A furcsa hegedűs

rode_klaraA rózsadombi hegyi járat megállójában lassan gyülekezett a héthuszas járatra várakozók társasága. Mint régi ismerősök egyesek biccentettek, mások hangosan köszöntek ki-ki a maga habitusa szerint.

Sorban érkeztek a meredek lépcsőket maguk mögött hagyva. A két kisgyerekes, válltarisznyás ifjú anyuka, a bicegős svájci sapkás öregúr,  mindig apró bocicsokikkal, amit a türelmetlen ikreknek hozott.

Az utolsó percben, amikor a kanyarban már felbukkant a kék busz, a legfelső lépcsőfokon, fekete ruhába öltözött fiatal nő érkezett. Soha nem viselt más színűt. Talán gyászolt…Zilált, gyéres fekete haját fekete muszlin kendővel szorította hátra. Egy tincse a szemébe lógott, hiába próbálta idegesen a füle mögé kényszeríteni.

Festetlen, mégis feltűnő volt nagy melleivel. Előredőlt, furcsa tartásban egyensúlyozott igen vékony lábain, a fekete félcipőkben. Mindenki megbámulta, ahogy mereven földre szegezett tekintettel sietett az első ajtó irányába. Az ugyancsak fekete hegedűtokot szorosan hóna alá szorítva tolakodott fel a járműre, sűrűn elnézést kérve az utána felszállóktól. A többiek nem haragudtak, elvarázsolt művészléleknek gondolták.

A buszvezető, mint akkoriban mindenki a hegyi járaton szolgálatot teljesítők közül,
türelmesen megvárta, amíg elhelyezkednek az üléseken, majd lassan kigördült, hogy néhány házzal arrébb megálljon, és felvegye a mankós, hátitáskás iskolás lányt is.

Az első megálló hétköznapi utazóközönsége már várta a következő megállóból érkező megszokott, ismerős arcokat.
A hegedűs  – egymás között csak annak nevezték –  nem ült le, ahogy általában szokott. Egy furcsa dallamot dúdolgatott, talán így készült a hegedűórára. A körülötte lévők nem sokat foglalkoztak vele, megszokták már különcködéseit.

Az út felénél, a kereszteződésnél hirtelen biciklis bukkant elő a semmiből. A sofőr tövig nyomta a féket, és csikorogva állt meg az utolsó pillanatban,

A kocsiban állók egymásra borultak.

A hegedűs hóna alól kiesett a hegedűtok, szétnyílt, és az utasok nem kis megdöbbenésére, az előtte ülő ölébe borult az ebédre, újságpapírba becsomagolt mákostészta…

RODÉ KLÁRA

 

 

 

Kategória: Látott dolgok | Címke: , | Szerző: Rodé Klára | Közvetlen link a könyvjelzőbe.
Rodé Klára

Rodé Klára névjegye

Magamról csak ennyit… Igazság, hogy az írás örömforrás, és nincs korhoz kötve. Én magam is rátaláltam, igaz túl az életem delén. Érlelte az idő, a vég nélküli tapasztalás és az olvasók lelkes bíztatása. Mozgalmas utam, marketinges végzettséggel, karrierépítéssel, hivatással, versenytánccal, szerelmekkel, később lányaimmal, unokámmal, elveszített férjekkel és szülőkkel, kiapadhatatlan forrásnak bizonyult. Valóságos történeteim szomorú, néha ironikus vagy humoros, sőt pikáns mozaikjait novelláskötetbe gyűjtöttem. A Hatfejű sárkányfemina, 2014-ben jelent meg. Előző évben készült el az Életre keltek mini album, a tárgyak „személyének” egypercesei. Első kisregényem, Az arcnélküli férfi (2016). Írásaim helyet kaptak az Őszi varázs és a Kézen-fogva antológiákban is. Jó megfigyelő vagyok, meglátom a szépet és a groteszket egyaránt. Mindenről írok, amit érdekesnek találok a mindennapi életben, versekkel is próbálkozom. Szerencsés vagyok, az írás a hobbim, az életem része lett. A Mimind portálon összeszokott írótársaimmal együtt, Molnár Gabriella szerkesztő irányításával és mentorálásával publikálunk. Sokszínű, érdekes, de mindenképpen változatos verbális és képi anyagot ígérünk minden kedves leendő látogatónak, olvasónak. Szeretettel: Rodé Klára

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.