Inszomnia

Az alvásnak fontos szerepe van életműködéseinkben, testi és lelki egészségünk fenntartásában. Az alvásnak a nap 24 órájára számított mennyisége (tartama) és minősége (szerkezete) akkor felel meg élettani regeneratív funkcióinak, ha idomul a nappali szellemi-fizikai igénybevétel mennyiségéhez. Az egészséges alvás során másnap kipihenten ébredünk és egész nap kipihentek és frissek maradunk.

Az egészséges alvás feltétele az alvásra jellemző biológiai ritmusok, az úgynevezett alvási fázisok zavartalan lefolyása. Az alvás hossza jelentősen függ az életkortól.

Az alvásfolyamat közvetlen zavarára utaló tünetek (az el- és átalvás nehezítettsége, gyakori és hosszú ébredések, visszaalvási nehézség alvás során, korai ébredés) napközbeni szellemi és fizikai fáradékonyságot, álmosságot, figyelem- és hangulatzavart, feledékenységet és aluszékonyságot okoznak.

Egy ember élete során több alkalommal is átesik hosszabb-rövidebb ideig tartó alvászavaron. Krónikus mértékben a lakosság egyharmadát, egynegyedét érinti az alvászavar. Organikus alvászavarok közül alvási apnoéban a lakosság 4, nyugtalan láb szindrómában a lakosság 10 százaléka szenved.

Az inszomnia

Az alvás elégtelensége, az inszomnia egy tünet.

Inszomnia

Lényege, hogy az alvás nem felel meg alapvető funkciójának, folyamata megzavart, tartama megrövidült és nem vezet a szellemi-fizikai készenléti állapot regenerációjához.

  • Elalvási inszomniáról általában akkor beszélünk, ha az esti lámpaoltástól az elalvásig fél óránál hosszabb idő - nem egy esetben órák - telik el.

  • Az átalvási inszomniát az alvásfolyamatot háromnál több alkalommal megszakító, vagy akár egy 30 percet meghaladó ébrenlét jelzi számunkra.

  • A korareggeli inszomniát - átlagos életvitel mellett - a hajnali 3-4 óra körüli végleges felébredés jelzi. Nem ritkán ugyanazon személy esetében mindhárom formával találkozunk.

Alváselégtelenségről (inszomniáról) azonban csak akkor beszélünk, ha e zavarok egy hét napjainak többségében jelentkeznek, ugyanakkor kiegészülnek a nappali szellemi és fizikai teljesítmény romlásával, fáradékonysággal, hangulatzavarral.

  • Az alváselégtelenség tünetcsoportja jelentkezhet átmenetileg, csupán néhány napig, de két hétnél mindenképpen rövidebb ideig. Ebben az esetben átmeneti inszomniáról beszélünk.

  • Gyakori, hogy a panaszok visszatérő jelleggel észlelhetők, ez az inszomnia intermittáló (visszatérő) formája.

  • Az egy hónapnál rövidebb ideig tartó formákat rövid távú inszomniaként tartjuk számon.

  • Azokban az esetekben, ahol az alváselégtelenség egy hónapnál hosszabb ideig (nem ritkán hónapokig, évekig) áll fenn, az inszomnia krónikus formájával állunk szemben, mely mind a diagnosztikában, mind a kezelésben nagy körültekintést igényel.

A horkolás

Az egyik leggyakoribb alvászavar a horkolás, amely egy betegségnek, az alvási apnoe (légzéskimaradás) szindrómának egyik jellemző tünete. A testpozíció-függő, csak háton fekve kialakuló, egyenletes és alkalomszerű horkolás önmagában nem jelent problémát.

A horkolás akkor válik betegséggé, ha az szaggatottá, hangossá válik és megfigyelhető a horkolások közötti szünetben a beteg fuldoklása.

A lágyszájpad izomzata alvás közben elernyed, elzárja a garatot, így a légzés nehézzé és hangossá válik. A garat teljes elernyedése elzárja a levegő útját. Amikor a légzés periodikusan leáll, akkor a horkolásban szünetek jelentkeznek. A levegő nyomásának emelkedésével a rekeszizomnak és a mellizomnak erősebben kell dolgoznia.

Ekkor az alvás átmenetileg megszakad, kitágul a garat. A légzés újraindulásakor a beteg levegő után kapkod és minden egyes lélegzetvételkor felébred. Ezek az ébredések - ún. mikroébredések - annyira rövid ideig tartanak, hogy reggel már nem emlékszik rájuk. Az alvási apnoében szenvedő beteg alvás közben tíz vagy akár több másodpercig sem vesz levegőt. A mikroébredések gyakorisága egy éjszaka során elérheti akár a százat is.

