Mi is a reumatoid artritisz?

Olyan idült, sokízületi gyulladás, amely kezelés nélkül biztos, hogy ízületi destrukcióval, deformálódással jár, ennek következtében mozgáskorlátozottsághoz, rokkantsághoz vezet. A lakosság fél-egy százalékát érinti, háromszor annyi nőt, mint férfit.

Pontos okai egyelőre ismeretlenek. - A tudomány mai állása szerint multifaktoriális betegségről van szó - mondja Dr. Kiss Emese belgyógyász, immunológus, reumatológus, az ORFI (Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet) Klinikai Immunológiai és Reumatológiai osztályának osztályvezető főorvosa. - Genetikai háttérre enged következtetni az, hogy egyes családokban generációkon keresztül gyakrabban előfordul. Ma már ismertek olyan markerek, amelyek a betegségre való fogékonyságot meghatározzák. (A betegség maga nem öröklődik, ám az arra való hajlam igen.) Az is valószínűsíthető, hogy a fertőzéseknek szerepe van az immunrendszer hibás válaszának kiváltásában, amely a krónikus gyulladáshoz vezet. Ma már azt is tudjuk, hogy bizonyos környezeti tényezők, különösen a dohányzás növeli a betegség előfordulásának esélyét.

Kóros immunválasz

Hogy megértsük, mi történik a reumatoid artritiszes beteg szervezetében, az immunsejtek működését kell alaposabban megismernünk. Ezeknek a sejteknek a feladata megvédeni a szervezetet minden "ellenséges támadással" szemben - óvnak a fertőzésektől, gátolják a tumorsejtek kialakulását, és szervátültetés esetén ezek felelnek az idegenként felismert beültetett szerv kilökődéséért is. Működésük során többek között úgynevezett citokinek képződnek, melyek egy része gyulladást kiváltó fehérje, mint amilyen a TNF-alfa (tumor nekrózis faktor alfa) is. - Az egészséges ember szervezetében az immunsejtek aktivitása a fertőzés múlásával lecseng, a gyulladást okozó és azt gátló citokinek termelődése egyensúlyban van - mondja Dr. Kiss Emese. - A reumatoid artritiszes beteg szervezetében az immunsejtek azonban kórosan működnek, és "tevékenységük" a saját sejtek ellen irányul: egyes immunsejtek kórosan sok citokint (így TNF-alfát is) termelnek, más immunsejtek reumatoid faktort és káros antitesteket (például anti-CCP-t) állítanak elő; a tartós gyulladás károsítja az ízületi porcot és a csontokat.

A betegség rendszerint lassan, alattomosan, az ízületek - tipikusan a kéz és a láb kis ízületeinek - fájdalmas duzzanatával jelentkezik (iniciációs, bevezető szakasz). Jellemző a reggeli ízületi merevség, amely fél-egyórás átmozgatás után enyhül. A gyulladásos szakaszban a tünetek egyénenként különbözőek lehetnek. Van, akinél csak egyes ízületek érintettek, míg másoknak szinte az egész teste fáj: sok ízület egyszerre vagy egymás után. Reumás csomók fejlődhetnek ki a bőr alatt. A betegség esetenként más szerveket: a szemet, a tüdőt vagy a szívet is megtámadhatja. A krónikus gyulladás fázisában pedig előbb-utóbb károsodik az ízületi porc, sőt, még a csont is. A röntgenfelvételen is jól látható a jellegzetes "kirágottság", erózió. Ebben a szakaszban már korlátozott az ízületi mozgás szabadsága, deformitás alakul ki. - Szerencsére ma már egyre ritkábban találkozunk nagyon súlyos esettel - mondja Dr. Kiss Emese. - Az egyre hatékonyabb terápiáknak köszönhetően sokat tehetünk azért, hogy a betegség előrehaladását megfékezzük. Igaz, nagyon sok múlik a korai - lehetőleg az első tünetek jelentkezésétől számított három hónapon belüli - felismerésen!

Artritisz vagy artrózis?

Artritisz

• Inkább fiatal nőknél alakul ki

• Általában több ízületet érint

• Inkább a kis ízületeken jelentkezik

• Képalkotó és laborvizsgálat mutatja ki

Artrózis

• Inkább idősebbeknél alakul ki

• Általában egy ízületet érint

• Inkább egy igénybevett, súlyhordozó ízületen jelentkezik

• Képalkotó vizsgálat mutatja ki

Beleszólni a biológiai párbeszédbe

A jelenlegi tapasztalatok szerint - habár még csak ritkán - akár gyógyulás is bekövetkezhet, ez a betegség azonban többnyire élethosszig tartó kezelést igényel. Szerencsére az utóbbi évtized kutatásai új megoldásokkal is kecsegtetnek.

