Kriston Andreát élmény hallgatni. Bárcsak minél több nő, sőt, kislány beszélgethetne vele arról, amit még soha nem kérdezett meg senkitől! A nőiségről, amely egyszerre feladat és felelősség... Ebben a sorozatban - mint egy puha beszélgetősarokban - mindezekről szó esik. Most azt jártuk körül, mit tehet egy anya azért, hogy minél jobban felkészítse kislányát a felnőtt szerelemre.

Szerintem egy mama akkor neveli jól a kislányát, ha már pici korától fogva érezteti, hogy vele bármiről lehet beszélni. Bármiről, tehát a fiúk és lányok közötti különbségről, a szülésről vagy akár a csúnya szavakról is. Ez azért is fontos, mert ezek a szavak többnyire a szexualitással kapcsolatosak. Ha a gyerek ezekre nem kérdezhet rá, nyilvánvalóvá válik, hogy a mögöttes témakör is tabu. A tabuk pedig könnyen "öröklődnek" egyik generációról a másikra!

Miről és hogyan érdemes beszélgetnünk a kislányunkkal?

Meséljünk neki például a "pisilyukról", a "kakilyukról", és mondjuk el, hogy a kettő között van egy harmadik is: a "babalyuk". Ne tiltsuk attól, hogy megérintse a testét, de tanítsuk meg rá, hogy hol és hogyan tegye ezt: tiszta kézzel és egyedül. Jó, ha nevén nevezzük ezt a testiséggel való ismerkedést, mondjuk, hívhatjuk "puncikázásnak". Szerintem az is jó, ha a fürdőszobában láthat minket meztelenül, ha megnézheti, hogy milyen egy felnőtt teste.

A szülést lehetőleg ne úgy jellemezzük, hogy ez a legnagyobb fájdalom az életben! Meséljük el a kislányunknak, hogy milyen jó volt őt megszülni, és hogy a szülés biztosan az ő életében is örömteli esemény lesz.

Összességében azt gondolom, hogy nem egy pironkodva levezetett felvilágosító órát kell tartanunk, inkább sok kicsi, a helyzethez illő utalásra van szükség.

Mi lesz kamaszkorban?

Ha ebben a bizalmas légkörben tudunk eljutni a kamaszkorig, az nagyon jó. Egy kamasz már a leválásra törekszik, és ez nem is baj. De tudnia kell, hogy még most is bármilyen kérdéssel vagy problémával fordulhat hozzánk! Ha egy gyerek nem mer kérdezni, az szerintem a szülő hibája.

Ne tévesszen meg bennünket az, hogy a gyerek nem beszél a szexualitásról. Jó, ha tudjuk, hogy minden kamaszt érdekel a szex, ne higgyük, hogy éppen a mi gyerekünk kivétel.

Kamaszkorban lassan "élesbe fordul" minden.

Igen, és ekkor különösen fontos, hogy mi mit mondunk, és hogyan viselkedünk. Kamaszkorban nagyon sok félelmet lehet elültetni a gyerekben, amelyek egész életére kihathatnak! "Nehogy teherbe ess!" "Vigyázz, minden fiú csak azt akarja!" "Ráérsz még a szexszel, nem olyan jó az!" "Én is rosszul tettem, hogy megbíztam a férfiakban!" Vég nélkül tudnám sorolni az ezekhez hasonló, tipikus szülői figyelmeztetéseket. Ha rajtakapjuk magunkat, hogy hasonló mondatok vannak a nyelvünkön, érdemes önvizsgálatot tartani: lehet, hogy a saját, szexhez való hozzáállásunkon is van mit javítani. Különös, hogyha erre éppen a kamasz lányunk döbbent rá, de soha nem késő változtatni.

Az apukák mit tehetnek azért, hogy egészséges önértékeléssel bíró nővé érjen a kislányuk?

Egy lány életében még hosszú ideig az apuka marad az első számú férfi, természetes, hogy vágyik az elismerésére. Fontosak a papa bókjai, akár még a csábítás terén is biztathatja a kislányt, persze mértékkel. Hasznos, ha az apuka a férfiak szemszögéből világítja meg a férfi-nő viszonyt, és elmeséli, szerinte milyen a jó nő, miről beszélgetnek a férfiak egymás között. Elmondhatja például, hogy bár sok férfi hajt a "könnyű" lányokra, nem belőlük lesznek azok a nők, akiket komoly társul választanak.

Nagyon fontos, hogy a kislányunkat megerősítsük abban, hogy soha ne adja fel az önbecsülését! Tisztelje önmagát annyira, hogy csak annak a fiúnak szerez örömet, aki neki is örömet szerez, és szereti őt. Lehet, hogy az iskolában az a trendi, aki minél több fiúval smacizik minél rövidebb idő alatt, vagy akinek mindig van barátja (az sem baj, ha mindig más). Hangsúlyozzuk: a minőség az első, nem a mennyiség.

Hol a saját intimitásunk határa? Mennyit mesélhetünk a lányuknak?

Azt és annyit meséljünk, amennyi jólesik és amennyi szükséges. Ő nem a legjobb barátnőnk és nem is a terapeutánk, akivel mindent jól kibeszélhetünk. Az a fontos, hogy "útjelző táblákat" próbáljunk kirakni neki: "erre érdemes menned, azt az ösvényt szerintem kerüld el"...

És ha a gyerekünk már nem akar mindenről beszámolni nekünk, fogadjuk el akkor is, ha ez fájdalmas. Az a fontos, hogy tudja: hozzánk továbbra is bármikor fordulhat.

Kriston Andrea és a KIT (Kriston Intim Torna) trénerei vállalják kamaszok oktatását, akár egy rendhagyó, beszélgetős "tanóra" keretein belül is.

www.intimtorna.hu