Aranyér, sérv, epekövesség – három rendkívül gyakori probléma, melynél az időben érkező diagnózis és kezelés meghatározó az eredmény szempontjából. Mikor elég a konzervatív terápia, és mikor válik indokolttá a műtét? Erre kerestük a választ Dr. Báthori Gergő sebész szakorvossal.

A nemzetközi adatok alapján a felnőtt lakosság körülbelül 30–40 százaléka élete során legalább egyszer tapasztal aranyeres panaszokat, 50 év felett pedig közel 50 százalékos az érintettség.

Mikor beszélhetünk aranyérbetegségről?

– Az aranyér egy vénás fonat a végbél belső falán, amely normálisan is jelen van – akkor okoz gondot, ha megnagyobbodik, előre esik, fájdalmassá válik vagy vérzik. A stádiumokat jellemzően az előreesés mértéke alapján különítjük el: ilyenkor fontos kérdés, hogy visszahúzódik-e magától székelés után, vagy kézzel kell visszahelyezni.

Az aranyérprobléma mikor kezelhető konzervatívan, és mikor szükséges műtét?

– Alapvetően a konzervatív kezelés és a betegedukáció elkötelezettje vagyok. Amíg a konzervatív lehetőségek – a székletrendezés, a helyes székelési szokások, a megfelelő tisztálkodás, kiegyensúlyozott étrend, valamint a megfelelő kenőcsös vagy kúpos kezelés – eredményesek, nincs szükség aranyérműtétre. Sebészeti megoldás leginkább akkor jön szóba, ha visszatérő vérzés jelentkezik, a csomó nem helyezhető vissza, vagy a panaszok tartósan fennállnak. Az ambuláns keretek között is elvégezhető Barron (gumigyűrűs) ligatúra egy – a konzervatív és műtéti lehetőségek között átmenetet képező – hatékony megoldás lehet a tartós panaszokat okozó, konzervatív kezelésre nem, vagy csak részben reagáló belső aranyeres elváltozásokra.

A székletvérzés nagyon ijesztő lehet, főleg első alkalommal. Valójában mekkora kockázatot rejthet?

– Bár a leggyakrabban aranyér okozza, nem szabad félvállról venni. A friss piros vér valóban jellemző aranyérre, de előfordulhat végbéldaganatnál is. Tünetek alapján nem lehet biztonsággal különbséget tenni a két kórkép között. Ezért fontosak az anoszkópos és rektoszkópos vizsgálatok, és sok esetben a vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) is, különösen 50 év felett vagy családi halmozódás és fokozott kockázat esetén korábban is. Rendkívül sokat számít az időfaktor, a rendszeres szűrés, a korai diagnózis. A vastagbélrák kialakulásának fokozott kockázatát jelentő vastagbélpolipok többsége – ha időben azonosítjuk őket – kolonoszkópia során eltávolíthatóak, így elkerülhetővé válhat egy későbbi műtét.

Az aranyérhez hasonlóan a lágyéksérv is gyakori, és sokszor hosszú panaszos időszak után kerül orvos elé a probléma. A lágyéksérv kialakulásában milyen tényezők játszanak szerepet?

– A lágyéksérv hátterében genetikai hajlam és veleszületett tényezők is állhatnak, de az életmód is meghatározó. A túlsúly, a hirtelen nagy fizikai terhelés, és a nem megfelelő technikával végzett emelés mind kiválthatják. Ezenfelül az idősebb kor is kockázati tényező. Létezik az úgynevezett „sportsman hernia”, amely többnyire sportolóknál, atlétáknál jelentkező kórkép, de intenzív súlyemelés kapcsán is kialakulhat. Ilyenkor nem feltétlenül látható dudor, de a lágyéktáji panaszok jelen vannak és egy dinamikus ultrahang vizsgálat közelebb vihet a diagnózishoz.

Dr. Báthori Gergő sebész szakorvos

Mikor van szükség műtétre a lágyéksérvnél?

– A hasfal meggyengült pontja nem erősödik vissza magától. Konzervatív kezelés nincs a lágyéksérvre. Amennyiben panaszt okoz (fájdalmat, húzó érzést, növekvő dudort), vagy a beteg aktív életet él, fizikai munkát végez, sportol, akkor általában javasolt az operáció. Időt lehet nyerni testsúlycsökkentéssel, helyes emelési technikával, kímélő életmóddal. De ha kizáródás gyanúja merül fel, vagyis a sérvtartalom nem helyezhető vissza, és erős fájdalom, hányinger, hányás jelentkezik, akkor sürgőssé válik a beavatkozás – azonnali sebészeti ellátás szükséges.

Sérveknél a nyitott és a laparoszkópos műtét egyaránt alkalmazott technika. Milyen előnyökkel jár a laparoszkópos módszer a beteg szempontjából?

– A minimál invazív technika kisebb műtéti terhelést jelent a szervezetnek. Ezáltal gyorsabban gyógyul, korábban visszatérhet az aktív mindennapokhoz a beteg.

Hogyan segíthető a felépülés?

– A kulcs a fokozatosság. Nem jó, ha a beteg hetekig teljesen inaktív, de az sem, ha túl korán nagy súlyokat emel. Fontos, hogy pontos útmutatást kapjon arról, mikor és milyen terhelés biztonságos.

Az epekő is igen gyakori, sebészeti beavatkozást igénylő probléma. Az európai felnőtt lakosság körülbelül 10–20%-ának van epeköve, de csak egy részüknél – nagyjából az egyharmaduknál – jelentkeznek panaszok. Mikor válik indokolttá a műtét?

– Előfordul, hogy az epekőre egy egyéb okból végzett hasi ultrahangvizsgálat során derül fény, úgy, hogy nincs semmilyen panasza a páciensnek. Azonban ilyen esetben is mérlegelendő a műtét, mivel az epevezetékbe jutva elzáródást okozhatnak a kövek, ami epeúti pangáshoz (elzáródáshoz) és annak súlyos szövődményeihez (epeúti gyulladás, heveny hasnyálmirigy-gyulladás) vezethet. Az epekövesség emellett bizonyos esetekben növelheti az epehólyagrák kialakulásának kockázatát is. Ezért a beavatkozás szükségességéről minden esetben egyéni kockázatértékelés alapján kell dönteni.

Mi a műtéti „gold standard” az epehólyagműtétnél?

– Az epehólyag-kövességnél is a laparoszkópos epehólyagműtét az alapértelmezett választás, a hagyományos, nyitott műtét alkalmazása ma már nagyon ritka. Csak speciális esetekben használatos, például, ha a betegnek korábban már sok műtéte volt, és emiatt számos összenövésre számíthatunk, vagy egyéb körülmények miatt a laparoszkópos feltárás nem biztonságos.

Forrás: Budai Egészségközpont