Fa Emese és Ősz Titanilla korábban egymással szemben ültek egy multi cégnél és szenvedélyesen utálták egymást. Aztán megismerték és megszerették egymást. Félretették az előítéleteiket. Saját élményeikből született az a kurzus, melyen nők ülték körbe a közös asztalt az Új Kajakházban, Tatán. Nők, akik egyszerre több dolgot tudnak csinálni, úgy érzik. Vagy tudják is?

Tíz nő az asztal körül. Először találkoznak és lehet, hogy utoljára ebben a körben. Tízen tíz helyről, tízféle életből, egy a közös bennük: női vezetők mindannyian. Van, aki multinál egyengeti a személyzeti feladatokat, s van, aki magát igazgatja a saját vállalkozását. Erős nők, anyák, feleségek, főnökök valahol Tata környékén.

A női energia megtölti a termet. Arra szerződtek ők tízen, hogy fejlődjenek, egymást kiegészítve, támogatva, megerősítve. „A kollégák nem tudják, hogy önbizalom hiányom van. Ezt kellene leküzdeni.” – beszél egyikük a gyengeségéről, s kiderül, nincs egyedül. Judit és Anita is szeretne magabiztosabb lenni, Kinga megújulásra vágyik, Zsuzsa nehezen lép ki a komfortzónájából, és szinte mindegyikük túlvállalja magát. Tipikus női tulajdonságok. „Ha én nem csinálom meg, akkor senki!” – hangzik el a megállapítás, és a körben ülők helyeselnek. „Míg a nők mások helyett dolgoznak, addig a férfiak a karrierjüket építik és delegálják a feladatokat.” – így vélekedik Tita és Emese, akik létrehozták a női csoportot. „Nőként is meg kell tanulni, hogy ne igavonó lovak, hanem versenylovak legyünk. Hogy a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb eredményt érjük el!” – hangzik a tanítás. „A férfiak gyakrabban döntenek érzelem nélkül, mi nők közvéleménykutatást tartunk minden döntésünk előtt, és persze érzelemből választunk.” – fogalmaz Emese, aki szerint az igazi kihívás egy női vezető számára: racionálisan dönteni minden helyzetben. Persze fontos az empátia, fontosak az érzések, de a beosztottak nem a gyerekeink, az anyaszerep nem jó vezetői magatartás. Aztán teljesen tipikus még, hogy mi nők szeretnénk, ha szeretnének bennünket. Ettől aztán nem vállaljuk fel azt a kockázatot, ami miatt tisztelni fognak a munkahelyünkön. A tíz nő tízféle élethelyzetből hamar összehangolódik. Megtalálják a közös nehézségeket, a közös nevezőt. Életkereket rajzolnak, keresik a saját válaszaikat: mi az, ami feltölt, és mi viszi az energiát? Mik az erősségeik, az elcsúszásaik, mi jelent örömöt a munkában? Bekötött szemmel vezetik egymást: gyakorolják a vezetést. A veszteségek gyomlálását. A hatékony időgazdálkodást. Gondolkodó kalapok kerülnek elő és a párhuzamos gondolkodás. „Senki nem tud rajtunk segíteni, csak mi magunk.” – összegez Tita. „Megerősítést kaptam, érdemes női vezetőnek lenni.” – mondja Anita. „Jöttek az ötletek, közben komolyan foglalkozom az elcsúszásaimmal.” – gondolkodik hangosan Bea. „Alkalmazkodás kell a túléléshez.” – hangzik el valakitől. Egyik nő így zárja a napot: „Tetszett, ahogy az agyszexet és a vezetői szerepet összeraktuk. Királylányként megyek haza!”
Tíz nő ült az asztal körül. Anyák, feleségek, élettársak, akik vezetők. De legfőképpen: NŐK. Csupa nagybetűvel. „Hatalmas eszköztárat kaptál az élettől, ne félj játszani azzal, hogy nő vagy! Ettől leszel más, mint a férfi!” – köszön el Emese. „Merjetek királynőnek lenni!” – búcsúzik Tita.
Tíz nő, akik először találkoztak így ebben a körben. És biztos, hogy nem utoljára. Mert mi nők ilyenek is vagyunk.

Keretes:
Nőies készségek, ahogy a körben elhangzott:
empátia, női megérzés, nyitottság, asszertív kommunikáció, rugalmasság, teherbírás, kitartás, megbízhatóság, finomság, karizma, csapatszellem, gondoskodás, sebezhetőség, tanulékonyság, belső erő, kitartás stb. stb. stb.