A természetes agresszió

A természetes agresszió

Az agresszív érzések természetesek, az életben maradáshoz, a problémák leküzdéséhez szükségesek. Azonban ha megszaporodnak vagy elfojtódnak ezek az érzések, késztetések, könnyen testi tüneteket, pszichoszomatikus betegségeket okozhatnak, önpusztításba taszíthatnak. Ezek kialakulására nagyobb esélyünk van, ha úgynevezett "megbetegítő" családban élünk vagy nőttünk fel.

Agressziómentes élet nincs. Átélése és levezetése azonban az életben maradás egyik szükséges feltétele. Ennek hiányában az egyén a hétköznapi problémák kezelésében is nehézséget lát, nyomasztónak éli meg a problémák megoldását.

Fontos, hogy az ellenünk irányuló agresszív hatásokkal szemben képesek legyünk megfelelő ellenállást tanúsítani, illetve, hogy válaszreakciónk hatékony legyen, de a konvencionális kereteket ne sértse.

Az agresszív érzések és impulzusok egészséges kifelé irányításának önmegerősítő szerepe van!

Feltehetően kevesen gondolnak arra, hogy amikor egy küzdősport-bemutatóra elmennek, vagy harci játékokat tekintenek meg, ritualizált agressziót látnak. Egyes természeti népeknél a mai napig fennmaradtak beavatási szertartások, melyek szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Közvetlen vagy közvetett módon kapcsolati konfliktusok által előidézett, blokkolódó, majd a saját személy ellen feltörő indulat áll az önpusztítás nyílt formájának, az öngyilkosságnak a hátterében. Kevésbé látványos, de garantáltan önpusztító jellegű a játékszenvedély és a munkamánia is, természetesen az utóbbi társadalmi megítélése lényegesen kedvezőbb.

A természetes agresszió

Még csekélyebb mértékben normasértő, de az egyén számára komoly veszélyt jelent a pszichoszomatikus betegségek kialakulása. Mind több tapasztalat és irodalmi adat szól amellett, hogy ebbe a csoportba sorolható a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az asztma, a gyomorfekély, az allergia, a fekélyes vakbélgyulladás, az irritábilis bélszindróma tünetegyüttes. Az utóbbi évtizedek orvosképzésének hiányossága, hogy nincs megfelelő együttműködés a különböző szakterületen működő kollégák között.

A típusú személyiség

Összefüggés állapítható meg az egyes személyiségtípusok és a pszichoszomatikus tünetképzés módja között. A legismertebb az A típusú személyiség. Képviselőire a fokozott versenyszellem, a türelmetlenség, a fáradtság tagadása, a gyakoribb stresszhelyzetek, illetve sokszor azok keresése jellemző. Jobban szeretnek egyedül dolgozni, illetve vezető szerepre törekednek. Koszorúér-betegségre, szívinfarktus kialakulására nagyobb az esélyük az átlagemberhez képest. Sokan kétségbe vonják a fenti összefüggést, de a nagyszámú vizsgálat eredménye mégis a feltételezés helyességét látszik alátámasztani.

Igen kevéssé ismert a "megbetegítő család" kifejezés, amelynek három alaptípusát 1986-ban német szerzők írták le. Ezek a következők:

Beszűkült család

Korán kialakított, legtöbbször egyszerű, érzelmileg szegényes normák szerint él, minden változást veszélyhelyzetnek él meg és ez szorongást kelt. A gyermekek szempontjából a serdülőkor, a leválás időszaka válhat kritikussá. A szűk, merev korlátok nehezen törhetők át, a szülői minta az új tapasztalatoktól való félelmet gerjeszti.

Harmóniára törekvő, konfliktuskerülő család

Itt soha nem esik egy hangos szó, nem tűrik az érzelmi és indulati megnyilvánulásokat, a látszatharmónia kedvéért elvtelenül feladják nézeteiket, véleményüket.

A túlalkalmazkodás sokszor generációkon keresztül merev, erősen vallásos nevelési módszerekkel társul. Egyes családtagok "feláldozzák magukat" a többiek kedvéért, bár ezt senki sem kérte és maguk sincsenek tudatában ennek. Szerencsés esetben kezelhető depresszió, sokszor magas vérnyomás, és sajnálatos módon daganatos betegségek is kialakulhatnak.

A kifelé elszigetelődő, befelé összeolvadó család

Ebben a túlvédő magatartás, a fokozott aggodalom, az anya és a gyermekek között szimbiotikus kapcsolat alakul ki, a többi családtag bizonyos mértékű kirekesztődésével. Elmosódhatnak a családon belüli generációs határok, a gyerekek gyakran szülőszerepbe kerülnek.

A természetes agresszió

Végül, de nem utolsósorban szót érdemel a családon belüli agresszió. Akkor sem könnyű elviselni, ha "csak" szóban történik, a tettlegesség ismételt megjelenése azonban felveti a szenvedő alanyok felelősségének a kérdését is. Nem kötelezhető természetesen senki arra, hogy az első vagy akár a második párválasztásában tévedhetetlen legyen. De: a lehetetlen életkörülmények konzerválása senkinek nem jó, különösen a gyerekek védtelenek és tehetetlenek, testi-lelki fejlődésük komolyan károsodhat. Igénybe lehet és kell venni ilyenkor minden családi, szociális és jogi segítséget, mert szinte minden nappal nehezebb korrigálni a kialakult egészségkárosodást, nehezebb kivédeni a tragikus kimenetelt.

Az agressziót érdemes - és lehet is - mederbe terelni és abban tartani. Kicsit hasonlít a tűzre, ha elhatalmasodik, nagy bajokat okoz, ám ha sikerül szabályozni, megkönnyíti életünket.

Dr. Vizy Beáta

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek