Bár biztos vannak, akik másra tippelnének, a helyes válasz a tüdő, légcső és hörgők rosszindulatú daganata. Ez régebben elsősorban a dohányos férfiak rettegett betegsége volt, ám az utóbbi évtizedekben drámaian növekedett az előfordulása a nők körében is, és egyre több olyan embert is elért, aki „csak” passzív dohányzásnak, vagy még annak sem volt kitéve.

Bár a tüdőráknak a dohányzás az egyik legfőbb okozója, de a füstnek, szennyező anyagoknak való kitettség és egyéb, például genetikai okok miatt voltak és vannak, akik úgy lesznek betegek, hogy ők maguk soha nem gyújtottak rá. A betegek közül sokan dolgozhattak azbeszttel, nikkellel, krómmal egyéb ipari fémekkel, esetleg sugárzó anyagokkal is, illetve a hegesedéssel gyógyuló tüdőbetegségek (például a tbc) hátrahagyott hegszövetéből az átlagosnál gyakrabban fejlődik ki tüdőrák. A betegség leggyakrabban az 50 és 60 év közöttieknél fordul elő.

- Tüdőgyógyászként 30 évet csak tüdőrákkal foglalkoztam, meggyőződésem, hogy a külső tényezőkön kívül az immunrendszerünk is felelős azért, hogy ha kialakul a testben egy daganat. Minden olyan terheltség, amely negatív hatással van az általános állapotunkra, nehezíti az immunrendszer munkáját. Ha tehát rosszul táplálkozunk, lázasan, betegen járunk dolgozni, nagy stressz alatt élünk, az növeli a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát – mondta a Patika Tükörnek dr. Szondy Klára tüdőgyógyász szakorvos.

Lehet, hogy én is?

Mármint lehet, hogy Ön is veszélyben van? Ha dohányzik (pipázik, szivarozik), akkor mindenképpen. Jelenleg a szakma álláspotja az, hogy a dohányos középkorú férfiakat mindenképpen szűrni kell – erre jelenleg a rendszeres, nagyobb méretű mellkasröntgen készítése a legelérhetőbb. Sajnos gyakran csak egy-egy vizsgálat „melléktermékeként” derül fény arra, hogy daganat van a légzőrendszerben. Mivel itthon a tüdőszűrő hálózat elég jól kiépített, ezért a kötelező vagy ajánlott, esetleg munkavégzéshez kért tüdőszűrésen derül ki a baj – gyakran már akkor, amikor a daganat viszonylag nagy. Ráadásul a tüdőszűrésen készült felvételek nem annyira jó minőségűek ebből a szempontból, így nem állítható, hogy azok a felvételek kifejezetten tüdődaganatok korai felismerésére alkalmasak lennének.

- Háziorvosi vagy tüdőgyógyászati beutalóval, előjegyzésre a veszélyeztett csoport számára ugyanakkor elérhető Budapesten, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben egy alacsony dózisú mellkas CT (LDCT), amellyel a tüdőrákot a lehető legkorábbi stádiumban fel lehet fedezni – hívja fel a figyelmet a tüdőgyógyász. - Ezenkívül – teszi hozzá – létezik egy vérvizsgálati módszer is, a QPLC96W teszt, amelyet ugyan a társadalombiztosítás nem támogat, de ha valaki dohányos, középkorú, és meg tudja csináltatni, az előbb említett alacsony dózisú CT-vel együtt növeli a szűrés érzékenyégét, biztosságát.

Sajnos a tüdőrák a kezdeti stádiumban tünetmentes, vagy olyan enyhe tünetekkel jelentkezik, melyek más betegségek esetén is jelentkezhetnek. Enyhe köhögés, hőemelkedés, izzadás – ezek jelentkezésekor még nem szokás rögtön daganatra gyanakodni.

