Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Medvetalpfű

Aközönséges medvetalp (Heracleum sphondylium), melyet fehérvirágú medvetalpnak, illetve röviden medvetalpnak is neveznek[1], a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó lágy szárú növényfaj. Európában őshonos, Magyarországon viszonylag ritka. Nyirkos réteken, erdőszéleken, magaskórós társulásokban fordul elő.

Jellemzői

0,5–2 méter magasra megnövő évelő növény. Igen alakgazdag faj. Szára szőrös, mélyen barázdált. Szórt, sötétzöld, általában szárnyas levelei felfújt hüvelyű nyéllel csatlakoznak a szárhoz, a levélkék szabálytalanul fogazottak, karéjosak, fűrészelt szélűek. Június–október között virágzik. Piszkosfehér, kellemetlen szagú ernyős virágzata 7–25 sugarú, a gallér gyakran hiányzik, számos gallérkalevél látható. Termései 6–10 mm hosszúságú, lapos és kopasz ikerlependékek.

Gyógyhatása

A kifejlett növény friss nedvei némely alfaj leveleinek furokumarin-tartalma miatt bőrgyulladást okozhatnak. A népi gyógyászat egykor köhögés, megfázás, fekélyek, emésztési panaszok ellen alkalmazta. A homeopátia a faggyúmirigy-túlműködés ellen adja.  Hasmenés, bélhurut, emésztési zavarok ellen is jó.