A 20. alkalommal megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma. Az idei díszvendég Michel Houellebecq francia író.

A Jubileumi Könyvfesztivál a Fogadó helyett, elegánsabb és modernebb helyszínt, a D épületet (régi Csodák Palotája) kínálja kiállítótérnek, amely a B épülettel (volt Jövő Háza) egy fedél alatt található. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hagyományosan vendégül látja a világ legrangosabb íróit, költőit, akik közül a díszvendég veheti át Budapest főpolgármesterétől a Budapest Nagydíjat.

Az idei díszvendég: Olaszország és a világhírű francia "fenegyerek" író  Michel Houellebecq

Michel Houellebecq életrajza:

Michel Houellebecq 1958. február 26-án született Michel Thomas néven Réunion szigeten, Franciaország tengerentúli megyéjében. Szülei (édesapja magashegyi vezető, édesanyja aneszteziológus volt) nem sok ügyet vetettek rá, és négy évvel fiatalabb lány féltestvére születése után, hatéves korában kommunista nagymamájához került – írói álnévként nagymamája leánykori nevét vette fel. Houellebecq előbb Dicyben (Yonne megyében), majd Crécy-la-Chapelle-ben élt. A meaux-i Henri Moissan gimnázium bentlakó növendéke volt; osztálytársai már akkor felfigyeltek különleges intelligenciájára, elemzőkészségére, és arra, hogy a korabeli fiúkhoz képest különleges távolságtartással figyeli az eseményeket. „Einsteinnek” nevezték.

Houellebecq tizenhat éves korában felfedezte Lovecraftot – nyilván magára ismert az író következő mondatában: „Soha nem veszek részt abban, ami körülvesz, sehol nem vagyok a helyemen.”
Az egyetemi előkészítő osztály után, tizenhét évesen beiratkozott az Agrártudományi Főiskolára.
1980-ban megszerezte az agrármérnöki diplomát; még ebben az évben feleségül vette legjobb barátja unokahúgát. Nem talált munkát, nehéz anyagi körülmények között élt. 1981-ben megszületett a fia, Étienne. Ezután hamarosan elvált. 1998-ban feleségül vette Marie-Pierre Gauthier-t.

Irodalmi karrierje húszéves korában indult, amikor több költői körnek is tagja lett. 1985-ben megismerkedett Michel Bulteau esztétával, a Nouevelle Revue de Paris szerkesztőjével, aki elsőként közölte a verseit; ezzel egy azóta is töretlen barátság vette kezdetét. Bulteau azt is felajánlotta Houellebecq-nek, hogy az általa (Bulteau által) életre hívott Infréquentables (Gyanús alakok) sorozatban publikálja a műveit. Michel Houellebecq ebben a sorozatban jelentette meg 1991-ben Contre le monde, contre la vie (Szemben a világgal, szemben az élettel) című Howard P. Lovecraft-monográfiáját. Még ebben az évben megjelent Rester vivant (Életben maradni) című esszékötete a Différence kiadónál, majd 1992-ben, ugyanennél a kiadónál napvilágot látott La poursuite du bonheur (A boldogság nyomában) című első verseskötete is, amelyet Tristan Tzara-díjjal jutalmaztak.

1994-ben a Maurice Nadeau kiadónál megjelent Extension du domaine de la lutte (A harc területének kiterjesztése) című első regénye, amelyet több nyelvre is lefordítottak, és amely a szélesebb közönség előtt is ismertté tette a nevét. 1996 óta a Flammarion kiadónál jelentek meg a művei, a szerkesztője Raphaël Sorin volt.

Második, Le Sens du combat (A harc jelentése) című verseskötetével 1996-ban elnyerte a Prix Flore-t (a Flore-díjat). Az erre az alkalomra átdolgozott Rester vivant és La Poursuite du bonheur 1997-ben egy kötetben jelent meg. 1998-ban egész addigi életművével elnyerte a Grand Prix National des Lettres Jeunes Talents-t (az Ifjú Tehetségek Nemzetközi Irodalmi Nagydíját).
1998-ban jelent meg Interventions (Hozzászólások) című kritika-gyűjteménye és Les particules élémentaires (Elemi részecskék) című második regénye, amelyet huszonöt nyelvre lefordítottak, és elnyerte a Prix Novembre-t (a November-díjat, amely afféle ellen-Goncourt-díjnak számít). 1999-ben jelent meg Houellebecq újabb, Renaissance című verseskötete. 2000 tavaszán a Tricatel cégnél lemeze jelent meg, Présence humaine (Emberi jelenlét) címmel, amelyen ő maga olvassa fel a verseit, Bertrand Burgalat zenéjére. Lanzarote című könyvét a Flammarion Kiadó adta ki 2000 tavaszán, dobozos kiadásban, amelyben a szöveg mellett helyet kaptak Houllebecq Lanzarote szigetről készített fényképei is. Michel Houellebecq néhány évig Írországban, Cork megyében élt, itt írta meg harmadik, Plateforme (a magyar kiadásban: A csúcson) című regényét. Michel Houellebecq 2002. június 15-én Dublinban az Elemi részecskékért elnyerte a nemzetközi irodalmi IMPAC-díjat, melyet ez alkalommal először ítéltek oda francia írónak. Houellebecq a díjért járó jutalmat megosztotta a mű angol fordítójával, Frank Wynne-el. Spanyolországban pedig neki ítélték a Schopenhauer-díjat.
Ezt követően Spanyolországban telepedett le, itt írta meg La possibilité d'une île (Egy sziget lehetősége) című regényét, ami 2005. augusztus 31-én jelent meg Franciaországban, majd ezzel szinte egy időben Németországban, Spanyolországban, Olaszországban... Ezzel a regényével 2005-ben elnyerte a Prix Interallié-t (az Interallié-díjat).
2010. szeptember 4-én jelent meg La carte et le territoire (A térkép és a táj) című regénye a Flammarion kiadónál. 2010 novemberében ezért a könyvéért megkapta a Goncourt-díjat.

Magyarul megjelent regényei:

Elemi részecskék

Csúcson

Egy sziget lehetősége

A térkép és a táj

Lanzarote ( kisregény)

A könyvfesztivál részletes programját itt találja:

Április 18.-i program

Április 19.-i program

Április 20.-i program

Április 21.-i program