Karácsony tíz gyerekkel
Kétórás autópályás száguldás után toppanok be a Joób család tágas szegedi otthonába. Nagy a csend, teljes a nyugalom, csak a legkisebb családtag Gordon (9 hónapos) önfeledt játékának és Kevin (9 éves) telefonos nyelvgyakorlásának hangja ad alapzajt a beszélgetésünknek Joób Mártonnal, a háromszoros világbajnok, olimpikon egykori kenussal és feleségével, Dórival. A többi – szám szerint 8 – gyerek suliban, oviban, bölcsiben van.
Kevin hogyhogy itthon van?
Márton: Kicsit beteg, bár ez most nem látszik rajta. Köhög.
Dóri: Az ovisok hazahoztak valami kórságot, és az végigsöpört a családon. Nagyon izgultam, hogy mire ma jössz, már meggyógyuljanak. Két hétig voltak itthon a kicsik.
Ilyenkor végigmegy mindenkin egy-egy betegség?
Dóri: Igen, sajnos ez elkerülhetetlen. A nagyobbak már edzettek, ha el is kapják, csak 1-2 napot hiányoznak a suliból.
Úgy tűnik mintha folyamatosan dolgoznátok, bővítenétek a házon. Mióta laktok itt?
Márton: 6 éve költöztünk ide. Azelőtt egy kisebb házban éltünk, de útban a hatodik gyerekkel az már nagyon szűkösnek bizonyult, és nem volt lehetőség bővítésre. Egy ismerősünk árulta ezt az ingatlant nagyon kedvező áron, és amikor megtudta, hogy minket talán érdekelne, még lejjebb vitte az árat. És hát, igen, azóta is sokat bővítettünk rajta, ahogy változtak az igények.
El tudom képzelni, ahogy itt ebben a nagy belmagasságú, tágas nappaliban áll az égig érő karácsonyfa, és körülveszik a gyerekek…
Dóri: Igen, itt szoktuk felállítani a fát, és Marci díszíti közösen a gyerekekkel. Ők is létrára állnak, jó kis közös program. Én meg addig nyugodtan tudok takarítani.
Szóval a karácsony itt zajlik nálatok?
Dóri: Igen. Az én szüleim már nem élnek sajnos. Marci szülei szoktak átjönni, meg az én nővéremék a karácsony napjai alatt. Marcinak öt testvére van, de ők mind Budapesten laknak, ha épp itt vannak, akkor ők is benéznek. Mi vagyunk a vendéglátók, de nem csak mi főzünk. Anyósom töltött káposztát és sütiket csinál, mi pedig a nővéremékkel közösen rakjuk össze a többit. De sosem az étel van a középpontban, hanem az együttlét! Először ajándékozunk: tőlünk és a nagyszülőktől is kapnak ajándékot a gyerekek.
Ez a negyedik év, hogy egymást úgy ajándékozzuk meg, hogy húzunk egy nevet. De ezt csak az utolsó pillanatban lehet, mert nem bírják ki, hogy ne mondják el egymásnak… (nevet) Nem mondjuk el név szerint, hogy kit húztunk, hanem jellemezni kell azt, akit húztunk, és a többieknek kell kitalálni. Nyilván a kicsiknek az ajándékvásárlásban és a jellemzésben is segítünk. Általában ezek inkább vicces ajándékok és semmiképpen nem drágák. Este néhány gyerek előad egy-egy zeneszámot, verset vagy ilyesmit, majd jön a játszás… A nagyobbak már szoktak venni nekünk is ajándékot, a kicsik pedig készítenek sok-sok kincset!
Az adakozás is nagyon fontos számunkra ilyenkor is, könyveket, játékokat, édességet szoktunk ajándékozni rászoruló gyerekeknek, ezt nagyon nagy örömmel csinálják a gyerekek.
Akkor nem nagyon utaztok az ünnepek alatt.
Márton: Egyszer volt, hogy egy szállodában töltöttük a karácsonyt. Az egy nagyon jó karácsony volt!