  • Néhány ember alvásidejének háromnegyed részében nem vesz levegőt. A szaggatott horkolás oxigénhiányt idéz elő, amely a beteg szervezetében káros elváltozásokhoz vezet: a reggeli kipihentség megszűnik, kialvatlanul, fáradtan ébred. Az álmossága oly mértékig fokozódik, hogy a nappali ébrenlétet is megnyomorítja állandó, ellenállhatatlan aluszékonyság formájában. Az ismétlődő éjjeli oxigénhiány miatt magas vérnyomás, szívritmuszavar, keringészavar alakul ki.

  • Az ilyen zavart éjszakák kihatással vannak a másnapi munkavégzésre és a magánéletre is. Az alvási apnoében szenvedő emberek bármikor képesek elaludni, akár munka vagy vezetés közben is. Statisztikák szerint az apnoés emberek 2-5-ször gyakrabban szenvednek közúti balesetet.

  • Koncentrálóképességük csökken, feledékenyekké, ingerlékennyé válnak, lehangoltak lesznek. Ezek a problémák hirtelen jelentkezhetnek, de több éven keresztül is kialakulhatnak. Sokszor ezek a tünetek észrevétlenek vagy jelentőségüket alábecsülik. A tüneteket először a családtagok, a munkatársak fedezhetik fel, abban az esetben, ha valakinek megváltozik a viselkedése, hangulata.

  • Az apnoés emberek gyakran felébrednek, levegő után kapkodnak, valamint reggeli fejfájásra és a szexuális vágy csökkenésére panaszkodnak.

  • Az alvási apnoét összekapcsolták a hirtelen csecsemőhalál szindrómával (SIDS), bár a kettő közötti kapcsolat még mindig kétséges.

  • Az alvási apnoe azoknál a gyermekeknél figyelhető meg, akik túlsúlyosak és/vagy megnagyobbodott garatmandulával rendelkeznek. Az apnoés gyerekek horkolnak, nehézségeik vannak a légvétellel, nyugtalanul alszanak. A szülőknek feltétlenül jelezniük kell az orvosnak, hogy gyermekük horkol. Az idősebb gyerekek lomhák, és iskolai teljesítményük csökken.

  • Az elhízás az egyik leggyakoribb oka az alvásfüggő légzészavarok kialakulásának. A felrakódó zsírréteg gyengíti, valamint szűkíti a garatot, s ez a folyamat elősegíti az éjszakai elzáródások létrejöttét. Ráadásul az alvási apnoe betegség következtében kialakult alvászavar egy bizonyos hormon, az úgynevezett szomatotrop (növekedési) hormon csökkent termelése miatt zavart okoz az éjszakai zsírégetésben is, így ezen betegek elhízása - a betegség kialakulását követően - egyre inkább fokozottabbá válik, a megkezdett fogyókúra nem jár sikerrel.

  • A dohányzás elősegíti az alvási apnoe betegség kialakulását. A betegség gyakorisága közel háromszoros. Ennek oka, hogy károsodhat a garattágító izmok nyitva tartásáért felelős reflexkör.

  • Felsőlégúti allergia esetén az orrgarat nyálkahártyájának megvastagodása nehezíti a levegőáramlást a felsőlégutakban. A csökkenő keresztmetszeten a levegő nagyobb sebességgel kezd áramolni, ami összeszívja a rugalmas izomfalat. Középkorú férfiaknál a betegség gyakorisága közel tízszeres. Változókorban a nők esetében is gyakoribbá válik a horkolás.

  • Az alvási apnoe súlyosságának megítélésére alváslaboratóriumhoz kell fordulnunk, ahol meg tudják ítélni - fájdalmatlan diagnosztikai módszerekkel -, hogy mennyire nagy a baj, mennyire szenved a garat elzáródásaitól, beszűkülésétől alvása során az ebben a betegségben szenvedő. Ma már a súlyosság fokának megállapítása és a klinikai tünetek kiértékelése után hatékony terápiát tudnak javasolni a szakemberek.

A nőknél jelentkező leggyakoribb alvászavarok

Az anyasággal járó feladatok (szoptatás, fokozott figyelem, lecsökkent ébreszthetőségi küszöb) mind rontják az alvás minőségét és gyakran az alvászavar krónikussá válik.

Változókorban a nők esetében is gyakoribbá válik a horkolás. A hormonváltozások következtében - elsősorban - a progeszteron hormonszintjének változása rontja a garat izomzatának tónusát.

"Furcsa" jelenségek alvás közben

Az alvás során gyakran kóros mozgásjelenségek alakulnak ki. Alvás közben beszéd, alvajárás, sőt durvább mozgásjelenségek, artikulálatlan ordítás, vagy komplex mozgássorok is előfordulhatnak. Ezen jelenségek hátterében az alvás során folyamatosan jelenlevő ébresztőrendszer zavara áll. A külvilág ingereit észlelő szervezet dönt arról, hogy teljes ébredést rendeljen-e el, vagy folytassa az alvás folyamatát. Egy ilyen kóros "döntés" eredménye lehet az, amikor a szervezet egyszerre mindkét állapotot kialakítja. A fogcsikorgatást a fogsorok illeszkedési zavarának tartjuk.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek