„Ti nem szeretnétek kisbabát? Mire vártok?” – hangzik el gyakran a kérdés, nem is sejtve, milyen sebeket téphetnek fel egy gyermektelen párnál. A sikertelen családalapítás mögött gyakran egészségügyi probléma húzódik, az ilyen jellegű kérdések azonban erősíthetik az önhibáztatás és a kiszolgáltatottság érzését. A Ragaszkodj hozzá! program 2023 januárjában végzett, nem reprezentatív kutatása1 arra kereste a választ, hogy mennyire vagyunk tudatosak a családtervezésben, illetve milyen lelki háttér övezi a babatervezést és babavárást. A kérdőívre érkezett válaszokat Soltész Krisztina klinikai szakpszichológus segítségével értékeltük.

Talán még mindig úgy él a köztudatban, hogy a gyermekvállalásról a nő dönt egy kapcsolatban. A kutatásunk alapján azt láthatjuk, hogy ez ma már nem igaz. A babát tervező párok tagjai legtöbb esetben egy időben érezték, hogy gyermeket szeretnének (71 százalék). De azt a döntést is közösen hozták meg, ha egyáltalán, vagy még nem szeretnének babát (16,5 százalék).

Mi állhat a gyermektelenség hátterében?

A válaszok alapján egészségügyi problémák (6,1 %), de egyéb tényezők, mint például anyagi biztonság hiánya, vagy a karrier is befolyásolhatja a gyermekvállalással kapcsolatos döntést. A nem kívánt terhesség elleni védekezésben a kitöltők 53,7 százaléka a hormonális eszközöket tekinti a leghatékonyabbnak, 29,9 százalékuk pedig az óvszerben bízik leginkább. A hormonmentes eszközök mellett a válaszadók 12,2 százaléka tette le a voksát, és még mindig vannak, akik szerint a megszakításos együttlét (2,2 százalék) és a naptármódszer (2 százalék) a leghatékonyabb megoldás.

Egyre többen tudjuk, hogy mikor és kitől kérjünk segítséget

A termékenységi ablak a peteérést megelőzően csupán 5 napon át van nyitva, ilyenkor a legnagyobb az esélye a teherbe esésnek. Ezt a kérdést a válaszadók nagy része (90,2 százalék) jól tudta. A kitöltők 39 százaléka szerint 6-12 hónapra van szükség ahhoz, hogy eredményes legyen a fogantatás, 21 százazék azonban úgy véli, 1-2 év is eltelhet a pozitív terhességi tesztig.

A szakorvosok szerint, ha nem jön össze a baba, 35 éves kor alatt egy év, 35 év felett fél év sikertelen próbálkozás után javasolt a meddőségi szakember felkeresése. A válaszadók szülész-nőgyógyásztól és/vagy andrológustól (74,7 százazék), meddőségi specialistától (30,6 százazék) vagy pszichológustól (8,9 százazék) kérne segítséget 1 év sikertelenség után.

„Meddőség esetén a testi, szervi panaszok kezelése mellett a lelki oldallal is foglalkoznunk kell. A diagnózis által kiváltott bizonytalanság, az érzelmi hullámvasút és a veszteségek okozta krónikus stressz pszichés hanyatlást is okozhat, amit nagyon fontos, hogy időben megelőzzünk Ezért már a folyamat elején érdemes olyan szakembertől segítséget kérni, akinek ez a szakterülete. Ugyanis, ha halogatjuk a pszichés problémák kezelését, később olyan hosszabb, feltáró terápiára, vagy gyógyszerekre, például antidepresszánsra is szükség lehet, amelyek késleltethetik a beavatkozásokat” – mondta Soltész Krisztina.

A sikertelenség, de akár a siker is megterhelő lehet lelkileg

A hónapokig tartó eredménytelen próbálkozás lelkileg is megviseli a párokat. A kitöltők 66 százaléka szerint a tehetetlenség érzése és az önhibáztatás (szintén 66 százalék), 62,7 százalék szerint pedig a türelmetlenség okozza a legnagyobb problémát, 18,8 százalékuknál pedig a kiszolgáltatottság érzése a legerősebb.

„Azok, akiknek nem, vagy csak nehezen lehet kisbabájuk, gyakran önmagukat vádolják, kerülik azokat a helyzeteket, ahol kisbaba van. Úgy érezhetik, hogy megrekedtek, ugyanis ők ezen a területen szeretnének előre haladni. Fontos tudniuk azonban, hogy ez a helyzetből adódik és nem önmagukból, így nem szabad hibáztatni magunkat emiatt az érzés miatt” – tette hozzá Soltész Krisztina.

A sikertelenség mellett azonban a pozitív teszt is kiválthat negatív érzéseket. Az új élethelyzet szorongást (40,7 százalék) és kétségbeesést (24,8 százalék) hoz a leendő szülők életébe. A válaszadók 39 százaléka tart attól, ha megérkezik a kisbaba, kevesebb idejük lesz magukra, egymásra, a hobbijukra.

