Ébred a természet, ébredjünk mi is!

Ébred a természet, ébredjünk mi is!

Mozgásra születtünk, most szinte mindenkinek jól esik a napfényt élvezve sétálni, kirándulni. A friss levegő és a mérsékelt, tartós fizikai aktivitás javítja keringési rendszerünk működését, több oxigén jut a szervezetünkbe – ám ha átgondolatlanul kezdjük a szervezetünk terhelését, akkor annak kényszerpihenő lehet a vége!

Ha hosszú hónapokig tartó kihagyás után, a tavaszi jó idő beköszöntekor hirtelen elhatározásból úgy döntünk, hogy rögtön „végigszaladjuk” a kéktúra útvonalát, akkor nagyon rossz döntést hozunk. Ez talán mindenki számára nyilvánvaló, ám ennél kisebb terhelések esetén hajlamosak vagyunk megtenni a megfelelő előkészületeket. Márpedig a hirtelen intenzitásnövekedés – főleg idős korban! –irreális terhelést ró a testünkre! Ha tehát edzetlenek vagyunk, akkor a fokozatosság a legfontosabb: először csak nézzünk körül a kedvenc túrahelyünkön, ne másszuk meg rögtön a legmagasabb csúcsot,és ne törekedjünk rögtön egyéni rekordotfelállítani.

Ébred a természet, ébredjünk mi is!

Aktív pihenés

A szabad természetben való séta, mozgás kikapcsolja ugyan az elmét – hiszen folyamatosan arra kell figyelni, hogy hová és hogyan lépek, merre megyek – de annyira ne varázsolódjunk el, hogy a fokozatosságot sutba dobjuk!

A séta és a túrázás előtt nem szükséges úgy bemelegíteni, mint például egy hosszabb futás előtt. A túrázás kezdetén egy emeltebb tempójú séta jól át tudja mozgatni a lábunkat és megfelelően fel tudja készíteni keringési rendszerünket a mozgásra. Egy túrázás nem jelent olyan intenzív terhelést a szervezetünknek, mint például a terepfutás vagy a terepbiciklizés.

Kortalanul?

A gyerekek és a nagyon fiatalok mozgásszervei még lényegesen jobb állapotban vannak, mint az idősebbeké, és ez pusztán az életkor természetes velejárója. Ezért a gyerekeknek sokkal több és sokkal intenzívebb mozgásra van szükségük, mint az idősebbeknek. Tehát amikor családi túrát szervezünk, figyeljünk arra, hogy az eltérő korosztályok eltérő tempóban haladnak, sőt az sem biztos, hogy ugyanaz a távolság vagy szintkülönbség ajánlatos a különböző családtagoknak. Kössünk kompromisszumokat: ne törekedjünk mindenáron arra, hogy az egész társaság együtt haladjon.Ha az idősebbek elfáradtak, pihenjenek meg egy kilátóban, padon vagy pléden, a fiatalabbak pedig tegyenek még nyugodtan egy nagyobb kört, vagy másszák meg a csúcsot.

A mozgás kész haszon!

Az idősebbeknek is nagyon jót tesz a rendszeres séta, mert az csökkenti a csontritkulás kockázatát. A csontritkulás ugyanis népbetegségnek számít és hatására nő a csonttörések gyakorisága, még akár kisebb balesetek, elesések esetén is! Márpedig az ilyen traumák következtében bekövetkező combnyaktörés például az esetek 20 százalékában halálos kimenetelű is lehet. A megelőzés, az egészséges életmód tehát rendkívül fontos idősebb korban – ennek pedig a mozgás is fontos eleme!

Ébred a természet, ébredjünk mi is!

Mi tegyünk, ha fáj?

Különösen hosszabb vagy intenzívebb mozgás után fordulhat elő, hogy izomzatunk, ízületeink fáradtak, esetleg fájnak. A gyakorlott túrázó, a rendszeresen futó vagy kerékpározó emberek már nagy rutinnal tudják megállapítani, hogy melyik az a fájdalom, amelyiket másnapra kialszanak, és melyik az, ami kicsit komolyabb. Természetesen az erős, nem csillapodó fájdalommal, ami ráadásul mozgáskorlátozottsággal is jár, igyekezzünk mihamarabb orvoshoz fordulni. A kisebb fájdalmak enyhítésére, kezelésére bátran kérjünk segítségeta gyógyszerésztől. A krémek, kenőcsök helyileg gyorsan hatnak, a tabletták, kapszulák, folyadékban feloldható granulátumokpedig erősebb és általánosabb hatásúak. Rendkívül jót tesz, ha a túra utáni napon sétálunk, esetleg kocogunk könnyű, laza tempóban egy rövidebb távon: egy könnyű átmozgatás meggyorsítja a szervezet regenerálódását.

A cikk a Patika Tükör áprilisi számában jelent meg! Kérje minden hónapban magazinunkat a gyógyszerésznél!

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek