Nyakunkon a kéz-láb-száj betegség, ami esetenként kellemetlenül gusztustalan tünetekkel jár, de aggodalomra nincs ok: rendkívül ritkák a szövődmények, és még ha elkapják is a felnőttek, ők sem kerülnek kórházba, járványról pedig túlzás lenne beszélni. Annak, hogy mostanában mégis egyre többen hallanak róla vagy észlelik magukon a tüneteket, két oka van: a Covid időszakának korlátozásai és a betegségtípus említett és könnyen beazonosítható gusztustalansága. Virológussal, gyerek- és háziorvossal jártuk körül a témát.

A már a nevében baljóslatú kéz-láb-száj betegség a kisgyerekes családok egyik aktuális mumusa, vannak olyan óvodai csoportok, amelyekben hólabdaként gurul végig a betegség a közösségen. Tényleg annyira vészes ez az inkább gyerekközösségekre jellemző vírus, amely az utóbbi időben a felnőttek körében is – jellemzően a kisgyermekes családokban, úgynevezett „hazavivős” vírusként – megjelent? Spoiler: nem, de időnként igencsak kellemetlen tüneteket okozhat.

Hogyan ismerhető fel?

Az általában 3-7 napig lappangó kéz-láb-száj betegség okozója leggyakrabban a Coxsackie-vírus A16-os típusa, amely a gyerekbénulást nem okozó enterovírusok csoportjába tartozik, de több másik enterovírustörzs is okozhatja, változó lefolyással. Trükkös betegség, mivel a kezdeti tünetek általánosak, a specifikusak pedig akár csak napokkal később jönnek elő. A betegség első jellemző tünetei a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) oldala szerint a következők:

• láz;
• torokfájás;
• étvágytalanság;
• levertség, bágyadtság;
• fejfájás;
• hasi fájdalom;
• hányinger, hányás.

Legtöbbször a fenti tünetek után jelennek meg a betegségre jellemző kiütések, amelyek idővel felhólyagosodnak, majd kifakadnak, és fekélyes sebekké alakulhatnak. A hólyagok elsősorban a kézen, a tenyéren, a lábon, a talpon jelennek meg, de gyakoriak a garatíven, a nyelven, az ínyen, a szájüreg belső részén is, ritkábbak a fenék és a nemi szervek környékén. A szájnyálkahártyán, a nyelven megjelenő sebek fájdalmasak lehetnek, ez nyelési nehézséget, nyálcsorgást is okozhat.

Bár mindezek nem hangoznak túl jól, aggodalomra már csak azért sincs ok, mert teljesen természetes és általános az enterovírusok szezonális terjedése, főleg nyáron és ősszel, de az idén télre sem fulladtak ki. Havasi Katalin, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke és praktizáló gyermekorvos minden évben több őszi és tavaszi megbetegedést tapasztal – és ez nem csak a Coxsackie-vírus A16-os típusára, más vírusokra is jellemző. A kéz-láb-száj megbetegedést okozó vírus szerinte azért tűnik ki a többi közül, mert a feltűnő és nagyon jellegzetes tünetcsoport miatt könnyű beazonosítani. A tünetek gyerekeknél jellemzően súlyosabbak, de az esetek 90 százaléka tünetmentes vagy csak enyhe tünetek jellemzik.

Most látványos a jelenléte

A megbetegedést okozó vírus nagyon ragályos és ellenálló – ilyen szempontból furcsa, hogy egészen az utóbbi időkig alig lehetett hallani róla, pedig Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem kutatója szerint szakirodalmi adatok már az ötvenes évek óta fellelhetők. Annak, hogy miért pont mostanában került be a közbeszédbe, az az oka, hogy ebben az időszakban többen kapták el ezt a betegséget.

Megkérdeztük az NNK-t, pontosan mennyien, ám mivel járványügyi szempontból nem tartozik a jelentésre kötelezett fertőző betegségek közé, így nincsenek erről adatok. „Erre az egy betegségre vonatkozóan adatgyűjtés jelenleg nem történik” – írták kérdésünkre, de hozzátették, hogy a járványügyi rendelet értelmében ha nagyon megugrana a megbetegedések száma, arról tudniuk kellene: „Halmozódás esetén a háziorvosok jelentései alapján a Kormányhivatalok tájékoztatják az országos tisztifőorvost a járványosan előforduló fertőző betegségekről. Az ún. kéz-láb-száj betegség halmozódásáról az országos tisztifőorvoshoz ezidáig nem érkezett jelentés.”

Havasi Katalin is azt látja, hogy a jelenleg tapasztaltnál valóban kevesebb megbetegedés szokott ugyan előfordulni, de nem lehet beszélni kéz-láb-száj járványról:

„Messze nincs az, hogy a praxishoz tartozó gyermekek fele otthon lenne, de tény, hogy most látványos a vírus jelenléte.”

Azt, hogy az elmúlt hónapokban többen találkoztak vele, minden általunk megkérdezett szakember a Covid időszakával hozza összefüggésbe, amely megzavarta az úgynevezett közösségi vírusok terjedését: a maszkviselés és a távolságtartás miatt köztudottan ellustult az immunrendszer.

„Az elmúlt két év specialitását a lezárások mellékhatásaként lehet leginkább értelmezni. Több tudományos adat is erre utal, a 2020-as lezárások idején, azokban az országokban, amelyekben kiterjedt monitorozó rendszerek vannak (tehát nem csupán a kórházi kezelést igénylő neurológiai komplikációkkal járó megbetegedéseket regisztrálják), a lezárások idején egészen minimális aktivitása volt megfigyelhető ezeknek a vírusoknak. A következő években pedig intenzívebb visszatérés volt megfigyelhető, nagyon hasonlóan a légúti respiratorikus szinciciális vírus (RSV) esetében tapasztaltakhoz – vázolja az okokat Kemenesi Gábor. – Az üresjáratú évben, tehát a minimális terjedést mutató 2020-as évben kihagyott immunstimuláció vezethetett a későbbi időszakban egy fogékonyabb populáció kialakulásához és a vírusok nagyobb térnyeréséhez. Magyarországon talán épp az idei év a vírus vagy vírusok nagy visszatérésének ideje.”

A gyerekorvos szavaival: „A lezárások miatt kevésbé terjedtek a vírusok, és emiatt több az olyan gyerek, aki eddig nem találkozott ezzel a vírussal, főleg a bölcsődés-óvodás korosztályban.”

A teljes cikk a telex.hu oldalon olvasható!