„Teljesen normális és elég gyakori érzés, ha a pozitív teszt ellenére nem azt a feltörő örömöt érezzük, amit gondoltunk, hogy érezni fogunk, vagy ami úgymond elvárt lenne. Addig, amíg nincs, a hiányt érezzük, vágyakozunk a baba iránt. Amint azonban sikerrel járunk, már a nehézségeket is látjuk, azt, hogy milyen változásokkal fog járni az új élethelyzet. Sokak – főként azok, akik korábban veszteséget is megéltek, vagy akiknek nehezebben, vagy mesterséges módon jött össze a fogantatás – szorongóbbak lehetnek, aggódnak, hogy minden rendben legyen” – mondta a klinikai szakpszichológus.

Mit ne kérdezzünk?

A válaszadók a „mit ne kérdezzünk” kérdésre többek között az alábbiakat írták: Miért nincs még baba? - Azért terveztek vállalni? - Melyikőtökkel van a probléma? - Hogyhogy még nincs? - Ugye már rajta vagytok a dolgon? - Mikor szeretnél már gyereket? - Ti nem szeretnétek kisbabát? - Vagy nektek nem sikerül?

„Ezek a kérdések vagy megjegyzések, amit gyakran kapnak a párok, egyrészt áldozathibáztatók, másrészt bagatellizálóak. Nagyon fontos, hogy a család, barátok vagy kollégák megértsék, ez egy intim téma, nem vagyunk kötelesek válaszolni. Jogunk van ehhez, és emiatt nem szabad magunkat rosszul érezni! Megoldás lehet az is, ha felvértezük magunkat „hazugságokkal”, mint például, hogy most nem aktuális a babakérdés. Válasszuk azt a megoldást, ami nekünk a legkényelmesebb, de fontos tudni, hogy bárhogy is döntünk, nem kell igazat mondanunk, vagy egyáltalán válaszolnunk” – javasolta Soltész Krisztina.

Természetesen arról is fontos beszélnünk, hogy miként közeledhetünk családtagként, barátként a babára vágyó párokhoz. Soltész Krisztina szerint nagyon fontos, hogy éreztessük, fontosak a számunkra, mindenben számíthatnak ránk, itt vagyunk, ha valamire szükségük lenne. Megkérdezhetjük, hogy miben tudunk segíteni, szükségük van-e plusz információra. Ne azt mondjuk, hogy minden rendben lesz, mert az bagatellizálható lehet. Inkább támogassuk őket abban, hogy jó helyen vannak és minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy sikerrel járjanak.

Elhízás, endometriózis, cukorbetegség – csak néhány, a fogantatást nehezítő tényezők közül
A párok ismerik azokat a faktorokat, amelyek akadályozhatják a teherbe esést. A stressz, az elhízás, dohányzás, a pajzsmirigy rendellenes működése, inzulin rezisztencia vagy a cukorbetegség a leggyakoribb okok között szerepeltek. Gyakorlatilag az összes válaszban szerepelt az endometriózis, a PCOS, a hüvelyi fertőzések és a mióma is. Volt olyan kitöltő, aki a hímivarsejtek csökkent számában látja a problémát, de az ivarszervek hiánya vagy deformitása, a progeszteron hiány, öröklött betegségek és a genetika is szerepeltek a felsorolásban.

Amire azonban a kitöltők egyike sem gondolt, az az életkor, pedig ez a faktor kulcsfontosságú, ha gyereket szeretnénk. A babavárásra a legideálisabb a 35 éves kor előtti időszak, ezért, ha boldog párkapcsolatban élünk, nem érdemes tovább halogatni a családalapítást.

„Társadalmi nyomást érezhetünk abból az irányból is, hogy mikor kezdünk bele a családalapításba. Gyermeket tartós, stabil párkapcsolatban szeretnénk vállalni, azonban a párkapcsolat egyre később jön el, ugyanis egyre nehezebben köteleződünk el. Ha valaki csak később találja meg a párját, az nem jelenti azt, hogy ne vállalhatna gyermeket. Fontos tudni azonban, hogy ha idősebbek vagyunk a várandósság idején, egyre több lehet a komplikáció, nagyobb lehet a kockázat, egyre több betegség – mint például magas vérnyomás vagy terhességi cukorbetegség – manifesztálódhat és több vizsgálatra lehet szükség” – mondta a szakember.

Mi(t) is tehetünk a sikeres fogantatásért?

A legtöbben úgy vélik, hogy a stressz csökkentése (77,1 százalék), az egészséges és változatos táplálkozás (68,5 százalék) és a rendszeres szexuális élet (51,1 százalék) járulhat hozzá a sikeres fogantatáshoz. A válaszadók szerint az életmódváltás (45 százalék), a megfelelő vitamin szedése (42,8 százalék) és az ovulációs naptár alkalmazása (35,9 százalék) is segíthet, ám a szakorvosi javaslatok betartása 34,3 százalékkal csupán a 7. helyen szerepel.

Kire számíthatunk a gyermeknevelésben?

A válaszadók nagy része (68,2 százalék) a családtagok tapasztalatait veszi figyelembe a gyermeknevelésben. A kitöltők nagy része (63,8 százalék) azonban csak magára számíthat, amely megnehezítheti az amúgy is izgalmakkal, változásokkal teli időszakot.