Gyermekbántalmazások

Gyermekbántalmazások

Ha meghalljuk ezt a szót, rögtön egy olyan gyermek jut az eszünkbe, akit a felnőttek fizikailag bántalmaznak. Pedig az „elkövető” lehet, hogy maga is gyermek, és a bántalmazás nemcsak fizikai lehet.

Azt gondoljuk, hogy amikor a gyerekek verekednek az iskolában, az természetes. Nyilván ez egy olyan jelenség, ami mindenhol megtalálható. Főleg a fiúk szeretik a hatalmi harcokat verekedéssel elintézni. Nem helyes, de sokszor nem is tudunk róla, vagy bizonyos családokban ez elfogadott. De hol van az a pont, amikor túlmennek a határon, és aggódnunk kell gyermekünkért?

Fiús anyukaként mindig azt gondoltam, nem kell, hogy a gyermekem magatartása mindig példás legyen. Ezt most is így gondolom. Kisebb-nagyobb csínytevések, az azzal járó jó magatartással még elfogadhatóak. Eddig bíztam benne, hogy a nevelésünk, és az értékrend, amit adtunk a gyermekünknek, megóvja Őt a helytelen viselkedéstől. A közösség azonban formáló erejű, és nem mindig jó irányba. Amellett, hogy sokszor, nem a helyes utat választotta, egyre inkább „áldozattá” vált.

Gyermekbántalmazások

Minden fiú közösségben van egy vezér, akihez a legtöbben szeretnének tartozni, és aki irányítja Őket. Nem mindig a legerősebb, legokosabb gyerek lesz az. Hogy ki legyen az, azt sokszor verekedéssel döntik el. Olyan értékrendet közvetítenek, amivel, sem mint szülő, sem mint ember nem tudok azonosulni. Erőszakkal érik el azt, amit szeretnének. Sokszor erre szintén erőszak a válasz. És pillanatok alatt azon kapjuk magunkat, hogy benne vagyunk egy körforgásba, aminek gyermekünk is részese.

Mit tehet a szülő ilyenkor?

A legfontosabb, hogy felismerje, egy egyszeri verekedésről van-e szó, vagy folyamatos bántalmazásról (ami lehet fizikai, vagy lelki) van-e szó. A gyermekünk bántalmazó, vagy bántalmazott? A legtöbb esetben a bántalmazott gyermek szülője ismeri fel a problémát. Azért nem a másik, mert sokszor a bántalmazó gyermek más szituációban (szülő-gyermek vagy nagyobb testvérrel való kapcsolatban) maga a bántalmazott. Ez utóbbi esetben az agresszió egy elfogadott problémamegoldás az adott közösségben.

Azt gondolom, hogy a fizikai erőszak ellen minden esetben fel kell lépni. nem szabad teret engedni neki, mert a gyerekek nem tudják, hol van a határ. A lelki terror alatt tartás ellen már nehezebb bármit is tenni, mert nehezebben bizonyítható. Mindkét esetben, mint szülők, azzal segíthetünk gyermekünknek, ha megpróbáljuk a helyes utat megmutatni nekik. Felhívni rá a figyelmet, hogy kerüljék el ezeket a gyerekeket, ha nem megy, szóljanak a pedagógusnak, otthon a szülőknek. Beszélgessenek róla, hogy mi lehet az oka, hogy a másik így viselkedik, miért nem jó, ha szintén erőszak a válasz erre a magatartásra.

Mi lehet az agresszió mögött?

Néhány példa:

  • valamilyen lelki trauma (válás, haláleset, bántalmazás, esetleg testvér születése) érte a gyermeket, aki a benne lévő feszültséget csak így tudja levezetni
  • a családon belüli erőszak megszokott, ilyenkor a bántalmazó gyermeknek fel sem tűnik, hogy ő is erőszakosan viselkedik
  • nagyobb testvérrel szemben másképpen nem tudja érvényesíteni az akaratát, ezt a viselkedést viszi be az osztályközösségbe is

Legtöbbször a gyengeséget mutató gyermekek lesznek az áldozatok, illetve azok, akiknek a viselkedése valamiben eltér az átlagtól. Nemegyszer a közösség szélén helyezkednek el ezek a gyermekek.

Gyermekbántalmazások

Komolyabb esetekben természetesen be kell vonni az osztályban tanító pedagógust, és a pszichológust is. Nagyon jó közösségformáló ereje van a drámajátékoknak, szituációs játékoknak. Ezekben az osztályokban érdemes több közös időt tölteni a konfliktuskezelésre, megelőzésre, beszélgetésre.

Úgy érzem, manapság keveset foglalkoznak a toleranciával, a másság elfogadásával. És itt nemcsak a más bőrszínre, vagy vallásra gondolok, hanem ennél sokkal egyszerűbb dolgokra, mint például, hogy nem minden gyermek él azonos anyagi körülmények között, vagy nem mindenkinek azonos az érdeklődési köre. Perifériára kerülhet egy okos gyermek is, pont az okossága miatt, vagy aki jobban szeret olvasni, mint az éppen divatos akciófilmet nézni. Szülőknek is, és pedagógusoknak is oda kell erre figyelni, hogy a „más” is lehet nagyon értékes.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek