Óvodától az érettségiig szoronghatnak a gyerekek

Óvodától az érettségiig szoronghatnak a gyerekek

Hogy nehéz-e a családi környezetből óvodába menni, onnan alsót kezdeni, gimissé válni, majd végül főiskolásnak, egyetemistának lenni? Gyermeke, kamasza válogatja, de minden bizonnyal lesznek nehezebb periódusok, könnyen elképzelhető, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt előre elképzeljük.

2019.09.19

Bölcsőde, óvoda – közösségbe kerül a gyerek

Valószínűleg az óvoda lesz az első hely, ahol anya nélkül telik a nap, és rengeteg hasonló korú gyerek osztozik a gondozók, az óvónő és a dadusok figyelmén. Sokaknak (mint az akkor 3 éves lányomnak) zökkenőmentes lehet a beszoktatás, másoknál sírás, tiltakozás jellemzi az első heteket. Előfordulhat, hogy az új élmények, környezet és stressz hatására a gyermek otthon is megváltozik: “megbolondul”, szófogadatlan lesz, nehezen alszik el este, éjjel felriad, visszaesik a szobatisztaságban, vagy épp visszatartja a székletét.

Óvodától az érettségiig szoronghatnak a gyerekek

- A legfontosabb az, hogy érett legyen a gyermek a változásra, és erre a váltásra a szülőnek is fel kell készülnie. A szülői félelmeket, a szorongást ugyanis átveszik a gyerekek. Mindenki másképp fejlődik, van, aki előbb vágyik a közösségre, és korábban képes elszakadni az anyától. Az én lányom kétévesen már rám unt és boldog bölcsis lett – meséli dr. Szamosiné Nagy Sára gyógypedagógus a Patika Tükörnek. – Mások esetleg fokozatosan, apróbb lépésekben távolodnak tőlünk, úgy érzik magukat biztonságban, távol az otthontól. Fontos, hogy erre tekintettel legyünk, és gyerekünk igénye szerint történjen a leválás, abban a tempóban, ami neki jó. A bölcsődék, óvodák általában segítenek ebben. Előfordulhat azonban, hogy hosszabb idő alatt, kisebb lépésekkel haladva sem megy a beilleszkedés: ekkor - ha lehetséges - maradjon a szülőkkel még a gyermek! De akár az is előfordulhat, hogy „csak” az adott dadussal, óvó nénivel stb. nem „kapcsolódik” jól a gyermek. Ilyenkor szokott előfordulni a bepisilés, a TIC, viselkedésbeli problémák megjelenése, stb. Ebben az esetben mindenképp szakemberhez kell fordulni - és intézményt is érdemes váltani! – tette hozzá a gyógypedagógus.

A játék véget ért!

Ön szívesen dolgozna olyan helyen, ahol a főnök nem csupán azt írná elő, hogy mit kell tennie és hogyan, de percre pontosan azt is, hogy mikor? Normálisnak tartaná, hogy nem állhat fel, nem mehet egy pohár vízért vagy pisilni, csak ha a főnök engedi, és nem hozhatna önálló döntéseket? Kellemes érzés lenne, ha az elvégzett feladatokat a főnök aprólékosan értékelné, és még össze is hasonlítaná a kollégái teljesítményével? Az az igazság, hogy a gyerekeink általában ezt élik meg, amikor az óvodából iskolába mennek! Hirtelen minden nagyon szabályozott lesz, és rengeteg korlátot állítanak fel, amelyeket mind be kell tartani. Mindezt a nap olyan hosszú részében, ami – arányosítva – lefedi egy felnőtt munkaidejét.

Nem csoda tehát, ha a kezdeti lelkesedést felváltja valami más. Unalom, utálat, kétségbeesés, szorongás.
- Nagyon fontos, hogy éretten kerüljenek az iskolába, a korai beiskolázás végig kíséri az egész iskolai karriert. Melegágya a részképesség nehézségeknek is. Előfordulhat, hogy légüres térben mozog a gyerek. Ezért szorong. Hasfájás, fejfájás, körömrágás, tiltakozás, súlyosabb esetben egyéb pszichés tünetek, TIC, bepisilés jeleznek – sorolja a nála is megforduló eseteket dr. Szamosiné Nagy Sára gyógypedagógus. – A szülők a pedagógiai szakszolgálathoz, a nevelési tanácsadó részleghez fordulhatnak, ők a kerületi intézményeket, pedagógusokat is ismerik. Pszichoterápiát nyújtanak, illetve a tanulási nehézségekkel is foglalkoznak. Fontos lenne, hogy idejekorán lépjenek a szülők, minél hamarabb kap a gyermek segítséget, annál jobb!

Óvodától az érettségiig szoronghatnak a gyerekek

Otthon is kiderülhet játék közben, ha valami megviseli a gyereket. Ha van rá fogadókészség, játsszuk el a gyerekünkkel, hogy iskolában vagyunk, de most legyen ő tanár néni vagy tanár bácsi, mi pedig a diák. Adjon feladatoka, amiket mi oldjunk meg, számoljunk, írjunk, kérjük, hogy ellenőrizze, javítsa ki, mondjuk fel a verset… így a gyerekünk is gyakorol észrevétlenül, és emellett a szófordulatok, a gesztusok, a használt utasítások gyakran visszaadják azt a hangulatot, hogy mi zajlik a tanórákon. A játékkal a gyermekünk ki tudja adni magából a feszültségeket, és ha kedves humorral reagálunk, akkor az oldhatja a szorongását.

