A meséknek nagyon fontos szerepe van az emberek életében. Legyen szó kisgyermekről, vagy felnőttről, a mese meghatározó tényező. Nemcsak megtanít dolgokra, de terápiás céllal is alkalmazzák őket. Mi a mesélés, mesék célja?

Elsősorban, és ezt emelném ki leginkább, felgyorsult világunk elleni védekezés egyik legjobb eszköze. A mesélés alatt lehetőségünk nyílik arra, hogy összebújhassunk gyermekünkkel, és ezek a félórák, csak a mieink legyenek, intim, meghitt pillanatokat éljünk át.

Másodsorban a televízió, videójátékok, világában fontos, hogy a mesék ne kerüljenek háttérbe, hiszen ezeken keresztül fejlődik a gyermek fantáziája, problémamegoldó képessége.

Mikor kezdjünk el mesélni?

Vannak anyukák, akik azt mondják, hogy még nem mesélnek a gyermeknek, mert úgysem értik. Én ezzel nem értek egyet. Lehet, hogy nem kapunk olyan visszajelzéseket, amiket mi úgy értelmezünk, hogy érti a mesét, de ez nem azt jelenti, hogy valóban nincs hatással rá. Véleményem szerint már csecsemőkorban, az első pillanattól kezdve mesélhetünk, mindig a gyermek életkorának megfelelő mese kiválasztásával.

A mesékkel – akármennyire pici gyermekről van szó – egy szertartást tudnunk kialakítani, ami segít például az esti elalvásnál. Esténként persze érdemes olyan mesét választani, ami nem „pörgeti” fel a gyermeket. Ha ezt a rituálét bevezetjük, pl. vacsora, fürdés, mese, alvás, és következetesen betartjuk, az a gyermeknek biztonságérzetet ad, tudja, hogy melyik lépés után mi következik, és nem fog hisztizni, hogy még nem akar aludni.

Milyen mesekönyvet válasszunk?

Egyes pszichológusok szerint mindig olyan könyvet kell választanunk, amiben nincs kép, vagy ha van, a gyermek azt ne lássa, mert csak így fejlődik a fantáziája. Ebben van igazság, de van más szempont is, nem mindegy, hogy mennyi idős a gyermek és mi a célunk.

Az első „mesekönyvek” célja magának a könyvnek a megszerettetése, emellett pedig a szókincsfejlesztés. Nem véletlen, hogy a bébikönyvek kemény laposak, először csak egy-egy képet ábrázolnak szöveg nélkül.

Ezután következik kicsit összetettebb kép, rövid szöveggel. És ahogy haladunk, egyre inkább háttérbe szorul a kép és előtérbe kerül a szöveg. Így lassan valóban eljutunk oda, hogy csak a szövegre figyel a gyermek, és kialakul a saját belső képi világa.

Itt szeretném megemlíteni azt a nagyon fontos dolgot, hogy ha egy könyv létezik filmváltozatban is, vagy megnéznénk színdarabban, akkor előtte mindenképpen olvassuk el (vagy olvassa el) a gyermeknek a történetet, hogy saját belső képe, elképzelése legyen róla, a film által ne egy kész sémát kapjon először.

Ha azonban kifejezetten a szókincsfejlesztés a cél, válasszuk az úgynevezett böngésző könyveket. Ezeknek ma már rengeteg változata van. Ezekben még az is nagyon jó, hogy lehetőséget kapunk az önálló, saját mese alkotására mi, felnőttek is, illetve a gyermekek is.

Modern vagy klasszikus mese?

Pedagógusi és szülői véleményem is az, hogy mind a kettőből ízelítőt kell adnunk gyermekünknek. Fontos, hogy ismerjék meg a klasszikus műmeséket, a népmeséket, ugyanannak a mesének, különböző népeknél élő változatát, illetve a modern meséket is. A klasszikus mesék felépítése az, hogy van benne minig egy jó, egy rossz, egy konfliktus, és a végén a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését. Ez segít a gyermeknek a mindennapi konfliktusait elrendezni magában.

Emellett remek kortárs, fiatal meseírók fantasztikus műveit vehetjük a kezünkbe, melyekben a felsorolt meseelemek szintén megjelennek, de vagy egy egészen új mesében, vagy egyszerűen egy teljesen hétköznapi történet elmesélésében. Ez utóbbit nagyon szeretik a gyermekek, mert könnyen azonosulnak vele, látják, hogy ami velük megtörténik, az mással is megtörténhet, nem egyedi az esetük, problémájuk.

Olyan problémákat is feldolgoznak, mint a másság (kövér, csúnya stb.), amik akár egy közösség formálására is alkalmasak. Ezért javaslom, hogy a klasszikus mesék mellett, bátran nyúljunk kortárs mesékhez is.