• A fájdalomcsillapítók és a gyulladáscsökkentő szerek (szteroidok vagy nem-szteroid gyulladásgátlók) tüneti megoldást jelentenek csupán: enyhítik a szenvedést, de nem késleltetik a betegség előrehaladását, nem akadályozzák meg az ízületi károsodást.

• Az úgynevezett báziskezelés a betegség aktivitását módosító készítmények szedését foglalja magában. Ezek segítenek megőrizni az ízületek működését és megelőzni a deformitások kialakulását. Nagyon fontos, hogy az orvos kellőképpen felvilágosítsa a beteget a gyógyszerszedés rendjéről és a mellékhatásokról - sajnos ezekkel is számolnunk kell. Ezek a gyógyszerek ugyanis nemcsak a gyulladásközvetítő sejteket támadják, hanem egyéb, gyorsan osztódó sejteket is - így a csontvelőt és a májat is. Rendszeres ellenőrzésre van szükség, hogy az esetleges elváltozásokra időben fény derülhessen.

• A kutatók már régóta törekedtek olyan gyógyszerek kifejlesztésére, amelyek a kórfolyamat adott pontján hatva, szelektíven képesek befolyásolni a szervezet biológiai válaszát, mégpedig hatékonyan és biztonságosan. A kilencvenes évek nagy felfedezése volt az úgynevezett biológiai terápia, amely amellett, hogy tartósan és hatékonyan enyhíti a fájdalmas tüneteket, képes megakadályozni a deformitások kialakulását is. A biológiai terápia vagy a krónikus gyulladást kiváltó citokineket, ezek közül is a TNF-alfát, vagy az ízületi gyulladásos folyamatban részt vevő immunsejteket, a B-sejteket blokkolja. A TNF-alfa gátló terápiás szerek megkötik a feleslegesen sok TNF-alfát, így megelőzik a gyulladás további lépéseinek kialakulását, gyorsan és tartósan csökkentik a tüneteket, megelőzik a károsodást. - Magyarországon jelenleg három ilyen készítmény érhető el - mondja Dr. Kiss Emese -, amelyek bizonyos bázisterápiás szerrel kombinálva alkalmazhatók. Akinél ez mégsem válik be, annál segíthet a B-sejteket blokkoló kezelés. (A hatóanyag ebben az esetben olyan ellenanyag, fehérje, amely a gyulladásos folyamatban részt vevő B-sejtek felszínéhez kötődik és ezzel elpusztítja azokat.) A napi gyakorlatban egyelőre más típusú készítmény még nem érhető el, azonban számos eltérő támadáspontú biologikumot fejlesztettek ki (például más gyulladást közvetítő citokint vagy az immunsejtek együttműködését gátló szereket), amelyek hamarosan bekerülhetnek a gyógyítóorvos fegyvertárába. A kutatók további innovatív készítmények kifejlesztésén is dolgoznak. Természetesen a biológiai terápiás szerek sem veszélytelenek: előfordulhatnak másodlagos fertőzések, elsősorban tuberkulózis, valamint szívelégtelenség, illetve hosszú alkalmazás esetén bizonyos daganatok is. Ezért van szükség az alkalmazásuk előtt és közben különböző szűrővizsgálatokra és folyamatos követésre, ellenőrzésekre. Nem véletlen, hogy biológiai terápia csak az úgynevezett reumatoid artritisz centrumokban érhető el, ahol minden szükséges feltétel adott a biológiai terápia biztonságos alkalmazásához.

A cikk folytatódik a következő oldalon egy reumatoid artritisszel együtt élő hölgy vallomását olvashatják a betegségről!

Karate és tejesdoboz

Eperjesi Rozi belevaló nő. Huszonkilenc éve küzd a reumatoid artritisszel. Ettől csak még belevalóbb lett. Azt mondja, nem szokott beszélni a betegségéről. Most mégis mesélt nekem.

Nagyon régen kezdődött, huszonhat éves koromban. Sokáig nem is derült ki, hogy mi ez. Hosszú ideig csak enyhe tüneteim voltak, aztán hirtelen "bedurrant" a kezem, a lábam, az arcom - ezért rágózom állandóan... A '80-as évek végén megműtötték mindkét térdemet, na, annak semmi értelme nem volt, csak rosszabbul lettem.

