A Föld felszínének 75 százalékát víz borítja. Hasonlóképpen az újszülöttek testének is mintegy 70 százaléka víz, ám az élet előrehaladtával ez az arány folyamatosan csökken. A felnőtt ember szervezete átlagosan már csak 60, míg az idős emberé csupán 50 százalék vizet tartalmaz.

Létfontosságú

A szervezetünkben lévő víz úgynevezett vízterekben oszlik meg, amelyek lehetnek sejten belüliek és kívüliek (például vérplazma).

A víz nem csupán testünk egyik fő alkotóeleme. Számtalan biokémiai folyamat kiindulási és végterméke is. Lehetővé teszi a vérkeringést és befolyásolja a vér összetételét. Biztosítja a megfelelő vérnyomást, részt vesz az emésztési és felszívódási folyamatokban, a salakanyagok kiválasztásban. Segíti a testhőmérséklet szabályozását és az egészséges sav-bázis egyensúly megtartását. Testünkben a víz oldószer, vivőanyag, hőtároló és hűtőfolyadék is egyben.

A szervezet víztartalma viszonylag állandó annak ellenére, hogy folyamatos cserélődés jellemzi. A szervezet vízháztartását összetett idegi és hormonális folyamatok szabályozzák. A napi átlagos vízveszteség kb. 2,3–2,5 liter, de mivel egészséges szervezetben a folyadékfelvétel és -leadás egyensúlyban van, ugyanennyi vizet veszünk fel folyadékok és egyéb táplálékok formájában.

Kényes egyensúly

A szervezetünknek állandó és változó folyadékvesztéssel is számolnia kell. Állandó vízvesztést jelent a párolgás, a széklet-, illetve a vizeletürítés. Változó folyadékvesztés az izzadás. A hőmérséklet emelkedésével testünk fokozottan párologtat, így a szokásosnál több vizet veszítünk a bőrünkön és a légutakon keresztül. Szélsőséges körülmények között akár egy liternél is több verejtéket termelhetünk! Ilyenkor folyadékigényünk Celsius-fokonként 3–5 milliliterrel nő. A folyadékhiány megnehezíti a testhőmérséklet szabályozását, ráadásul a fizikai és a mentális erőnlétünket is gyengítheti.

Vízháztartásunk érzékeny egyensúlya megbillenhet a vízfelvétel fokozásával, de csökkenésével is.

Kiszáradás!

Míg étel nélkül néhány hétig vagy akár egy hónapnál is tovább kibírjuk, addig a víz megvonása már 4–5 nap (nagyon jó egészségi állapot esetén egy hét) alatt is végzetessé válhat.

A szervezetünk már a legkisebb folyadékvesztésre is igen érzékenyen reagál. Már félszázalékos veszteségnél szomjúsággal figyelmeztet bennünket a pótlás fontosságára. Természetesen nem csupán a vízről van szó, hanem a benne található sóról és egyéb ásványi anyagokról, hiszen a víz- és a sóforgalom elválaszthatatlan egymástól. Szomjazás esetén a szervezet először az izomból vonja el a nélkülözhetetlen vízmennyiséget, s ez az izmok fokozott ingerlékenységével, valamint fájdalmas izomgörcsökkel járhat.

Ha csökken a vízfelvétel vagy a szervezet több folyadékot veszít, mint amennyit felvesz, állapotunk dehidrációval, azaz kiszáradással fenyeget. Ennek jele lehet, ha száraz a nyelvünk és a nyálkahártyánk, aláárkoltak a szemeink, leesik a vérnyomásunk, hűvösek a végtagjaink, sápadtak vagyunk, csökken a vizeletmennyiség, esetleg erősebben dobog a szívünk, szédülünk, látászavaraink vannak, fáradékonyak és bágyadtak vagyunk. Tartós fennállása következményeként felgyorsulhatnak az öregedési folyamatok, lerakódnak a salakanyagok, és akár vesekő is kialakulhat. Ilyen esetben a folyadékot ne csupán tiszta vízzel pótoljuk, hanem olyannal, amely ásványi anyagokat, sót is tartalmaz. Több mint egy napra is szükség lehet ahhoz, hogy 2–3 literes folyadékveszteséget pótolni tudjunk!

Kis hiány, nagy baj

Jó, tudni: ha a testsúlyunk 2 százalékának megfelelő vízmennyiség távozik a szervezetünkből, teljesítőképességünk akár 20 százalékkal is csökkenhet, fejfájás és koncentrációzavar következhet be. Ha pedig a hiány eléri az 5 százalékot, előfordulhat, hogy szokásos teljesítményünknek csak a 70 százalékára vagyunk képesek. Tíz százalékos folyadékveszteség zavarodott állapothoz vezet, sérülhetnek az agyi erek, bevérzések, bénulások és izomgörcsök keletkezhetnek. A test 20 százalékos folyadékvesztesége esetén pedig leállhatnak a vesék és a keringés, amely halálhoz vezet.

Mivel különböző életkorokban másképp érzékeljük a szomjúságot, a folyadékhiányra leginkább az idősek és a gyerekek érzékenyek.

Az ellenkező eset is veszélyes lehet, hiszen nagy mennyiségű folyadékfelvétel esetén felhígulnak a testnedvek. Ekkor vízmérgezésről beszélünk. A vesék képtelenek kiválasztani a nagy mennyiségű vizet, így az kiáramlik a sejtekbe, görcsrohamot, eszméletvesztést vagy akár kómát okozva.

Mennyi kell?

Folyadékszükségletünk egyénenként igen változó lehet. Erősen függ a külső és belső hőmérséklettől, a levegő páratartalmától, életkorunktól, táplálkozásunktól, fizikai aktivitásunktól, illetve a verejtékezés nagyságától.

A folyadékbevitel kétharmadát italokkal biztosítjuk, míg egyharmadát a különböző táplálékok víztartalmából nyerjük. Táplálékaink közül a gyümölcsök és a zöldségek tartalmazzák a legtöbb vizet.

A szomjúság oltására, a folyadékpótlásra a víz a legegyszerűbb és legjobb megoldás. Kalóriát nem tartalmaz, ásványi anyagokat viszont igen. Érdemes a napi folyadékszükséglet nagy részét ebből fedezni.

A szervezet vízháztartásának egyensúlya

Forrás: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége