Régimódi pasasnak tartja magát. Nem csak zeneileg, de a magánéletében is szereti a hagyományokat, és alig várja, hogy újra megölelhesse a közönségét. Kökény Attilával beszélgettünk.

Ha sorban meghallgatom néhány felvételedet, úgy tűnik, hogy rendkívül érzékeny pasas vagy, de mondd, sírni is szoktál?

Régen nagyon sírós voltam, a zenére pedig végképp el tudok érzékenyülni. Szeretem ezeket a dalokat, bár sokan mondják, hogy ezek az érzelmes számok már kimentek a divatból, nincs rájuk szükség, de én ezt megcáfolom. A legújabb duettünk, a Hello, melyet Zsédával éneklünk, hetek óta vezeti a slágerlistákat. Milliók nézték meg a klippet az interneten, vagyis megint győzött a szerelem! Akkor hogy ne lenne szükség erre a stílusra?

Azért az is fontos, hogy hitelesek legyenek ezek a dalok az előadó szájából, illetve hajszál vékony az a határ, amikor egy- egy ennyire érzelmes szerzemény már át is csúszhat a giccs kategóriába, de nálad ezt sosem éreztem.

Tíz éve jöttem ki a tehetségkutatóból, próbálkoztam más műfajjal is, de valahogy azt látom, hogy a közönség ezt szereti tőlem. Nagyon fontosak a dallamok, de a dalszövegen sok múlik. Valóban, lehetnének ezek nyálasak is, szerencsére olyan szerzőkkel dolgozom együtt, akik pontosan tudják, hogy mi a határ. Az én közönségem a harminc plusszos kör. Egy fiatalabb ember nem biztos, hogy befogadja a dalaimat, mert az érzelmi világa még nem elég érett ezekhez a szövegekhez. Nem is nagyon tudja átélni őket, hiszen még nincs mögötte igazi szakítás, nem élt meg komoly, nagy szerelmet…

Tíz évvel ezelőtt te már jónevű bárzongorista voltál, úgy jelentkeztél a Megasztárba. Nem féltél, hogy rosszul is elsülhet a helyzet?

Dehogynem! Magamtól nem is jelentkeztem volna, a gyerekeim regisztráltak a felhívásra. Tizenhat éves koromtól közönség előtt élek, itthon is, és külföldön is dolgoztam az éjszakában. A szüleimnek volt egy komoly balesetük, így nekem kellett gondoskodnom róluk is, a gimnázium helyett én éjszakai bárokban zongoráztam, énekeltem. Tulajdonképpen nagyon szerettem azt a világot is, de már nem tudott igazi élményeket adni. Vártam, hogy történjen valami, ami kiemel abból a helyzetből, Elmentem a válogatóra, és hála Istennek sikerült, eljutottam a döntőig. Abban is szerencsém volt, hogy abban az évadban Presser Gábor és Mester Tamás is a zsűriben ült, akik komoly tanácsokkal láttak el. Tele lettem értékes zenei, technikai tudással, csak úsznom kellett az árral.

Az éjszakázás akár rossz útra is vihetett volna…

Bementem a bárba, már ki volt készítve a zongorára egy whisky, meg a hamutartó. Természetes, hogy én is félrecsúsztam, voltak nagyon komoly berúgásaim, amik után napokig rosszul éreztem magam. A cigiről két éve szoktam le, és idén eljutottam odáig, hogy az italozást is abbahagytam. Lehet, hogy öregszem, de már nagyon cefetül voltam egy- egy átmulatott hétvége után. Voltak itthon is cirkuszok, a feleségem is nehezen tolerálta a viselkedésemet, így saját döntésből letettem a poharat. Most sokkal jobb a közérzetem is.

Tavaly egy pillanat alatt veszítetted el te is a munkádat, hiszen nem találkozhattál a közönségeddel. Akkor sem estél kétségbe, hiszen szinte azonnal elvállaltál egy egészen más jellegű feladatot.

Amikor kiderült, hogy ez a helyzet akár hónapokig is tarthat, megijedtem. Családom, unokáim vannak, gondoskodni kell róluk. Haszontalannak éreztem magam, és kerestem valami lehetőséget. A fiammal és a vejemmel elmentünk egy autópályára korlátokat rakni. Egyáltalán nem éreztem megalázónak ezt a munkát. Pár hétig csináltuk tisztességgel, kerestünk is vele egy kis pénzt, a gondolataimat is elterelte, de szerencsére lassan visszaáll az életünk.

Sokan próbálnak érdekből közeledni feléd?

A régi barátaim megmaradtak. Tele vagyok haverokkal, nem nagyon van szükségem már újakra. Azt is átlátom, ha valaki érdekből közeledik felém, ilyenkor hamar nemet mondok. Szeretünk a kertben sütögetni, ha lehet mennyi nyaralni, akkor is viszem a barátokat is, de sokkal jobban szeretek már a gyerekeim, az unokáim társaságában lenni. A családom mindennél fontosabb! Nem érzem magam öregnek, 46 éves vagyok, de nem akarok fiatalabbnak sem tűni a koromnál. Sosem mennék hajbeültetésre, vagy ráncfeltöltésre. Van bennem valami régimódiság, ez lehet, hogy ennek a zenei világnak is köszönhető, amiben élek. Bármerre megyek a világban, viszem magammal Máté Péter, Cserháti Zsuzsa, Ihász Gábor örökségét.

Mire készülsz most zeneileg?

A karantén alatt sok új dalom született, ezek hamarosan meg is jelennek. Év végén nagy koncerten is találkozhatunk, 10 év-10 duett címmel állunk színpadra. Miklósa Erikától Zsédáig mindenki ott lesz, akivel eddig énekeltem. Nagyon szeretnék újra utazni, énekelni, örömet szerezni másoknak, mert ez az én életem!

Zoltán Tamás