Turi Muri

Balázsy Panna - RSVP

Bevallom, még soha nem jártam turkálóban, vagy ha igen, akkor a tudatalattimba távozott. Valahogy mindig viszolyogtam attól, hogy magamra húzzak egy gúnyát, ami másodvirágzását éli egy másik párolgó testen.

Ugyanezt éreztem ékszer aukciókon is, ahol sok évvel ezelőtt bagóért lehetett kisméretű köves gyűrűket lőni. Elképzeltem a leányregények romantikájával, ahogy a gyűrűvel megkérte a fiatal lány kezét a legény, később zaciba csapták, ennivalót vettek rajta, visszaszerezték, anyáról lányára szállt, és így tovább.

Mikor beléptünk, magamban bólintottam, na, pont ezért nem járok ilyen helyekre.

Egy kedves ismerősöm nemrég addig beszélt a kincsvadászat varázsáról, míg beadtam a derekamat. Megérkeztünk egy kívülről züllött, csiricsáré színekkel tarkított bolt elé, és mikor beléptünk, magamban bólintottam, na, pont ezért nem járok ilyen helyekre. Első látásra nem volt mibe beleszeretni, rengeteg egymástól teljesen eltérő holmi lógott mindenfelé, nem volt koncepció, csak annyi, hogy gyerek, nő, testes és férfi. Ja, és még jobban leszállított.

Ismerősöm biztatott, ne add fel, ha ráérzel az ízére, meglátod, értékelni fogod ezt a pár órát.

A pár óra alatt rettenetesen elfáradtam. A hatalmas kupacok mélyéről huzigáltam elő ismeretlen formájú textíliákat, volt köztük lukas, foltos, ormótlan, apróka, kinyúlt, és….

Folytatás

Rólam szól a mese

Balázsy Panna - RSVP

Lehúztuk a redőnyt és a gyerekszoba teljes sötétségbe borult. Az előszobára néző üveges ajtóra úgy tettük rá a lepedőt, hogy rajta maradjon, amikor becsuktuk az ajtót. Ideiglenesen engedélyeztük a villany felkapcsolását, de csak addig, míg a diavetítőbe befűzte a filmet a nagymamánk.

Utána mindannyian lekuporodtunk a földre, és teljes átéléssel, megtörhetetlen figyelemmel néztük Winnetou és fonetikusan ejtett, Old Shatterhand nevű barátja kalandjait. Csak néztük és néztük, míg a nagy sötéttől megfájdult a szemünk, bár addigra már háromszor levetítették ugyanazt a filmet és közel járt a diavetítő a felrobbanáshoz, fémváza annyira felmelegedett.

Gyerekeink ugyanúgy élvezik az indiános meséket, mint Andris öcsém és én három évtizeddel korábban. A nagy Országh szótár tartja a lepedőt a könyvespolcon, a kékes fémes diavetítő pedig ugyanaz a régi, és cseppet sem csinálja gyengébben a dolgát, mint annak idején. A lányok tátott szájjal nézik és hallgatják a MESÉT. A szalag végére még azt is odabiggyesztették, hogy 9 Ft-ba került. Ma is annyi, csak előtte van még legalább két másik szám is, csakúgy, mint a fagylalt esetében, ami „azénidőmben” 50 fillér volt, ma meg…

Winnetou és Old Shatterhand

Folytatás

Alma faágon

Balázsy Panna - RSVP

Az alma egészen biztos, hogy bio. Azért merem ezt így, kerek-perec kijelenteni, mert a mi kertünkből való. Nem érte az égvilágon semmi vegyszer, bár sajnos, esőt sem kapott túl sokat idén.

Az almafa lombkoronája is egy almához hasonlít – telt és kerek. Elreppennek felette a kecses, palaszürke gerlepárok, akiket mégsem szívelek. Mindig nagy, fehér plecsnit hagynak a kerti székek támláján. Ilyenkor átszalad rajtam egy mérges villám, aztán letörlöm és nézem tovább a szálló gerléket.

Az almafa, ha ingatlan lenne, egy budai kétszobás lakásnak felelne meg, mert hepehupás alatta a talaj, viszont kiváló helyre ültették. Azért kétszobás, mert a kerti fa hierarchia tekintetében nem áll az első helyen: azt az öreg, terebélyes diófák vezetik, mint nagypolgári kúriák. Számomra szeszélyesen, a természet rendjének azonban megfelelően terem: egyik évben roskadozik, mint a népmesékben, máskor alig ad valamit. Idén kitett magáért.

Folytatás

Ha én süti lennék

Balázsy Panna - RSVP

Nyomkövető stílusban szoktam főzni, nem szégyen azt bevallani. Vagyis: teljes beleéléssel olvasom a szakácskönyveket, gasztromagazinokat és az interneten lévő recepteket, majd az esetek túlnyomó többségében követem az utasításokat.

Persze sokszor előfordul, hogy nincs otthon valami, ami kéne a recepthez, és akkor variálok. De ezt még messze nem nevezném kreativitásnak.

Ezért is volt a tenger hullámaihoz hasonló nyaralós érzés, mikor Segal Viktor séf és Sípos Katalin cukrász-dekoratőr-vezető-mentor extraordinaire megalkottak egy vadonatúj desszertet a fülem hallatára.

Történt ugyanis, hogy a belvárosi Lila Körte cukrászdában tartotta sajtótájékoztatóját a Gasztrowerk. Réz András fejében született meg a gondolat, kéne csinálni egy olyan helyet (Werk Akadémia), ahol a kreatívok (főleg film, divat, kortárs művészet) gyakorlati tudással együtt sajátíthatnák el a szakma alapjait és mindazt, ami utána jön. Közben kiderült, robban a gasztro, ezért a lelkes amatőröknek és érdeklődő szakmabelieknek indult egy ilyen kurzus is.

Folytatás