Mindenkinek van valami karácsonyi szokása, ami nélkül nem ünnep az ünnep. A mi szerkesztőségünk tagjainak ezek azok a momentumok, amik nélkül nem telhet el karácsony. Nektek mi az?

Gabi karácsonyi meséi

"Két nagy gyermekem van, mindketten rég elhagyták már azt a bizonyos gyerekszobát és élik az önálló életüket. Karácsonykor azonban mindig együtt vagyunk, úgy, mint rég, amikor még kicsik voltak. A nagy izgalmak, a vacsora után a fa alatt megtaláltuk az utolsó meglepetést: a mesét, Igazi klasszikusat Hófehérkéről, Csipkerózsikáról, Babszem Jankóról. Este mindannyian ágyba bújtunk, s olvastuk, hallgattuk, néztük a mesebeli hősök történetét. A mese varázsa máig kísér bennünket, idén sem maradhat el a utazás, ha jól belegondolok, nekem a legszebb ajándék."

Nagy Gabi, főszerkesztő

Éva cinkos szokása

"Fények, csodás illatok, felfokozott hangulat és népes családom hangos csivitelése tölti be a karácsonyt, amelynek csúcspontja a közös éneklés a fa alatt 24-én, és mindazok megidézése, akik nem lehetnek már velünk. Másnap, ahogy kell, mindig nézegetjük-próbálgatjuk az ajándékokat. Egy alkalommal, a hirtelen támadt nagy csendben, estefelé korcsolyázni mentünk. Azóta a közös korcsolyázás a mi külön, cinkosan vidám szokásunkká vált. Kéz a kézben siklunk, tényleg nagyon jó!"

Kertész Éva, vezető szerkesztő

Tomi ellenállhatatlan sütije

"Imádok sütni-főzni, de leginkább csak elméletben. A család, a közeli ismerőseim viszont azt is tudják, hogy nemcsak szeretek, de tudok is szakács lenni, ha akarok. Márpedig karácsonykor akarok, és előveszem a jól bevált beigli receptemet, aminek állítólag nem lehet ellenállni. A rég bevált recept szerint cukorsziruppal forrázom le a tölteléket, ettől lesz émelyítőn tartalmas és teszek bele mindent, ami éppen eszembe jut: kandírozott narancsot, aszalt áfonyát, szilvát, és sosem felejtem el megszúrkálni. Ha elkészült, az ünnep már finoman kezdődik."

Illés Tamás, tördelő

Bea ünnepi rituáléja

"Mikor elkezdjük díszíteni a fát, az én két felnőtt gyerekem előhalássza a gyerekkori bakelit lemezeket és sercegve-recsegve megszólal a Hull a pelyhes fehér hó, és a többi gyerekdal. Közben persze előkerülnek a régi történetek. Annál szívmelengetőbb számomra nincs, mint mikor a lányom és a fiam egymás szavába vágva mondja: és arra emlékszel, anya...? Amikor már túl vagyunk az ajándékozáson, az ünnepi vacsorán, elcsendesedik minden, leülök a karácsonyfa mellé, kezemben egy pohár száraz vörösborral és meghallgatom Mahalia Jackson előadásában a Silent Night című dalt. Szeretettel ajánlom Önöknek is. Ha meghallgatják, megértik miért"

Nagy Bea, hirdetésszervező

Judit csodás rémálma

"Egyik kedvenc karácsonyi élményem a Karácsonyi lidércnyomás című film. Bár a történet végén minden jóra fordul, az ünnepi hangulathoz mégis kissé meghökkentő, hiszen kinek jutna eszébe a Karácsonyt rémségekkel megtölteni? Hát Tim Burton-nek, akinek animált figuráit tíz év alattiaknak nem ajánlanám jó szívvel, de azok a felnőttek, akik szeretik a meséket, mert elvarázsolva érzik magukat tőlük – akár csak jómagam – bátran nézzék meg, hiszen a karácsony pont olyan ünnep, amikor bármi és minden megtörténhet!"

Alexay Judit, hirdetésszervező

Mari állandó társai

"Mára már minden megváltozott. Már nem ér a karácsonyfa a plafonig, nincs az ajándékok között gyerekjáték, nem sütök ezer féle süteményt. Csendesebb lett az ünnep. A gyerekek felnőttek, kirepültek, saját életüket élik. Kisebbik lányom külföldön dolgozik, csak a számítógép képernyőjén látjuk egymást, és kívánunk könnyes szemmel boldog karácsonyt. Remélem, lassan ez is megváltozik, és visszatér a gyerekzsivaly. Ami azonban soha nem változik: Corelli és Bach zenéje szól, na és persze a Mennyből az angyal..."

Falvay Attiláné, irodavezető

Ági jótékony cipősdobozai

"Az én gyerekeim karácsonyai sokkal gazdagabbak, mint az enyémek voltak, pedig már azok is jóval nagystílűbben teltek az én szüleim, nagyszüleim karácsonyainál. Szépen, boldogan, melegben, jókedvben, szeretetben ünneplünk. Ezért aztán ebben az időszakban óhatatlanul feltűnik, ha másnak nélkülöznie kell. Úgyhogy bepakolunk két cipősdobozt, két olyan rászoruló gyereknek szánva, akik olyanok, mint az enyémek. Most éppen egy hat- és egy hároméves lánynak. Az egyikbe teszünk savanyú gumicukrot, csillámos tollakat, egy baglyos foglalkoztatót és Janó és Janka téli meséit. A másikba kakaós keksz kerül, zsírkréta, cicás színező és a Maszat és a csőtörés. A Baptista Szeretetszolgálat pedig elviszi nekik: www.ciposdoboz.hu."

Dani-Pallósi Ágnes, újságíró

Kati szentesti mókája

"A legemlékezetesebb szentestéim azok voltak, amikor a család együtt játszott. Ha van egy pakli kártyánk, akkor römizzünk egy jót, ha kaptunk egy új társasjátékot, próbáljuk ki. Ha ezek közül egyik sem elérhető, akkor mindenki írja fel minél több híres ember vagy családtag nevét egy-egy fecnire. Dobjuk egy tálba a papírokat, és osztódjunk legalább két csapatra. Amikor ránk kerül a sor, húzzunk egy fecnit a tálból, és úgy próbáljuk meg elmagyarázni, hogy kinek a neve áll a papíron, hogy a csapattársunk előbb jöjjön rá, ki az illető, mint az ellenfél. Jó móka lesz!"

Mózer-Zima Katalin, újságíró