A '90-es években mindenen átmentem a szürkehályog-műtéttől egy szörnyű lábtörésig, ekkor már nem engedtem az újabb műtétet. 2000-ben megkerestem Dr. Bálint Gézát az ORFI-ban. Ha valami jó történt velem ebben a betegségben, hát ő volt az. Akkor vált itthon is elérhetővé a biológiai terápia, nekem is ajánlotta. Megkérdeztem tőle, ha a húga lennék, akkor hagyná-e? Azt mondta, igen. Belevágtunk. Egyből jobban lettem.

Aztán persze jöttek hullámvölgyek is, később borzasztó fájdalom támadt a nyakamban, elcsavarodott egy csigolyám, muszáj volt megműteni. Ezt kaptam az ötvenedik szülinapomra. Rá két évre meg egy térdprotézist - azóta nem fáj a lábam! Az orvosok ma már hozzám küldik azokat a betegeket, akik nem akarnak térdprotézist...

Ha egy kicsit is jobban érzem magam, bármire képes vagyok! Most például egészen jól vagyok, kivéve, hogy cipőt kellett húznom. Ez a betegség egy pillanatra sem nyugszik! Most éppen a lábfejemet csavargatja... Szörnyű együtt élni vele. Nemcsak nekem, a családomnak is. A férjem? Ő nem tudott mit kezdeni a betegségemmel, így már nincsen mellettem, egyedül neveltem fel a lányomat. Tudod, annyit gondolkodtam ezen: lehet, hogy ha mellettem marad, akkor nem lettem volna ilyen kemény, akkor nem tudtam volna végigcsinálni...

Volt utána egy hosszú kapcsolatom, az akkori partnerem meg azt várta tőlem, hogy a betegségem miatt érezzem magam kevesebbnek - hát erre nem voltam alkalmas. Akik viszont velem vannak, a családomra, a barátaimra (és a kiskutyámra!) bármiben számíthatok. Tízéves kora óta a lányom van mellettem - ma is együtt élünk egy nagy házban. Nélküle nem ment volna. Három Rozi van a családban: az anyukám, az unokám és én.

Nagyon összetartunk. Mindig a bátyám szállít a kórházba be és ki. Remek barátaim vannak, akik szerint én a tolerancia mintaképe vagyok, szerintem pedig ők azok. Ha elmegyünk nyaralni a Balatonra, verekednem kell, hogy mosogathassak. Márpedig a jelmondatom: Majd én egyedül! A lányom ettől a falra mászik, de hamarosan ugyanezt hallja majd az unokámtól...

Én már mindent kipróbáltam: a gyógyszerek mellett a mágnesterápiát, két ukrán természetgyógyászt, akik közül az egyik majdnem eltett láb alól (na jó, nem akarattal), az aloe verát, a relaxációt - az mondjuk szokott segíteni, ha szépen, tudatosan ellazítom a testrészeimet. Csak az a baj, hogy túl mozgékony vagyok!

A vesém és a szívem nincs túl jó állapotban. Időnként pedig újra rám tör a fájdalom, amitől pedig már majdnem elszoktam. Embertelen, borzalmas, ijesztő fájdalom. Váratlanul, hiszen nem volt front, bevettem a gyógyszereimet, nem csináltam semmi rosszat... Így hát azt mondom, ad hoc-szerűen kell élni: ha el tudsz menni sétálni, menj el most, mert lehet, hogy holnap nem tudsz! Mindent csinálj, ami jólesik, és ne csinálj semmit, ami nem esik jól! Most már eszerint élek. Meg ami még jó lenne: gazdagnak lenni. Persze nem gyógyulnék meg tőle, de jó dolgokat engedhetnék meg magamnak, például wellnessezést. Ja, és vennék az ORFI-ba meg az ortopédiai klinikára egy csomó csaptelepet - hogy ki tudjam nyitni a csapot. Amúgy a beteg nagyon leleményes! Ma már például egy karateütéssel ki tudom nyitni a tejesdobozt. És nagyon éles késeket használok, azokkal boldogulok, aztán persze rohanok tapaszért.

Nem tudom, miért kaptam ezt. Azt hiszem, ez volt megírva. De szerencsére nem vagyok egy hamvába holt típus. Mert ha egyszer lefekszel ettől a fájdalomtól, nem kelsz fel többé.

Dudics Emese, a Patika Tükör felelős szerkesztője ezzel a cikkel második helyezést ért el a Magyar Reumabetegek Országos Egyesülete és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által kiírt, Fókuszban a reumatoid artiritisz betegek című újságírói pályázaton.