Allergia, a megváltozott reakció

Allergia, a megváltozott reakció

Az allergia napjaink népbetegségének számít. A fejlett ipari országokban magasabb az előfordulási aránya. Ebben jelentős szerepet játszik a megnövekedett pollenterhelés, a globális felmelegedés okozta hőmérsékletváltozás, a légszennyezés és az öröklött, genetikai tényezők. Az allergiáról dr. Fáczán Márta allergológus főorvost kérdeztük.

Az allergia szót a XIX. században alkották a görög allon argon kifejezésből, amelynek jelentése: eltérően reagálni. Az allergiás ember szervezete ugyanis másképp reagál egyes anyagokra, mint a többieké. Immunrendszerünk feladata, hogy védje szervezetünket az idegen %u201Ebehatolókkal" szemben. Azonban kóros működése során túlérzékenység, illetve allergiás reakció alakulhat ki.

Atópia vagy allergia?

Az allergia kapcsán egy másik fogalomról, az atópiáról is gyakran beszélünk. Vajon mi a kapcsolat a kettő között? Az atópia nem betegség, hanem egy olyan biológiai jellemző, amely hajlamossá tesz az allergiás zavarok kialakulására. Az atópiás ember örökli az allergiás betegségre való hajlamot, ami genetikailag kódolt. Az atópiás ember szervezete könnyebben, akár ártalmatlan idegen anyagokkal szemben is termeli a túlérzékenységi reakcióért felelős ellenanyagot, az IgE -antigént. Az, hogy az atópiás hajlam mellett végül kialakulnak-e az allergiás tünetek vagy sem, elsősorban környezeti tényezőktől függ. Az atópia és az allergia közötti kapcsolat jó példája a gének és a környezet kölcsönhatásának.

Allergiás tünetek

Az allergia tünetei attól függően alakulnak ki, hogy az allergén (idegen anyag) a szervezet melyik részével érintkezett.

Gyomor- és bélrendszeri tünetek a hányás, a hasmenés, a hasi fájdalom, a testsúlyváltozás, a véres széklet. Jellemző bőrtünetek a csalánkiütés, a bőrgyulladás vagy az ekcéma. A leggyakoribb légúti tünetek az orrfolyás, az orrdugulás, a rohamokban jelentkező tüsszentés, a rekedtség, a köhögés, a fülgyulladás és a szemgyulladás. Idegrendszeri tünetek az alvászavar, a migrén vagy a fáradékonyság.

Az anafilaxiás sokk olyan súlyos, az életet veszélyeztető, a teljes szervezetre kiterjedő túlérzékenységi reakció, amely gyorsan kialakuló légzési, keringési zavarral, bőr- és nyálkahártyatünetekkel jár. Az anafilaxiás sokk azonnali orvosi beavatkozást igényel. Ilyen esetben mentőt kell hívni!

Ha valaki tudja magáról, hogy hajlamos az anafilaxiás sokkra, tartson magánál úgynevezett önbelövő adrenalin injekciót, Anapent: ezzel csökkenteni tudja a tüneteket addig, amíg eljut egy rendelőbe. A tollszerű eszköz vényköteles, ára körülbelül húszezer forint.

A leggyakoribb allergének

  1. poratka
  2. pollenek (fű, fa, gyom)
  3. állati szőrök
  4. élelmiszerek
  5. rovarcsípés
  6. cigarettafüst
  7. vegyi anyagok, fémek, illatanyagok

Az orvosnál

Mivel az allergiának számos oka és tünete lehet, a betegség gyanúja esetén érdemes konzultálni a háziorvossal, aki beutalót adhat egy allergológus szakorvoshoz a szükséges vizsgálatok elvégzésére. Az allergiavizsgálat egyik legfontosabb része az anamnézis (kórtörténet) részletes, precíz felvétele.

A betegnek az alábbi kérdésekre kell felkészülnie:

  • Mióta állnak fenn a panaszai?
  • A probléma időszakos vagy állandó?
  • Okoznak-e a panaszok alvási problémát?
  • Gyermekkorában is voltak tünetei?
  • Ismert-e valamilyen allergiás érzékenység, illetve felmerült-e már ennek a gyanúja?
  • Vannak-e allergiás családtagjai?
  • Milyen a lakókörnyezete? (Tart-e állatokat, tapéta borítja-e a falakat, dohányzik-e valaki a lakásban?)
  • Milyen munkakörülmények között dolgozik?
  • Milyen gyógyszereket szed vagy szedett?

A kikérdezés után alapos fizikális vizsgálat következik, ám ez nem mindig segít a betegség megállapításában, hiszen a betegek legtöbbször tünetmentesen érkeznek az ambulanciára. Az allergológus ezért kiegészítő vizsgálatokat is végez.

