Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Fűz

A fűz vagy fűzfa (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) család névadó nemzetsége. Mintegy hatszáz faja főképp a Föld északi féltekéjén honos, közülük több a Kárpát-medencében is él.

Elterjedése, élőhelye

Szinte mindenütt megtalálható az északi flórabirodalom csapadékosabb vidékein. Néhány faj a száraz klímához is alkalmazkodott, de ezek szinte egytől egyig bokor termetűek. Magyarországon mintegy huszonhárom fajuk honos.

A nemzetség evolúciósan kevéssé stabilizálódott: a fajok gyakran hibridizálnak, ezért elkülönítésük sokszor nehéz. Több változatot mesterségesen, keresztezéssel hoztak létre.

Megjelenése, jellemzői

Fás szárú, cserje- vagy fa termetű, lombhullató, kétlaki évelő növény. A sok fajnak számos közös tulajdonsága van. A fa alakú füzek előbb karógyökeret növesztenek, majd az ebből dúsan elágazó oldalgyökerek rendszerét. A cserje alakú füzek gyökérzete kezdettől nagyon szerteágazó. A gyökérzet jellegét mindig erősen befolyásolják a talaj tulajdonságai.

Kérge eleinte sima zöld vagy vöröseszöld, később – különösen az alsó néhány méteren – mély, hosszanti barázdákkal felrepedezik.

Szórt állású rügyei a legtöbbször hosszúkásak, keskenyek, ághoz simulóak, kopaszok, fénylők vagy finoman molyhosak. A legtöbb faj hajtásai hosszúak, vékonyak, hajlékonyak, sárgás- vagy vöröseszöldek, gyakran lecsüngők. A porzós füzérek néhány kisebb lomblevél felett a rövid oldalhajtások csúcsán fejlődnek, hosszúságuk általában nem haladja meg az 5 cm-t. A mindössze két porzóból álló porzós virágok a füzérben rövid, kanalas murvalevelek tövében ülnek. A termős füzérek a porzósakhoz hasonló hosszúságúak, a termős virágok mindössze egy hosszú, kúpos termőből állnak, melynek csúcsán jól látható a két karéjú bibe. A virágok murvalevelei zöldes fehérek, csak a tövükön szőrösek, a porzós és a termős virágban egyaránt vannak nektármirigyek. A fűzfák termése két kopáccsal nyíló tok, melyből a repítő szőrös magvak nyár elején messzire szállnak a széllel.

Leveleinek nyele általában rövid, a lemezek keskenyek, hosszúkásak, lándzsásak, vagy tojásdadok, esetleg apró kerekdedek. A szélük finoman fűrészelt, esetleg ép és hullámosak.

Az ép szélű murvalevelek hónaljában növő, egyivarú virágai nagyon egyszerűek: a virágtakaró hiányzik, a porzós virágokban kevés porzó van, a termős virágokban egyetlen termő. Bár a köznyelvben a fűzfák virágzatát barkának nevezik, virágzatuk felálló, ezért helyesen füzér, megporzásukat pedig nem a szél, hanem a rovarok végzik. A virágok tövében nektárt termel. A nőivarú virágok fehérek vagy zöldek, a porzós fűzérek sárgák, esetleg pirosak.

Termése sokmagvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A magvak alig 1 mm hosszúak, zöldesbarnák.

Felhasználása

A fűz fája szórt likacsú, színes gesztű, könnyű, lágy, jól faragható. Szíjácsa sárgásfehér, gesztje vörösesbarna. A fa puha és nincsenek benne tartósító anyagok – csersav, gyanta, viasz stb., ezért leginkább faragványokat, háztartási eszközöket, gyufát, cellulózt és papírt készítenek belőle. Hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fonnak.

A kinin fölfedezése előtt a fűzfakéreg főzete volt a malária legjobb orvossága. A főzet gyulladásgátló, antiszeptikus, lázcsillapító, vérzéscsillapító hatású.

Gyógyhatása

Reuma, köszvény ellen, fájdalomcsillapító és lázcsökkentő, külsőleg aranyeres csomók és lábizzadás ellen.