Az alsósok nagy részének az iskola olyan, mintha vége lenne a gyerekkoruknak: „anya, apa és a tanító néni is azt várja el, hogy nagyon ügyes legyek, nem okozhatok csalódást!” Megjelenik tehát a teljesítménykényszer és az ezzel járó stressz. Ezek pedig magatartási problémákhoz is vezethetnek.
Egyik közülük a zaklatás.

Segítség, bántják a gyerekem!

Az iskolai bántalmazás/zaklatás (bullying) mindig is létezett. Bárkit kiemelhet a közösség áldozatnak, nem kell ehhez csúnyának vagy ügyetlennek, esetleg szegényebbnek lenni. Akár a tehetséges gyerek is szenvedő alanyává válhat, mivel kiemelkedik a többiek közül, és ez zavarja a többieket. Míg pár évesen általában nyílt bántalmazásban nyilvánul meg mindez (csúfolódnak, verekednek), idősebb korban kifinomultabb módszerekkel, például „beszólogatással”, gonosz pletykák terjesztésével kínozzák a kiszemelt gyereket. Sokan otthon sem merik elmondani, hogy mi történik bent, szégyellik, hogy tehetetlenek.

- Ha jó a szülő-gyerek viszony, akkor észrevesszük, hogy valami megváltozik. A pedagógus szerepe nagyon fontos ebben az esetben, neki kell érzékenynek lenni erre, és neki kezelni is kell a dolgot – hívja fel a figyelmet dr. Szamosiné Nagy Sára. - Érzékenyítő játékok, technikák vannak már erre. Az áldozatok részéről sem a tűrés, sem a visszavágás nem segít sajnos - egyébként általában tűrnek az érintettek, visszavágni nem tudnak, ezért is áldozatok. Biztosítsuk a gyermekünket a megértésünkről, a támogatásunkról, próbáljunk meg együtt megoldást találni, kérjünk segítséget az osztályfőnöktől, akár az iskolapszichológustól is.

A zaklatás jellemző tünetei:

  • Látszólag ok nélkül van fejfájása, hasfájása és hasonló egészségügyi panaszai
  • Alvásproblémái leszek
  • Sérülések vannak a testén
  • Étvágytalan lesz vagy épp túl sokat kezd enni
  • A gyerek nem akar iskolába menni
  • Erőszakossá válik az iskolán kívül
  • Önértékelési problémái lesznek
  • Bántja (például vagdossa) magát


Kamaszként a 6 vagy 4 osztályos gimnázium/szakiskola elkezdése okozhat kisebb-nagyobb félelmeket, nehézséget a gyerekeknek. A középiskolában gyakran életbevágó, sorsfordító eseményként tekintenek az érettségire, nyelvvizsgára – ami részben igaz is, de a teljesítménykényszer rendkívül erős. Mindez az elalvás, a pihenés rovására is mehet, pedig az alvás a tanulás része: az információ ugyanis alvás közben rögzül.

Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a kamaszt egészen más jellegű kérdések is foglalkoztatják: most kell „kitalálnia önmagát”, próbálgatja az önállóságot úgy, hogy minket kirekeszt az életéből, de közben még elvárja a teljes ellátást és anyagi támogatást is. Egyre gyakoribbá válik az otthoni konfliktus.

Óvodától az érettségiig szoronghatnak a gyerekek

- Bár sokan azt mondják, a kamasz már nem nevelhető, szerintem kellő empátia, türelem, humor, szeretet segítségével még sok mindenben lehet változást elérni! Itt is a lényeg, hogy a gyerekünk a neki legmegfelelőbb helyen legyen, megfelelő elvárásokkal találkozzon. Nem a szülői vágyakat kell számon kérni a gyereken! A gyerek nem a mi – esetleg elmulasztott – esélyeinket fogja beteljesíteni! A teljesítményszorongás tönkreteszi a kamaszt, és bizony előfordulhat a depresszió is - ilyenkor pszichológus, pszichiáter segítségét kell kérni.

Nagyon nehéz elfogadni, hogy nem élhetjük helyette az életét. Nem hozhatunk helyette döntést még akkor sem, ha jobban döntenénk, mint ő. A kamaszok már a maguk urai akarnak lenni, és engednünk kell, hogy akár hibázzanak is. Ha kisgyermekkorban jó alapokat tettünk le, általános iskolában elég támogatást, szeretet és elfogadást nyújtottunk, ha állítottunk fel szabályokat, de nem tiltunk meg mindent, akkor a kamasz nem fog elviselhetetlen pofont kapni az élettől. El fog esni többször, mint ahogy mi is „estünk pofára” párszor, mire felnőttünk, ám mégis élünk, mégis itt vagyunk. Bízzunk a gyermekünkben, legalábbis akkor, ha ezt a bizalmat kiérdemelte.

Nem könnyíti meg a szülők dolgát, hogy elképesztően sokat változott a világ az ő gyermekkoruk óta, hogy a digitális világ miatt más problémák, más megoldások vannak most, mint 20-30 éve. És azt az érzést sem könnyű kiverni a fejünkből, hogy a gyerekünk ugyanolyan szorgalmas, okos, rendszerető, olvasott lesz, mint mi. Nem olyan lesz - más lesz, ő egy másik ember. Látszódik tehát, hogy amikor a gyerek iskolába jár – bármilyen életkorban – a szülőnek is bőven van mit tanulnia. Magáról.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek