Ahogy ígértük, karácsonyi számunk főszereplői a Patika Tükör 2016-os kampányának győztesei: három nagy és egy kicsi, az Asztalos család négy férfitagja. A dédnagypapa, a nagypapa, az édesapa és három hónapos kisfia fotóival szeretnénk hangsúlyozni a családi összetartozás értékét. Örülünk, hogy megoszthatjuk Olvasóinkkal a velük való találkozás élményét.

 

 

Budapest egyik hangulatos éttermében találkozunk. A fotóssal és újságíró kollégámmal előkészítjük a terepet, hogy mire megérkezik a család, minden készen álljon. Közben Schiffer Miklós jön, ő segít majd, hogy az urak a címlapon a legjobb formájukat mutassák. A következő néhány perc az izgatott várakozásé, tudjuk, négyen érkeznek az ország északi részéről. Ők a Patika Tükör szeptemberben meghirdetett nagyszülő-unoka pályázat nyertesei. Ők négyen, az Asztalos család négy generációja dédnagypapától a dédunokáig.

 

 

Először a dédnagyapát és fiát, Asztalos Mihályt és Gyurit látom közeledni. Gyöngyösről érkeznek, a család legidősebb tagja, Mihály bácsi délcegen lépked rögtönzött stúdiónkba. A kor nem hagyott nyomot a tartásán, szeme csillogásán. Fia, Gyuri küldte el azt a levelet, amely megismertette velünk a családot, és már meséli is, hogyan találkoztak a Patika Tükörben meghirdetett pályázattal. „Édesapám 87, édesanyám 85 éves, korukból adódóan járnak a gyógyszertárba, gyűjtik az újságot – meséli Asztalos György. Ha volt a lapban gyerekekről vagy babákról szóló hír, akkor még Gábornak, az unokájának is küldött belőle. Tavaly októberben nősült a fiam, a papa onnantól várta a kis utód megérkezését, s gondolta, minden információ hasznos lesz majd a leendő szülőknek. Ő látta meg a Patika Tükör nagyszülő-unoka felhívását is és biztatott bennünket, hogy jelentkezzünk, ugyanis a nagy álom júliusban valóra vált: nemcsak unokája, dédunokája is lett.”

 

A fotót és a levelet fia, György küldte el a szerkesztőségbe. A baba születése után készítettek egy fotót a négy Asztalos „fiúról”. Azt a pillanatot kapták el, amikor először találkozott a négy generáció: Mihály, György, Gábor és Noé. „Én mint nagypapa arra vagyok büszke, hogy a 87 éves apukám megélhette: egymás mellett ülhet a négy generáció.” Gyuri egy grafikai stúdióban dolgozik, ő maga elvált, de nagy tisztelettel beszél arról a mintáról, amit a szülőktől kaptak mindannyian. „Az ő összetartozásuk volt mindig a viszonyítási alap, a stabil pont, és ha nem is teljes sikerrel, de szeretnénk követni azt az irányt, amit ők mutatnak.”

 

A megbeszélt időpontra megérkeznek a fiatal szülők három hónapos kisfiukkal. Koraszülött baba volt, 32 hétre született, 1 kiló és 87 dkg reményteli élet. Nagy volt a rémület, sokszor álltak a pici ágya mellett, lesték a lélegzetét, figyelték a jeleket, és persze aggódtak, hogy lesz-e maradandó betegsége. A békésen szunyókáló Asztalos baba minderről persze mit sem sejt, láthatóan jól érzi magát a világban. „Még nem beszélhetünk arról, hogy szépen beszél, vagy ügyesen csinál valamit – folytatja a család bemutatását Gyuri, a nagypapa. Mégis büszkék vagyunk rá, mert tudat alatt biztosan neki is sokat kell dolgoznia azért, hogy behozza a lemaradását. A védőnő mindenesetre megnyugtatott bennünket és azt mondta, hogy az unokám igazi túlélő, akár a neve: Noé. Mindent tud, amit az ő korában tudnia kell.” Noé lett a család kicsi kincse, a szülők és a nagyszülők mellett öt dédszülő (!) várta az érkezését.

 

A család legidősebb tagja 1929-ben, Battonyán született. „Földművesek voltunk, de aztán amikor elhagytam a falut, hivatásos katona lettem. 1950-ben Kiskunmajsán megismerkedtem későbbi feleségemmel. Apósom, aki az I. világháborúban tiszti szolga volt, nem igazán örült a frigynek, hisz féltette lányát attól az élettől, ami a katonáskodással jár együtt. De nem tudta megijeszteni, 65 éve vagyunk házasok.”

 

Amikor Mihály bácsi egészsége felől érdeklődöm, azt mondja, patikába szokott menni hébe-hóba, de orvossal még sohasem volt dolga. Talán azért, mert 39 éven át minden nap kerékpározott. „Ha összeszámolnám a megtett kilométereket - meséli - bizony többször körbetekertem már a Földet. Volt egy kis hobbikertem a házunktól 7 kilométerre, megtermett azon minden, főként a gyümölcs.”

 

A család történetét Mihály bácsi az utóbbi néhány évben írja. Egészen 1856-ig vezeti vissza a családfát, az utókornak őrzi az emlékeit. „Jó lenne, ha sok ember megőrizné a családjának a múltját, mert az emlékezésben van tisztelet, hagyomány, tárgyi ismeret. Igen, az ismeret is fontos, tágul az ember látóköre, ha tudja, hogy honnan jöttek az ősei és merre tartottak. Hat generáció életét követem. Átéltem sok nehéz helyzetet, a fiatalkorom, a munkám sokszor kemény próbák elé állított, de a feleségemmel minden esetben arra törekedtünk, hogy a mi kis szűk családunk élete jól alakuljon. Így, most amikor ezekre az Asztalos fiúkra nézek, úgy érzem, sikerült.”

 

Gábor az unoka Jászberényben lakik, egy helyi fuvarozó cégnél dolgozik, 29 éves. A gyermekvállalásra tudatosan készült, az esküvő után költöztek ifjú feleségével abba a házba, ahová Noé érkezett. „A család nagyon összetartó. A hétköznapokban erre szükség is van, mindig tudom, hogy nem vagyok egyedül a bajban, de az is fontos, hogy őszintén tudunk örülni, ha a másikkal valami jó történik. A nagyszüleim ugyan nem laknak a szomszédban, de szoros a kapcsolatunk, amikor csak lehet, meglátogatjuk őket.”

 

Mihály bácsi kisunokájához írt levelét elolvashatja a Patika Tükör decemberi számában. Keresse a gyógyszertárakban!