Prick-teszt

A bőrpróba során az alkar belső felszínére 12-16 ponton különböző allergéneket tartalmazó folyadékot cseppentenek, majd egy steril tűvel megkarcolják a csepp alatti bőrt. Tizenöt-húsz perc elteltével a bőrreakciók (bőrpír, hólyagocska) jellegéből és nagyságából következtetnek arra, hogy milyen allergénekkel szemben jelez a beteg szervezete érzékenységet. Ilyen - azonnali reakciót kiváltó - teszttel inhalatív (belélegzett) és élelmiszerben található allergéneket lehet vizsgálni.

Nem szabad bőrtesztet végezni súlyos allergiás tünetek fennállásakor, illetve közvetlenül utána, lázzal járó fertőző betegségek idején, súlyos fokú asztmás állapotban vagy egyéb akut betegségben. Nem végezhető olyan bőrterületen, ahol valamilyen elváltozás vagy napégés van, illetve ha a beteg olyan gyógyszereket szed, amelyek elnyomják az azonnali allergiás bőrreakciót.

Bőrtapasz-próba

Bőrtünetekkel jelentkező allergiásoknál alkalmazzák. Egy nemzetközi standard alapján összeállított lista szerint gyárilag előállított, allergénekkel átitatott korongokat ragasztanak a beteg hátára. A tesztet 30 perc, 48 óra és 72 óra után értékelik. Ilyen vizsgálattal illatanyag-, mosószeradalék-, illetve fémallergia mutatható ki.

Légzésfunkciós vizsgálat

Alsó légúti allergiás panaszoknál mindig végeznek a tüdők és a hörgők állapotát felmérő légzésfunkciós méréseket. Ehhez egy számítógéppel egybekötött készülék, az úgynevezett szűrőspirométer áll rendelkezésre. Több tüdőfunkciós paraméter értékelése szükséges az asztma diagnózisának felállításához.

Laboratóriumi vizsgálatok

Vérvétel után a laboratóriumban az allergén ellen termelődő ellenanyag (az IgE) mennyiségét mérik. A vérvizsgálattal az ellenanyag specifikus típusai (például a macskaszőr, a tehéntej vagy a nyírpollen ellen termelődő anyagok) is kimutathatóak. Ételallergiák gyanúja esetén további vizsgálatok jöhetnek számításba.  Különösen hasznos  a laboratóriumi  vizsgálat azoknál a betegeknél, akik rövid időre sem hagyhatják abba az allergiaellenes gyógyszerek szedését - például súlyos ekcémában szenvedők  -,  ugyanis az ő esetükben a bőrpróba nem ad megbízható eredményt.

A terápiáról

Mivel az allergiás megbetegedések a tudomány mai állása szerint nem gyógyíthatóak, ezeket krónikus betegségként kezelik. Ám többféle megoldás is létezik, és megfelelő terápiával akár tünetmentessé is válhatunk.

A vizsgálati eredmények ismeretében a háziorvos és a szakorvos többnyire gyógyszeres kezelést javasol. Leggyakrabban tüneti szereket alkalmaznak:, antihisztaminokat, lokális és szisztémás szteroidokat, helyileg alkalmazható orrspray-ket, orr- vagy szemcseppeket.

A pollenszezonban türelmetlen, gyógyszerszedést megtagadó betegek körében igen népszerű a depó-szteroid injekció, erőteljes gyulladáscsökkentő hatása miatt.

Fontos azonban tudnunk, hogy a tartós hatású készítmények gyakori használata veszélyes, mivel akár cukorbetegség, gyomorfekély, elhízás vagy hormonproblémák is felléphetnek, ezért alkalmazásuk hosszú távon nem javasolt.

Alternatív utak

A gyógyszeres kezelésen kívül, vagy éppen amellett ma már alternatív megoldások is kínálkoznak az allergia kordában tartására. A fényterápia az orrnyálkahártya speciális összetételű fénnyel történő megvilágítását jelenti. A fájdalommentes kezelés kizárólag az allergiás szénanátha szakorvosi diagnózisa esetén, szakorvosi felügyelet mellett alkalmazható, és mindössze néhány percet vesz igénybe.

Az akupunktúrás kezelés történhet rendkívül vékony tűvel, amelynek behelyezése szinte alig okoz fájdalomérzést. Lehetőség van a lézerterápiára is, amely teljesen fájdalommentesen ingerli az akupunktúrás pontokat. Lehetőleg a tünetek felléptekor, vagy már azt megelőzően keressünk fel akupunktúrás szakembert. Ha a szervezet túlérzékenységét egyszer és mindenkorra szeretnénk felszámolni, az hosszasabb kezelést, esetenként akár hat hétig is tartó rendszeres akupunktúrát igényel.

A homeopátiás szerek alkalmazását az év bármely szakában el lehet kezdeni. A deszenzibilizáló és alkati szerek mellett a megfelelő tüneti szereket kell szedni. A panaszok csökkenését és teljes megszűnését is elérhetjük. Bármilyen életkorban alkalmazható, nincs mellékhatása és ellenjavallata, terhesség, szoptatás alatt is alkalmazható.

Készüljünk!

Egészséges életmóddal, a káros környezeti hatások kiszűrésével, rendszeres mozgással tovább javíthatjuk a betegségünk lefolyását.