A vesekövesség Európában a lakosság 3-5 százalékát érinti, s az urológiai osztályokon a betegek 10-15 százalékának ez a panasza. Férfiaknál és nőknél, gyerekeknél és időseknél egyaránt előfordulhat.

Általában több tényező is közrejátszik a vesekő kialakulásában. Bár a pontos okok jelentős része még ismeretlen, a genetikai, az anatómiai és a környezeti, életviteli tényezők egyaránt fontosak.

Hogyan keletkezik a kő? Először is egy bizonyos anyag kezd túltelítődni a vizeletben, ami kristályképződéshez vezet. Ezután kialakul a kőmag. A kőmag anyaga megegyezhet az egész követ alkotó komponensekkel, de el is térhet azoktól. A kövek egy része a vizeletben lebegve jön létre, más része eleinte az üregrendszer belső felszínéhez tapad, majd később onnan leválva okoz panaszokat. Kedvezőtlen körülmények között a kő növekedni kezd.

Leggyakrabban (az esetek 70 százalékában) kalcium-oxalát vagy húgysav (a páciensek 20 százalékánál) alkotja a veseköveket.

Panaszok

A vesekő többnyire nyilvánvaló üzenettel ad hírt a létezéséről: mint derült égből a villámcsapás, úgy görcsöl be - általában - az egyik oldalunk. A fájdalom lesugározhat az alhasba vagy akár a herébe, illetve a szeméremtestbe is. Azt mondják, a vesekő okozta kín a szülési fájdalomhoz hasonlítható.

Görcsöt akkor érzünk, amikor a korábban még nyugalmi helyzetben lévő kő megmozdul, elindul a vesevezetékben, és elzárja a vizelet útját. A szervezet igyekszik megszabadulni a vizelettől, de ez nem sikerül, az izmok pedig begörcsölnek. Nem a kő fáj tehát, hanem az a feszülés, amit okoz.

Ellentétben, mondjuk, a derékfájdalommal, a vesegörcs nem szűnik pihenésre. Akinek vesegörcse van, az nemigen tud nyugalomban maradni, jön-megy, különböző testhelyzeteket próbálgat, meleg vizes zuhanyt vesz, hogy enyhíteni próbálja a kínt, ám többnyire hasztalanul. A vesekövesség tünete lehet a hányinger, a hányás, a vizelési inger, a vérvizelés, a puffadás. Ha a tünetekhez hidegrázás és láz is társul, az vesegyulladásra utal, és azonnali orvosi kezelést igényel.

Ám az is előfordulhat, hogy meglepetésként - például egy másik panasz miatt elvégzett ultrahangvizsgálat során - derül ki: vesekövünk van. Ez olyankor lehetséges, amikor a kő nem mozdult el, hanem a vesekelyhekben nyugszik. Az ilyen kő nem okoz fájdalmat, ellenben igen alattomos, hiszen észrevétlenül is megnőhet. Éppen ezért, akinek már volt veseköve, annak tanácsos időnként akkor is elmennie egy-egy ellenőrzésre, ha nincsen panasza: ha "titokban" növekszik egy újabb veseköve, derüljön ki minél hamarabb!

Vizsgálatok

Ha a vesekő nem múló panaszokat okoz, alapos orvosi vizsgálatra van szükség. Az urológiai rendelőben az orvos először is kikérdez bennünket a kórelőzményekről. Ezt fizikális és egyéb vizsgálatok követhetik.

Az ultrahangvizsgálat képet ad a vesében elhelyezkedő kövekről. Ha a vizelet nem folyik el, a vesemedencében okozott tágulat is jól látható. A röntgenfelvétel inkább a nagyobb köveket mutatja meg.

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a betegek nagy részénél ez a két vizsgálat kielégítő tájékoztatást nyújt. Ám ezeken kívül kontrasztanyagos vagy kontrasztanyag nélküli CT-vizsgálatra is van lehetőség. Ezek a kő pontos helyzetéről, illetve a társult húgyúti és egyéb rendellenességekről is tájékoztatást adnak.

A laboratóriumi vizsgálatok közül kiemelkedő jelentőségű a vizeletüledék-vizsgálat. A vérvizsgálatok közül a kalcium-, a foszfor- és a húgysavszint ellenőrzése a leggyakoribb.

Mi lesz a kővel?

A vesekövek egy része magától is távozik. Persze ennek esélye attól is függ, hogy hol helyezkedett el. Az 5 milliméternél kisebb kövek távozásának valószínűsége a felső szakaszon átlagosan 25, a középső szakaszon 45, míg az alsó szakaszon 70 százalék. Érdemes szűrőpapírral szűrni a vizeletet: egyrészt megbizonyosodhatunk a kő távozásáról, másrészt pedig így lehetőség nyílik a kő összetételének elemzésére: ez a terápia meghatározását is könnyebbé teszi.

