Bangyi, Penméri és a stíriai

Balázsy Panna - RSVP

Megpróbáltuk kiszámolni, hány éve ígérgeti, és végül 15-ben maradtunk. Legalább tizenötben. Bangyi szakácstudománya azóta sem javult, viszont nem is romlott. Még címlap is készült belőle. Ott virítottunk, Bangyi és Penméri (azaz Csonka András és Balázsy Panna), a barátságunk és munkakapcsolatunk minden apró részletével és persze a stíriai metélt ígéretének el nem halványuló reményével.

Aztán csoda történt. A Facebook-on kezdődött, nem is tudom pontosan, mi vagy ki volt a katalizátor. Észre sem vettem volna, de név szerint említett, igaz, öt másik nő mellett, ami azért kicsit rosszul esett. Szóval Csonka Pici a fél városnak megígérte már a stíriait? Na, szép, mondhatom. Annyi előnye volt a dolognak, hogy amikor hat stíriaira éhes nő elkezd ostromolni egy férfit, abból főzés lesz, előbb vagy utóbb. Addig piszkáltuk, míg előállt egy időponttal. Igaz, ezt egyszer megváltoztatta, de nyomós okkal, előadása volt.

Csonka Pici a konyhában (forrás RTL KLub)

A meghívott lányok hozták a tartalmas, gazdag levest, hogy jól is lakjunk, ha a stíriai mégsem sikerülne fergetegesre.

Ez nem lehet igaz. Eljött a nap. Mivel Bangyi a stíriain kívül semmi mást nem szokott főzni, és a sütője is csak öt év után lett felavatva, a meghívott lányok hozták a tartalmas, gazdag levest, hogy jól is lakjunk, ha a stíriai mégsem sikerülne fergetegesre. Késésben voltam, lemaradtam a levesről, így nekem már csak a lényeg maradt. Jött is egy nagy jénaiban, a teteje szépen megpirulva, illatosan. Hat nő egyszerre sóhajtott fel. Ritkán kapunk ilyen szép ajándékot.

Folytatás

KABRIÓ

Balázsy Panna - RSVP

Molnár Gabi korábban már írt erről az előadásról egy rendkívül igényes, átgondolt mimind- es anyagot, melyben méltatta a Katona bátorságát és merészségét, hogy meg meri mutatni a gyerekeknek, milyen a világ napjainkban.

http://www.egeszsegtukor.hu/mimind/jo-szinhazak-jo-embert-keresnek/#more-1303

Az alábbi kitörést rögtön az előadás után, felindultságomban írtam, majd elolvastam a darab kritikáit. Meglepett, mennyien szerették. Gabival később hosszasan beszélgettünk arról, milyen másképp látjuk ugyanazt. Bizonyára fontos szempont, hogy Gabi gyerekei már nagyok, én pedig még a kisgyermekes óvó-védő korszakomban vagyok.

Csemegének tűnt. Imádom Parti Nagy Lajost, csavaros poénjait és éles meglátásait. Nagyra tartom Ascher Tamás rendezői munkásságát és szeretem a Katonát. Ez a hármas csak jó lehet. Még akkor is, ha a Pinokkió meséje nem tartozik a kedvenceim közé.

Pinok Karcsi (Haumann Péter) és Pinokkió (Keresztes Tamás) – fotó Szilágyi Lenke

Hm, érdekes. Matiné időpontokban adják a darabot. Parti Nagy Lajos és a gyerekdarabok? Inkább mégsem visszük el a 9 éves nagylányunkat. Ha jó, legfeljebb eljövünk még egyszer. Decemberben megnyílt a Katona teljesen átalakított előtere. Nagyon trendi lett, amolyan romkocsmás, eltűnt az ódivatú büfé és a ruhatáros nénik. Helyette saját szekrényt választhat mindenki, saját kulccsal, és megszűnik a sorbanállás. Sokkal hatékonyabb és gyorsabb, egyedül az a gond, hogy a nagykabátos szekrények elfogytak, ezért a kiskabátosba gyömöszöljük a nagykabátot. Nem tetszik mindenkinek a lepusztított külső, a falak úgy néznek ki, mintha nem lenne befejezve a renoválás. Nekem bejön, de a színházat szent helyként istenítőknek ez kissé szentségtörésnek tűnik. A könyvesboltban beindult a merchandising. Lehet kapni Fullajtár Andreás meg Nagy Ervines táskát, van Ascher-féle köhögés elleni cukorka () meg rengeteg Pinokkiós könyv, dia, ésatöbbi.

Kezdődik az előadás. A nézőtér tele van gyerekekkel.

Folytatás

Még mindig karácsony

Balázsy Panna - RSVPMost, hogy leesett egy tonna hó és örvényként ontja a tetőről a lavinát, visszatért a karácsonyi hangulatom.Ritkán kapunk fehér karácsonyt, mert az igazi tél január és február idejére szokott esni, ezért nálam csak most csöngetett be a meseszerű életérzés. A spontán mulatság úgyis jobb, mint a kötelező.