Dóri: Akciót hirdettek, hogy csak a szülőknek kell fizetni, a gyerekek ingyen mehetnek. Mi meg beállítottunk egy csapat gyerekkel. Erre nem számítottak. Azóta se hirdettek ilyen akciót sajnos… (nevet)
A karácsony a születésről szól. Te pedig már szültél tíz gyereket! Mindegyik terhességed és szülésed problémamentes volt?
Dóri: A terhességeim nem voltak mind problémamentesek. Volt, amikor terhességi bőrgyulladástól szenvedtem, volt, hogy a pajzsmirigyem gyulladt be, a legkomolyabb az egy örökletes szívbetegség volt, ami a terhességeknél súlyosbodott, így meg kellett katéterezni. De azóta minden rendben van. Olyan sose volt, hogy az életem lett volna veszélyben.
Egyre könnyebbek a szülések?
Dóri: Nem mondhatnám. Sok múlik azon, hogy magától indul-e be, vagy indítják. Gordon-t például indították, és így sokkal jobban megszenvedtem. Pedig ő a tizedik.
Márton: Én bent voltam mindegyiknél. Gyors, de fájdalmas, nagyon intenzív szülések voltak. 1,5-2 óra alatt lezajlottak.
Dóri: Kivétel az elsőt, mert az 4 óra volt. Az legutóbbi kettő pedig bő egy óra alatt zajlott le.
Ezek szerint nem volt császármetszésed.
Szerencsére nem. Egy gyerekünk lett koraszülött, Lotti. Ő egy fertőzés miatt hat héttel korábban érkezett, és egyedül akkor merült fel a császármetszés gondolata. De az orvosom szerencsére kitartott a hüvelyi szülés mellett, pedig mindenki más már nyúlt a szikéért. Hála Istennek Lottival se lett semmi gond, nem okozott problémát, hogy korábban bújt ki, csak kisebb volt, mint a többiek.
Nem látszik rajtad, hogy már tíz terhességen és szülésen vagy túl. Nagyon csinos vagy.
Köszönöm. Bár azért a hasam már sose lesz lapos… Meg is kapom mindennap a kérdést: “Jól látom, hogy jön a következő baba?” Ilyenkor próbálom türtőztetni magam, és kedvesen mosolyogva közlöm, hogy nem.
És amúgy terveztek még újabb családtagot?
Dóri: Nyitottak vagyunk rá.
Márton: Jó lenne javítani a nemek arányán. Jelenleg 6:4 az állás a lányok javára.
Dóri: Szokták is mondani a fiúk, hogy még egy fiú ikerpár kellene.
Mozgalmas ünnepek, mozgalmas hétköznapok. Van segítségetek?
Dóri: Állandó, rendszeres segítségünk nincs. Marci szülei még dolgoznak, úgyhogy próbáljuk nem terhelni őket, de azért, ha bajban vagyunk, hozzájuk mindig fordulhatunk.
Márton: Főleg a szállításban tudnak segíteni, ha valakit el kell hozni, vinni valahonnan. De igyekszünk mindent önállóan megoldani. Nem szeretnénk azt a képet festeni magunkról, hogy nálunk minden flottul megy, mert kutya nehéz. Minden nap egy kihívás. A múlt héten valamelyik nap például mentem a lányokért az óvodába, de ott kiderült, hogy aznap nem is voltak bent, mert betegek lettek. Szóval elkövetünk bakikat. Megvan a napi rutin, de muszáj rugalmasnak lennünk, mert néha percről percre változnak a dolgok. Fél kilenckor aztán elcsendesedik a ház, és akkor feltöltjük egymást Dórival. Most már a nagylányunk, Gréti is tudja őrizni a kisebbek álmát, úgyhogy sokat sétálunk, ebben a hónapban többször részt vettünk közös esti programon is.
És ilyenkor sikerül a napi logisztikai megbeszéléseken túl komolyabb dolgokról is beszélni?
Dóri: A logisztikai megbeszéléseket napközben intézzük, ilyenkor már fontosabb, személyesebb dolgokról esik szó.