A tüdőrák leggyakrabban előforduló tünetei:

– 2 hétnél tovább fennálló, száraz, a klasszikus kezelésekre nem reagáló köhögés,
– gyakori mellkasi- és hátfájdalom,
– vércsíkos, vért tartalmazó köpet,
– rekedtség, krákogás
– terhelésre fokozódó fulladás vagy – előrehaladott esetben – légszomj akár nyugalmi állapotban is,
– ismétlődő tüdőgyulladás
– a nyak és az arc megduzzadása
– ok nélküli testsúlyvesztés és étvágytalanság,
– hőemelkedés, általános rossz közérzet

Ahhoz, hogy végül a tüdőrák diagnózisát az orvos kimondhassa, szövetet kell nyernie a daganatból, ehhez általában hörgőtükrözésre van szükség. Ennek során a daganat a képernyőn, az orvos számára láthatóvá válhat, és a szövetből azonnal mintát is tudnak venni.

Ha így nem lehet értékelhető mintához jutni, akkor megnyitják a mellkast; ám ilyenkor egyben már a daganat eltávolítása is megtörténik, már amennyire ezt a daganat kiterjedtsége lehetővé teszi.

Különböző típusok

A tüdőráknál nem mindegy, hogy „kissejtes” vagy „nem kissejtes” daganatról van-e szó. Gyakrabban fordul elő az úgynevezett nem kissejtes tüdőrák, ez az esetek négyötödét teszi ki.

Ennek három további altípusa van:

1. laphámrák (squamosus sejtes carcinoma)
2. mirigysejtes rák (adenocarcinoma)
3. nagysejtes tüdőrák.

Különösen nőknél növekszik erőteljesen a gyakorisága a mirigysejtes ráknak. Ez jelenleg a leggyakrabban előforduló nemkissejtes tüdőrák fajta.

- A kissejtes tüdőrák esetében más a helyzet, sajnos sokkal rosszabb – magyarázza dr. Szondy Klára. – Ez a daganattípus rendkívül gyorsan osztódó sejtekből áll, agresszíven szaporodik, már a folyamat elején áttéteket képez, mire felfedezik, addigra nagy valószínűséggel a távoli szerveket is eléri, ráadásul ebben az esetben a daganat kioperálására sokkal kevesebb az esély. Csupán azok „járnak jól”, akiknél a képalkotó vizsgálatoknál pici, halvány foltként egy bizonytalan árnyékként jelenik meg az elváltozás, ilyenkor van lehetőség az érintett terület eltávolítására és kemoterápiával a daganat legyőzésére.

Túlélhető?

Az egyre újabb gyógyszerek megjelenése, illetve az egyre hatékonyabb kemoterápiás kombinációk, a sebészi és sugárterápiás eljárások finomodása növeli a sikeres kezelés esélyét, ám a gyógyulási és életesélyek mégis leginkább attól függnek, hogy a daganatot melyik stádiumban fedezték fel! Gyógyulásra (ami alatt daganatmentes felépülést értünk) esély igazán akkor van, ha idejében sikerült a daganatot sebészeti úton eltávolítani.

Statisztikák szerint az I. stádiumban (tehát korán) felfedezett és idejében megoperált nem kissejtes tüdőrák 5 éves túlélése 60 százalékos, a II. stádiumban 40 százalékos, míg a III. stádiumban 20 százalékos.
Kissejtes tüdőrák 5 éves túlélési esélye csupán körülbelül 5 százalék.

- Talán azt mondhatjuk, ha valaki a tüdőrák felfedezése, kezelése után 5 évvel él, akkor reális esélye van a 10 évet is megélni. De sajnos olyan esetekkel is találkozunk, amikor több mint 10 évvel a sikeres beavatkozást követően egy másik típusú tüdőrák jelenik meg a szervezetben. Amit tehetünk az az, hogy egészségesen élünk, segítjük (nem pedig hátráltatjuk) az immunrendszerünk munkáját, eljárunk szűrésre és ha nem múló tüneteink vannak, akkor orvoshoz fordulunk – tette hozzá a szakember.