Bizonyos, nem gyógyszeres módszerekkel elősegíthetjük a kő távozását. A szakorvos fokozott folyadékbevitelt és rázkódással járó mozgást javasol. A kezdetben még kisméretű kristály így talán nem lesz képes megtapadni és tovább növekedni. Mint szakértőnk meséli, praxisában előfordult már, hogy valakinek fűnyírás, kocogás vagy költözködés közbeni cipekedés után távozott a veseköve.

Ha a követ nem sikerült távozásra bírni, gyógyszeres beavatkozásra van szükség.

Olyan gyógyszeres kezelésre, amely a kő feloldását célozza, csak húgysavkövek esetében van lehetőség, hiszen az oxalátkő nem oldható. A húgysavkövet szájon át alkalmazható, a vizelet lúgosítását célzó készítmény oldhatja fel.

Fertőzött kövek esetén vizelettenyésztés és célzott antibiotikus kezelés szükséges.

Ha zúzni kell

Az általános orvosi álláspont szerint, ha a kő a vesevezetékben van és nem túl nagy, várni kell. Ha azonban két-három hónap is eltelik, és a kő nem ürül ki, itt az ideje beavatkozni. Különösen indokolt az aktív kőeltávolítás, ha a kő átmérője meghaladja a 6-7 millimétert, ha a megfelelő gyógyszeres kezelés ellenére a fájdalom nem csillapodik, ha romlik a vesefunkció, ha vizeletfertőzés alakul ki, ha mindkét oldalon találhatók kövek.

Mint dr. Kardos Róbert hangsúlyozza, ma már nagyon ritkán kerül sor olyan műtétre, amely során ki kellene nyitni a vesét a kő eltávolításához.

Elsősorban az úgynevezett extrakorporális lökéshullám-kezelés, azaz az ESWL alkalmazandó. Az ESWL az 1980-as évek elején jelent meg, s látványos fejlődést hozott a húgyúti kövek kezelésében. A 20 milliméter alatti köveket a felnőttek 90 százalékánál képes eltávolítani.

Az eljárás lényege, hogy a testen kívül egy lökéshullámot hoznak létre, amelynek energiáját egy gél segítségével a testen belülre vezetik, és a kőre fókuszálják. Hogy jobban megértsük, miről is van szó, szakértőnk a hídon egyszerre lépkedő katonák példáját hozza fel: ha sokan menetelnek ugyanabban a ritmusban, az képes kilengésre bírni a hidat. Az ESWL egy-egy lökése megremegteti a követ, két-háromezer kis rezgés hatására pedig a kő apró darabokra esik szét, amelyek már könnyedén kiürülnek.

Egyes esetekben arra is szükség lehet, hogy tehermentesítsék a vesét: segíteni kell a vizelet eltávozását. Ez lehetséges egy sínnek a hólyagtól a vesevezetékig való behelyezésével, vagy egy vékony csőnek a vesébe szúrásával: ezeket perkután drainnek hívjuk.

Bizonyos esetekben a két technika - az ESWL és a perkután eljárás - kombinációja jelenti a megoldást.

Szükség szerint - komplikáltabb esetekben - egyéb, speciális technikák is alkalmazhatók. Ha például a kő elakadt a vesevezetékben, akkor arra is van lehetőség, hogy egy speciális, vékony eszközt a vesevezetékbe vezetve az operáló orvos egészen e kőig jusson, és ott, helyben zúzza azt össze.

Ismétlődés ellen

Akinek már volt veseköve, annál sajnos újra előfordulhat a kőképződés. Hogy csökkentsük a visszatérő kalciumkő-képződés rizikóját, bőséges folyadékfogyasztással érdemes fenntartani a magas vizeletáramlást.

A cél az, hogy a 24 óra alatt ürített vizelet mennyisége elérje legalább a két litert. Az étrendet illetően könnyű, vegyes táplálkozás javasolt, amelyben minden tápanyagféleség megtalálható, de egyik sem túlzottan nagy mennyiségben. Előnyös a gyümölcs- és zöldségfogyasztás a rostok jótékony hatásai miatt.

Az oxalátban gazdag ételek, így a sóska, a spenót, a csokoládé és a tej túlzott fogyasztása kerülendő. Ne törekedjünk fokozott C-vitamin-bevitelre. A túlzott állatifehérje-fogyasztásnak is számos kedvezőtlen hatása van. A kalciumbevitelt nem kell korlátozni, de pótlása sem ajánlott. Fogyasszunk kevesebb sót!

A húgysavkő kiújulásának megelőzésében legfontosabb a bő folyadékfogyasztás, az állatifehérje-bevitel korlátozása és a lúgosító étrend.

Ha már volt vesekövünk, időnként mindenképpen járjunk ellenőrzésre!

Vesegyulladás

Bizonyos jelek arra utalhatnak, hogy immár vesegyulladással állunk szemben.  Mindenképpen sürgősen forduljunk orvoshoz, ha

• 38 °C feletti lázunk van,

• ráz bennünket a hideg,

• a görcs nem múlik el, s folyamatosan szenvedünk tőle!