Márton: Sokan nem értik meg, hogy mennyire értékes a kettesben eltöltött idő. A kapcsolatért dolgozni kell, és mi minden este ahelyett, hogy tévét néznénk vagy interneteznénk, beszélgetünk egymással, egymás legjobb barátai vagyunk. Ez segített abban, hogy a mai napig hűségesek tudtunk maradni egymáshoz minden nehézség ellenére. A házasságunk a legnagyobb kincsünk. Ez egy tudatos döntés az életünkben, amit a gyerekek is tiszteletben tartanak.
A gyerekekkel is sikerül külön-külön időt tölteni?
Dóri: Igyekszünk. Ha érzem, hogy valamelyiknek szüksége van rám, akkor elviszem magammal vásárolni, és közben beszélgetünk. Idén hitoktatás keretei között tanítom három gyerekünket az iskolában, és az is egy jó lehetőség a kettesben eltöltött időre. A kisebbeknek még kevésbé van igényük erre, a kislányok például azt szeretik, ha együtt csinálunk valamit, csak mi, csajok. Sőt, ha Gréta foglalkozik velük, az felér anyával! Lehet, hogy nekünk egy gyerekre kevesebb időnk jut, de ők egymásnak is nagyon sokat adnak. Figyelemben, szeretetben. Annyira jó látni, amikor reggel lejönnek, és a nagyfiúk ölelgetik a kislányokat. Nem hiszem, hogy egy kisebb családban több szeretetet kapnának a gyerekek.
Márton: Én azt látom, hogy a közösségi programok is nagyon fontosak, így próbálunk minél több ilyenben is részt venni, bár nem egyszerű ekkora létszámmal. Vasárnap 10-től 1-ig gyülekezetben vagyunk, amit a gyerekek is nagyon szeretnek, mert szuper programok vannak nekik. Idén elkezdtünk túrázni is, 3-4 alkalommal már voltunk.
Dóri: El is kezdett fájni a hátunk…
Márton: Gordont Dóri cipeli, az eggyel nagyobbat én, a hároméves pedig már egyedül megy, pedig 10 kilométeres távokról beszélünk. Nyáron több napos túrán voltunk, csúsztunk-másztunk. Néha úgy gondolom, nem vagyunk teljesen normálisak, hogy ezt bevállaljuk, de nekünk ez kell.
Nincs néha elegetek az egészből?
Márton: Mi szeretjük az életünket. Tudjuk, hogy nem mindenki akarja ezt. Nem is mindenki tudná csinálni, de nekünk jó így. Persze van az a pont, amikor csak ülünk és nevetünk az egészen, mert eluralkodik a káosz. Az egyik biciklizik, a másik motorozik, a harmadik tanulni próbál, a negyedik hozza a hegedűjét, hogy hallgassuk meg, mit tanult ma, az ötödik fent zongorázik és így tovább.
Dóri: Mi bírjuk a káoszt. Viszont a veszekedést, az engedetlenséget, a tiszteletlenséget nem toleráljuk. Ez tudja kiverni nálunk a biztosítékot. Én sem vagyok mindig nyugodt, de szerintem normális, ha az ember néha elveszíti a türelmét. Viszont ez nem a gyerekek számától függ!
Márton: Hoztunk rossz döntéseket is, de a házasságunk és a gyerekeink nem ezek közé tartoznak. A vállalkozásban előfordult, és ennek sokszor hosszútávú következményei is voltak, de igyekszünk a hibákból tanulni. Sokszor kerültünk nehéz helyzetbe, de mindig megtaláltuk a kiutat.
Dóri: A gyereknevelésben is hibázunk. Ki nem? De azért reméljük, hogy ordas nagy hibákat nem követünk el.
Márton: Óriási értékválság van a világban. A pénz irányít mindent, az emberi kapcsolatok pedig a háttérbe szorulnak. Mi másképp gondolkodunk, és ezt adjuk át a gyerekeinknek is. Nem érdekelnek a csillogó dolgok, az új kütyük, az a lényeg, hogy biztos hátteret tudjunk adni nekik.
Minden gyerekünk egy külön kincs, és azon vagyunk, hogy ki tudják hozni magukból a bennük rejlő csodát. Mindegyikükben tudunk gyönyörködni. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen sok gyermeket nevelhetünk.
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
