Függőségi csata

A barátok mindig számíthatnak egymás segítségére, de amikor egy barátnál észrevesszük a függőség első jeleit, már nem biztos, hogy számíthat ránk, hiszen nem tudjuk, mit kell ilyenkor tenni. Carry Bekker, a dél-afrikai Stepping Stones Addiction Centre programigazgatója a közelmúltban megjelent cikkében foglalta össze, mit kell tudni a függőségtől szenvedő emberekről.

2013.06.24

A függőség több, mint egy megoldásra váró probléma, hiszen a függőség betegség, ráadásul nem csupán egy kezelendő betegség, de akár az életet is veszélyeztetheti. A legtöbb betegségnek fizikai tünetei vannak csupán, a függőségeknek azonban a külső jelei mellett érzelmi és szociális tünetei is jelentkeznek. A függőségektől szenvedők ugyanis a más betegségekben szenvedőktől eltérően gyakran a családtagjaikat, barátaikat vagy kollégáikat is megsértik, nem csupán maguk szenvednek a tüneteiket okozó kórképtől. Éppen ezért különösen veszélyes a függőség, hiszen a függőségben szenvedőkkel - az ellenséges, tagadó és bántó magartartásuknak köszönhetően - akkor van a legkevésbé késztetése beszélni egy barátnak vagy családtagnak, amikor annak éppen a legnagyobb szüksége volna a segítségre.

Ráadásul, még ha ezzel tisztában is van egy barát, vagy családtag, gyakran úgy gondolják, a beavatkozással talán csak tetézik az amúgy sem kicsi bajt. Ilyenkor azonban érdemes arra gondolni, mit tennénk egy vadidegen emberrel, aki éppen balesetet szenvedett: segítenénk neki, vagy megpróbálnánk segítséget hívni. Ha egy rokonunk vagy barátunk függőségben szenved, akkor sem kell másképp gondolkodnunk, mert alapvetően ugyanarról van szó, hiszen a függőség felismerésének és kezelésének elmulasztása ugyanolyan végzetes eredménnyel járhat, mint a balesetet szenvedett idegentől megtagadni a segítséget.

Egy baráti beszélgetés gyakran életmentő lehet, és az is, ha mással, például egy szakemberrel megosztjuk, mit tudtunk meg a hozzánk közel álló problémáiról - ez a lépés az, amit viszont a legtöbben etikátlannak éreznek, és úgy érzik, ezzel tönkretennék a kapcsolatot a barátjukkal. Ez általában igaz is, de a hullámvölgy csupán időleges, mert a függőségtől szenvedők általában titokban abban reménykednek, végre valakivel őszintén beszélhetnek, és valaki megmenti őket saját maguktól. A statisztikák szerint a függőségben szenvedők 65-70%-a azért jut végül segítséghez, mert egy rokonuk vagy barátjuk képes volt őszintén beszélni velük és feltárni, valami nincsen rendben velük.

Az esetek többségében inkább a barátokra számíthatnak a függőséggel élők, mivel a családok gyakran igyekeznek inkább eltussolni, elrejteni az ilyen problémák létezését.

Az addikció, a függőség felismerhető a következő jelek alapján:

a kontroll elvesztése, a függőség tárgyát tekintve nincs olyan mennyiség, amit elégnek gondolna a függő beteg
a negatív következmények ellenére sem hagy fel a tevékenységével
megemelkedett ingerküszöb, illetve erősebb elvonási tünetek az adott szer használatával kapcsolatban
belefeledkezés a függőségbe - amikor az addikciót kiváltó szer, anyag használata, vagy a használat előkészítése, megtervezése tölti ki a függőségben szenvedő szabadidejét is.