Rodé Klára

Rodé Klára névjegye

Magamról csak ennyit… Igazság, hogy az írás örömforrás, és nincs korhoz kötve. Én magam is rátaláltam, igaz túl az életem delén. Érlelte az idő, a vég nélküli tapasztalás és az olvasók lelkes bíztatása. Mozgalmas utam, marketinges végzettséggel, karrierépítéssel, hivatással, versenytánccal, szerelmekkel, később lányaimmal, unokámmal, elveszített férjekkel és szülőkkel, kiapadhatatlan forrásnak bizonyult. Valóságos történeteim szomorú, néha ironikus vagy humoros, sőt pikáns mozaikjait novelláskötetbe gyűjtöttem. A Hatfejű sárkányfemina, 2014-ben jelent meg. Előző évben készült el az Életre keltek mini album, a tárgyak „személyének” egypercesei. Első kisregényem, Az arcnélküli férfi (2016). Írásaim helyet kaptak az Őszi varázs és a Kézen-fogva antológiákban is. Jó megfigyelő vagyok, meglátom a szépet és a groteszket egyaránt. Mindenről írok, amit érdekesnek találok a mindennapi életben, versekkel is próbálkozom. Szerencsés vagyok, az írás a hobbim, az életem része lett. A Mimind portálon összeszokott írótársaimmal együtt, Molnár Gabriella szerkesztő irányításával és mentorálásával publikálunk. Sokszínű, érdekes, de mindenképpen változatos verbális és képi anyagot ígérünk minden kedves leendő látogatónak, olvasónak. Szeretettel: Rodé Klára

   Ablakfélfa

 (Emlék a múlt századból)

függöny mögül

A budai Várba vezető utca földszinti lakásának ablakait szélesre tárja az idős hölgy. A késő délutáni langyos szellő meglengeti a függönyöket. Minden nap ebben az időben locsolja a virágokat.

A külső párkányok ládáiban dúsan futnak le muskátlik, szorosan egymás mellé ültetve. A szélsőkön halvány rózsaszínűek, a középső ablakban vérvörösek lógnak fejjel a járda felé. Szép a látvány. Kevés a járókelő. Néhány mindenre kíváncsi, kalapos, japán turista lépked fölfelé a megállóból, a lejtőn. Nem fértek a zsúfolt buszra. Az ablak előtt lassítanak, a virágokat is fotózzák, sűrűn bólogatnak az asszony felé.

Micsoda fura emberek, nem láttak még muskátlit? – csodálkozik az ősz hajú hölgy és eltűnik a függöny mögött. Hamarosan locsolókannával tér vissza. Többször fordul. A permetező vízből kevés a járdára is kerül.

Folytatás

Valóságos álomkert

hampton-court-palace

Az angol kisváros rendezett főútján fiatal lány lépkedett tempósan Hampton Court felé. Az utolsó körforgalmat elhagyva, a jelző táblát követve, néhány száz méter után megpillantotta a Tudorok tekintélyt parancsoló palotáját.  Új barokk szárnnyal, immár tornyok nélkül is Európa legpompásabb palotájának hírében állt.

Hátizsákjában középiskolás tételek lapultak. Két héttel az érettségi előtt születésnapi ajándéknak kapta ezt az utazást. Bár nem történelemből, hanem közgazdaságtanból kellett vizsgáznia, mégis, mikor belépett a gyönyörűen gondozott, formára nyírt bokrok közé a palota kertjébe, felötlöttek gondolataiban a VIII. Henrik királyról olvasottak.

Folytatás

 Zabolátlan vándor

fotó: Bobby Palosaari, flick.com

fotó: Bobby Palosaari, flick.com

Csendesen, lassan haladok kijárt utamon. A tavasz erősödő napsugarai jólesően csiklandozzák hűvös hátamat.

Folytatás

Vekni Rómeónak

fotó: flickr.com

fotó: flickr.com

A külváros gyéren világított szűk utcájában, sietősen lépkedett az öregember. Az eső szerencsére már nem esett. Gondosan kerülgette a pocsolyákat és a másnapra kikészített, púposra tömött kukákat. Átható szag terjengett körülötte, egészen a sarkokig, ahol a térnél befordult. Bevásárlótáskájában egy szál virág, friss kenyér, és egy üveg olcsóbb bor ringatózott. Hűvös volt, de a sapkáját levette. Gyér, fehér haját hátrasimította, mielőtt az ismerős kapuhoz érkezett, a megbeszélt időpontban. Felcsöngetett. Hosszan várt a kapu nyitására, vagy csak neki tűnt annak. Az öreg hölgy nem kapkodta el a vendég beengedését.

Folytatás