Máthé Ivett

Máthé Ivett névjegye

Bemutatkozás Gyerekkorom óta foglalkoztatott az versírás, az írás mibenléte. Nagypapám is írt verseket, cikkeket, és az ő biztatására én is azt tettem gyerekfejjel. Kezdetben csak a versek, később egyre inkább a novellák is érdekelni kezdtek. Később ez a szenvedély a háttérbe szorult, és a képzőművészet felé vitt az Élet. Jelenleg is iparművész (kerámia) szaktanárként dolgozom. Majd 2013 májusában jelentkeztem egy nyári Kreatív írástechnikák kurzusra, majd mikor véget ért, egy azonos tematikájú szabadkörbe is csatlakoztam. Ez volt a MIMIND csapata, amellyel ma is havi egy alkalommal összejárunk tapasztalatcsere, ötletbörze és néha könyvbemutató alkalmából. Profi szakmai vezetővel, kreatív feladatok megoldásával, saját, egyéni hangvételű írásokkal töltjük el az időt, amelyhez mindenki kap szóban szerkesztési korrekciót, és egyből olvasói visszajelzést is. A „kis csapat” minden tagja más korosztályból, az élet más területéről érkezett, és más írói világban mozog otthonosan, így sokat tanulunk egymástól.

Don Quijote

fotó: flickr.com

fotó: flickr.com

 

Elfáradtál, leültél.

Kezedben az üveg.

Vége a lakomának.

Ez is majdnem üres.

Meséled a kalandod,

Hogy kitartson a bor,

Megölted a sárkányt,

Már rajtad volt a sor.

Megkaptad jutalmad,

Arannyal fizettek,

Szívhölgyednek hoztad,

De mindent elvettek.

Folytatás

Bináris álarc

maszk

Fent a photo
11000101010
Photoshoppolt –
00110110100
Kódolt
00101001000
Elrejtve az igaz.
01010100000
Nem vagyok az.
101010101010
Megfejthetetlen.
10101000001
De nem lehetetlen.
10111000100
Megfejtve!
01101101100
Bent vagyok a gépedbe.
00000000010
Hazugságra építve.
11111111111
Elveszett MINDEN.
00000000000
Nincs többé hazug adat.
Építsd fel igazzá Magad!

Zizegés

foto: Kevin O'Mara

foto: Kevin O’Mara

Lassan lélegzik a csizma
Sárövvel van beborítva.
A keménnyé fagyott a kabát,
Hosszan alszik a székre hajítva.
Harisnya, zoknik egymásba felejtve,
A mosást várják, társukat keresve.
Sapka, két sál és egy kesztyű pár,
A szoba négy sarkában a földön áll.
Szürkévé, méllyé vált a csend,
A hosszú telet pihenik idebent.
Csendes szobából indul a hangzavar,
Zümmög a szekrény mélye, nem zavar.
Fütyül a bőrdzseki, Narnia szól,
Világit a tornacipő, a csizma alól.
Nehéz fa gardróbból süt a nap,
Nem bírja tovább, máris kifakad!

Szikra

fotó:Emilio Küffer, flickr.com

fotó:Emilio Küffer, flickr.com

Több szálon fut az érzelem,
Távol sötétben, hidegen.
Most azonnal légy velem!
Testünkben lángoljon, égjen.
Még ha csak egy perc álma
Akarom, hogy fejtől talpig
Belehaljak ebbe a szikrába.
Megsemmisít, eléget,
Mert itt kell hagyjalak téged.
Maradványom szürke halma
Hideg lelkem felengedi,
Fehér füstként szállok vissza
Hozzád újra melegedni.