba állni.

De mikorra sikerül,
elfáradva kiterül,
hátán fekve veszi észre
Dorongónak forr a mérge.

Villámgyorsan talpra ugrik,
és tényleg nem rajta múlik,
virágpor az okozója,
hogy rátüsszent Dorongóra.

Így aztán lett haddelhadd
Dorongó majd megpukkadt.
Mérhetetlen mérgébe’,
bezavarta fészkébe.

Sok darázsszív elszorult,
hogy kis bohócuk elvonult.

13. fejezet

Balázs szomorúan bújik a fészekbe, de csakhamar ki is pattan belőle. Kíváncsi vagy, mi történhetett odabent?

A Királynő megérti Balázs bánatát

A Királynő megérti Balázs bánatát

Szegény Balázs búsul,
elkergették rútul,
a fészkébe veti magát,
elsírni a búját, baját:

A többiek elmentek,
mert munkára kellettek,
ő meg szegény itt marad,
kis szíve majd’ megszakad.

Darázskönnye kibuggyan,
fészek mélyére csurran,
ott is épp a trónra,
királynői torra.

Őfelsége megérti,
ő is éppen ezt érzi:
nem tehet, amit akar,
az, kit a fészek takar.

De azt mondja Balázsnak
a megszeppent darázsnak
számára még van remény,
egyetlen egy nagy esély:

Mágus él az erdő szélén,
darázshatár legvégénél,
varázsfüvek ismerője,
elesettek segítője.

Balázs szeme felcsillan,
azon nyomban elillan.

14.fejezet

Balázs egy varázsvirágnak köszönhetően megérti, jobb, ha marad a régi!

Balázs egy mágikus virágban meglátja a megoldást

Balázs egy mágikus virágban meglátja a megoldást

Repül, ahogy bírja szárnya,
találkozást jaj, de várja,
teljesülne a nagy álma:
ő is dolgozóvá válna.

Társaival menni,
egyformának lenni,
ezt dalolja ágtól ágig,
egészen a mágus-házig.

Még csak nem is kopog,
a házba berobog,
elmeséli gondját-baját,
figyeli a mágus szavát:

Ó te csacsi darázs,
minek neked varázs?!
Mond csak, mégis mit szeretnél,
ennél is jobb darázs lennél?!

Nézz bele e virágba,
mi zajlik a világban!…
Hát ahogyan belenéz,
látja benn a seregét:

Robotoló dolgozók,
sarkukban száll Dorongó,
teszik dolguk hervadt képpel,
mi történt-e zsongó néppel?!…

…Balázs darázs észbe kapott,
csapot-papot ott is hagyott:
Dolgozókhoz nem kell még egy
gondolja ki boldog képpel,

nem leszek én sosem harcos,
más vagyok, de mégis hasznos!
Amíg otthon maradok,
majd vicceket faragok.

Munka után vár a móka,
hat ballábam tesz majd róla.
Nem kell nekem varázs,
maradok én Balázs,

BALOGSÁGOS darázs!

15.

A nagy találkozás

Balázs megleli Zsókát, akit elkergetett saját családja

Balázs megleli Zsókát, akit elkergetett saját családja

Nagy tervétől eltelve,
megnyugodott a lelke,
táncot járt egy levélen,
de az öröm hevében

egy ballába megbotlott,
másik ötöt elsodrott
evickélt, de hiába,
fejre állt a világa.

Himbálózik vidáman
a felfordult világban,
darázsnótát döngicsél
jobb kedve van bárkinél.

…Honnét jön e neszezés,
vékony hangú nevetés?
Meglepetten körbekémlel,
talpra ugrik örömében:

A szomszédos fánál,
a gyönyörű lány áll,
Balázs darázst neveti,
kacsójával int neki.

Balázs indul elébe,
a lány is száll feléje,
piciny fejük összekoppan,
kacagnak rajt azon nyomban.

Ám kiderül: Zsóka
élete nem móka:
túl aprócska s kacska szárnya…
nem állhatta a családja.

Egy szép napon búcsút intett,
vissza többé nem tekintett,
így talált rá Balázsra,
a hasonszőrű darázsra,

viccei közt kedvence,
Balázs darázs bukfence.

16. fejezet

Idegen a fészekben

Balázs meghívja Zsókát a fészekbe

Balázs meghívja Zsókát a fészekbe

Hazavitte Zsókát Balázs
hisz tágas a darázs-lakás.
Kelyhet szerzett miatta,
esővízzel itatta,

gyümölcscukrot tett elé,
tüsténkedett százfelé,
Zsóka végre boldog volt,
de betoppant Dorongó,

mert a vezér érezte:
– Idegen a fészekben!
Beleremegett a lábuk:
fészekrabló tört-e rájuk?

Szuronyt szegezz! – vezényel,…
…mikor Zsóka kilépdel
mosolyogva, kedvesen,
szemlesütve, csendesen.

Mögötte a balogdarázs
meghökkenve áll a bagázs.

17. fejezet

Minden jó, ha jó a vége

Végül mindenki megtalálja a helyét - illusztráció: Firnigel Kristóf

Végül mindenki megtalálja a helyét – illusztráció: Firnigel Kristóf

Dorongó csak nézett
leforrázott képpel:
Mit kezdjen e bájos lánnyal,
és kuncogó csapatával?

Haragudni nem tudott
belőle is kibukott,
– tévedését elismerve –
kacagtában térdét verte.

De hamar elkomorult
bánatában nyomorult,
mert eszébe jutott,
mit reggel óta tudott:

királynőjük messze szállt,
vissza többé nem jön már.
Mi lesz így a petékkel,
a hősdarázs-mesékkel?

…De Zsókát tovább nézve
felderült a képe:
kicsi szárny és apró termet,
éppen királynőnek termett!

De akar-e álló napig
a fészekben lapítani?
A lány, persze, szeretne,
(így Balázzsal lehetne).

Lett is rögtön tapsvihar,
rázendít a darázs-kar,
táncparkettre szálltak,
potrohot riszáltak,

fergeteges móka,
pörög-forog Zsóka,
alattvaló mind azt várja,
hadd legyen most ő a párja.

Kígyózik a darázssor
ki abból csak egy fej lóg,
ki nem bír tovább várni,
csak kedveséhez szállni,

ez már mégsem járja,
sorba állni nála!
Meglátva a tolongót,
Zsóka hagyja Dorongót.

Reppen máris Balázshoz,
a jó balogdarázshoz,
s még mielőtt feltűnne,
fészek mélyén eltűnnek.

VÉGE

 

3 hozzászólás a(z) “BALÁZS, A BALOGDARÁZS” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.