Facsarok mandarinlevet egy kis mentával. Egy pohár karácsony! Sütök fahéjas, gyömbéres, szegfűszeges, csillagánizsos sütit, a lakás illatozik. És csinálok forralt bort, ami persze a legjobb az osztrák sípályákon, de a hüttéből távozva kicsit ingataggá válik a pálya…

A hóembert lányaim,
Nati és Lizi építették

Akkora a hó, hogy gyalog megyünk az óvodába, a régi Delta főcímben szereplő bebugyolált, térdig hóba süppedő elszánt emberhez hasonlóan. A téren havat söpröget a kocsmárosné, rögtön közlekedési rémhírekkel bombáz, míg az autósok pörgetik a kerekeiket a kaptatón. Csendes és ropogós, puha és jéghideg a világ. Jó itthon maradni.

Csendes és ropogós, puha és jéghideg a világ. Jó itthon maradni.

Amikor kislány voltam, mindig a gyerekszoba zárt ajtaja mögül hallgattuk az izgatott készülődést. Mikor végre kijöhettünk, rögtön éreztük a fenyőfa átható illatát, a gyertyák és csillagszórók fényét és a fáról lógó szaloncukrok ízéről álmodoztunk. Csak zselés legyen…Az izgatottság nem sokkal Mikulás vagy Télapó? után kezdődött, és persze egyre fokozódott. Akkor még nem volt divat az adventi naptár, de tudtuk, hogy egyre közelebb járunk az ünnepekhez, mert a felnőttek szörnyen titokzatosak voltak, én meg mindig kiszúrtam valamilyen elrejtett ajándékot a beépített szekrény felső részébe kukkantva, amikor senki sem látta. Öcsémmel esténként a kötelező sötétségben izgultunk, hogy mit hoz a Jézuska – én az emeletes ágy tetején, ő odalent. Aztán egyik karácsony reggel, a sok izgulás után arra ébredtünk, hogy az Öcsém összegörnyedve szenved az ágyában, vakbélgyulladással. Nem tudtam felhőtlenül örülni a korábban meglesett, és egyébként fantasztikus legókészletnek. Szokatlanul csöndes és szomorú nap volt.

Folytatás

’pintérbéla’

 Balázsy Panna - RSVPCsákányi Eszter az Andrássy út egyik kávézójában ült, az utcára kirakott asztalnál. Kavargatta a kávéját. Boldogan mesélte, hogy látta Ascher Tamás Ványa Bácsi rendezését New York-ban, és azt is, ahogy Meryl Streep irigykedett a világot jelentő deszkákon álló kollégáira. Ha meglátom, mindig tudni szeretném, milyen darabban játszik, amit még nem láttunk. Izgalom volt a hangjában, ahogy elárulta, hamarosan premierje lesz a Pintér Béla Társulat 42.hét című előadásában. Övé a legtöbb szöveg. Ő lesz Dr. Virágváry Imola.

 

Szeretem, amikor a sok értelmetlen email között felbukkan a Pintér Béla Társulat havi hírlevele, mert ez azt jelenti, hogy megint lehet menni a Szkénébe.
Van abban valami egészen eredeti, ahogy leparkol egy csomó pintérbéla rajongó a Műegyetem méltóságteljes és irdatlan méretű épülete előtt némi szlalomozás után a ki tudja mióta ott terpeszkedő négyes metró lezárt területénél, aztán elhaladunk a lift mellett és gyalog felmászunk a hatalmas lépcsőn a másodikra. Letesszük a kabátot, és valamilyen stratégiailag fontos helyen álldogálunk, abban a reményben, hogy a két bejárat egyikén sikerül még idejében bejutnunk, hogy az első sorokban egymás mellé tudjunk ülni.

A kicsit klausztrofóbiás terem minden alkalommal zsúfolásig megtelik, a végén még párnákat is kapnak a kint rekedtek, és ülnek, ahová tudnak. Ismerős mindig van, félismerős még több, meg egymás méregetése.
Aztán csend, sokszor muzsika és nyerítő röhögés. A színpadon ott van az egész élet. Egy darabba sűrítve.

42 hét – Csákányi Eszter és Thuróczy Szabolcs (fotó Mészáros Csaba)

 

Quitt László, Csákányi Eszter, Enyedi Éva és Stefanovics Angéla a darab egyik kulcsjelenetében (fotó Mészáros Csaba)

Friedenthal Zoltán, Quitt László, Thuróczy Szabolcs, Stefanovics Angéla (fotó: Mészáros Csaba)

A művészet ösztönös, zsigeri dolog. Ami tetszik nekem, nem biztos, hogy tetszik másoknak. Nem lehet magamra erőltetni egy művész vagy alkotás imádatát, ha azt csak sznobizmusból teszem, unni fogom, kiszáll a gondolataimból. Aztán hirtelen ott terem.

Folytatás